L’ Harmattan Könyvkiadó, 2024

A könyv az etnográfus, muzeológus szerző doktori értekezésének szerkesztett változata, amelyet az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Európai Etnológia doktori iskolájában védett meg. A tíz év terepi és archívumi kutatómunka célja a Balaton földrajzi tereiben lezajlott változások vizsgálata volt, elsősorban a kulturális interakciók szempontjából. A kísérlet a Balaton- térség tengernyi irodalmát egy eddig alig-alig vizsgált perspektívával gazdagítja, egyszerre mérlegelve a turizmus kihívásait az őslakosság és a nyaralónépesség szempontjából. Izgalmas felfedezéseket kínál mindenkinek, aki akár állandó lakosként, akár alkalmi fürdővendégként kötődik a térséghez, és érteni szeretné, amit lát: a fogyatkozó hagyományos balatoni tereket, a száz éve azonos retorikájú konfliktusokat, a lokális népi kultúra hiányát, az identitáskihívások történeti gyökereit.

A könyv mintegy százötven évet vizsgál a tó turizmus célú hasznosításának kezdetétől a hagyományos kultúra perspektíváinak végleges beszűküléséig. Fókuszában azonban a két világháború közti időszak áll, amelynek egyszerre modernizációs és konzervatív törekvései, és az ennek nyomán kibontakozó balatoni kultúrharc a mai napig meghatározza a térség arculatát és lehetséges fejlődési irányait. Gazdag forrásanyagra támaszkodva feltárja a hagyományos kultúra válsága mögött álló társadalomtörténeti mozgásokat, kitér a fizikai és a szimbolikus balatoni terek átrendezésének és kisajátításának problematikájára. Az etnográfusi nézőpont a legmarkánsabban az őslakosság víz- és vízparthasználatát, illetve turisztikai szerepvállalását bemutató fejezetekben érvényesül, amelyek hiánypótló néprajzi terepmunkára támaszkodnak.

Európa Kiadó, 2024

1944-ben az alig tizennyolc éves Mathilde beleszeret az elzászi falujukban állomásozó francia csapat marokkói tisztjébe, Amin Belhadzsba. Mathilde, aki úgy érzi, hogy a háború megfosztotta fiatalságától, unalmas, szürke életre kárhoztatta, a romantikus regényekből megismert szenvedélyre, érzéki örömökre, kalandokra vágyik. A felszabadulás után követi férjét a francia protektorátusba, Marokkóba, amely ábrándjaiban a felhőtlen kék ég, a ragyogó napsütés, az illatos virágok és zamatos gyümölcsök földje. Ám csalódnia kell, egészen másmilyen valóság vár rá, új hazája hamarosan az elveszett illúziók országává változik számára. A fiatal pár Mekneszben telepszik le, ahol a franciák lakta Újvárost láthatatlan, ám annál leküzdhetetlenebb határ választja el az araboknak otthont adó óvárostól. Míg Amin ádáz munkával igyekszik az örökül kapott terméketlen, köves földből virágzó majorságot teremteni, addig a pénztelenségtől, kirekesztettségtől és magánytól szenvedő Mathilde egyre elkeseredettebben próbálja megtalálni a helyét ebben az etnikai, társadalmi és vallási konfliktusokkal terhelt világban, ahol voltaképpen mindenki idegen, mindenki "mások országában" él: a francia telepesek éppúgy, mint a bennszülöttek, a katonák éppúgy, mint a földművesek. És mindenekelőtt a nők, akik az évszázados hagyományok, szokások, szabályok rabjaként élik az életüket a férfiak országában.

A lázadás, a robbanás elkerülhetetlennek tűnik...

Typotex Kiadó, 2024

Szerelem, szabadságvágy, magány és a közelmúlt történelemi eseményei elválaszthatatlanul fonódnak össze egy soknemzetiségű "jugoszláv" család különböző generációinak történetében. A harmincas éveiben járó Jadran igyekszik kibogozni a felszín alatt mindent átszövő viszonyokat. Miért sétált ki az életéből a felesége a közös gyermeküket is elhagyva? Vajon van-e valamilyen összefüggés nagyszülei páros magánya és saját szabadság iránti vágya között? Hogyan tűnt el az apja egyik napról a másikra, és ez miért érte váratlanul az anyját is? Miért burkolódzott hallgatásba a nagyanyja már jóval azelőtt, hogy demenciába süllyedt volna? Jadran, hogy megértse a jelent, az emlékek töredékeiből rakja össze a családja történetét, eközben pedig arra is rájön, hogy a múlt nem menti fel a jövőért való felelősség alól. A Balkán zűrzavaros világában, ahol a megszűnő, majd újonnan keletkező államok és határok a családok sorsát is végzetesen átírják, csak a nagyapja kertjében álló fügefa éli túl sértetlenül a viharokat.

Pagony Kiadó Kft., 2024

Mit jelent az, hogy barátság? Hogy soha nem veszünk össze? Hogy megmondjuk a barátunknak, hogy borzasztóan veszélyes dologra készül, ne is csinálja? Hogy megmentjük, ha bajban van? Vagy hogy hiányzik, amikor elment? Vagy mégis mit? Az éppen elég nagy erdő lakói sem tudják pontosan. De mindent megtesznek azért, hogy megtartsák a barátaikat. Vajon sikerül nekik?