VESZPRÉM MEGYEI KORTÁRS LEXIKON

 Keresés | Betűrendes mutató | Rövidítésjegyzék  

Lexikonok kezdőoldala 

NAGY Lajos
( Veszprém, 1848. november 28. - Veszprém, 1929. szeptember 2. )

kántortanító

A gimnázium elvégzése után, az 1864–1867-es években tanítógyakornok Nagyvázsonyban és Vászolyon. 1869-ben Esztergomban szerzett tanítói oklevelet. Még az évben tanító Veszprémben Huber Károly mellett, akinek Petronella nevű lányát 1871-ben feleségül vette. Egy évig a Somogy megyei Beleznán tanított, majd visszaköltözött Veszprémbe. Két évig a Szent László Iskolában, majd negyven esztendeig a Szent Anna Iskolában tanított. 1888-ban Rák Jánossal együtt alapították meg az Egyházmegyei Tanítóegyesületet, kidolgozta annak szervezési- és alapszabályzatát. Önképző- és segélyegyletet alapított a Veszprém-környéki tanítókörben, melynek hosszú ideig elnöke volt. Nyugdíjazása után, 1912-től a Veszprémi Gazdasági Egyesület ügyeit irányította. A veszprémi Felsővárosi (Dózsaváros) temetőben, családi sírboltban nyugszik.
  M.: A Veszprém-egyházmegyei Római Katholikus Tanítóegyesület évkönyve. Az 1889–93. évekről. (Szerk.: ~.) Vp., 1894.
  I.: Nagy Lajos. (Nekrológ.) = VpHí., 1929. szept. 8. – Varga.

NAGY Lajos
( Alsóság, 1859. augusztus 18. - Zánka, 1930. október 24. )

tanító

Sopronban és Csurgón tanult, 1879-ben ev. tanítói oklevelet szerzett. 1881-től Ajkán tanított, 1882–1883-ban Lőrinte-pusztán megszervezte a hatosztályos népiskolát, majd a sajógömöri ev. polgári fiúiskolához került tanárnak. 1892-től Orosházán a polgári iskola igazgatója. 1899-től választmányi tagja 1904 és 1907 között alelnöke a Tanáregyesületnek. 1904-ben iskolalátogatói, 1920-ban iskolafelügyelői megbízást kapott. Elsők között ismerte fel hazánkban a felnőttoktatás fontosságát. Írásai a Veszprémi Független Hírlapban, a Veszprémben, a Magyar Pedagógiai Szemlében, a Tanodai Közlönyben és más lapokban jelentek meg. Közreadta Veszprém vármegye leírása népiskolák számára c. könyvét. A közhasznú és ismeretterjesztő téli előadások sorozata (Orosháza, 1898.) című segédanyagából hat füzet látott napvilágot. Sírja Sopronnémeti ev. Újtemetőjében.
  M.: Veszprém vármegye leírása népiskolák számára. (Térképpel.) Pápa, 1882.
  I.: Tilhof. – Szinnyei. IX. köt.

NAGY Lajos
( Nemesládony, 1867. február 14. - Sopronnémeti, 1940. április 15. )

ev. lelkész, író

A Soproni Evangélikus Líceumban kezdte tanulmányait, teológiát már Pozsonyban hallgatott. 1890-ben szentelték pappá, utána Farádon káplán és másodtanító. Az 1892–1895-ös években, Dabronyban segédlelkész, majd Szentantalfán lelkész. Írásai Ladányi álnéven jelentek meg, többek között a Pápai Független Újságban, a Pesti Hírlapban és az Evangélikus Népiskolában. Legtöbb (több mint száz) költeménye a Tapolczai Lapokban jelent meg, ahol „a lap szorgalmas és tehetséges költő-munkatársaként” tartották számon. Sopronnémetiben temették.
  M.: Tavaszi hajtások. (Versek. Gondolatok. Értekezések.) Pápa, 1893. – Őszinte ötletek. Pápa, 1894. – Verses suspiriumok...(ford.) Pápa, 1894. – Evangyéliomi és epistolai perikopák. Pápa, 1894. – Ádventi tanítások. (ford.) Pápa, 1894. – A szenvedések történetének főbb alakjai. Pápa, 1894. – Protestáns tanítók sátoros ünnepe. Pápa, 1899.
  I.: Kertész. – Szinnyei. IX. köt.

NAGY Lajos
( Apostag, Tabányitelek, 1883. február 5. - Budapest, 1954. október 28. )

író, publicista

Nagyszüleinél, tanyán nevelkedett, majd budapesti gimnáziumokban tanult és 1901-ben érettségizett. Tanárnak készült, de végül jogot tanult, amelyet nem fejezett be. 1922 és 1929 között a Nyugat főmunkatársa és baloldali lapok szerkesztője volt. 1935-ben Illyés Gyulával részt vett a Szovjet Írókongresszuson. 1941-ben könyvesboltot nyitott. 1945 után a Szabad Nép munkatársa, az ötvenes évek elején viszont csak bírálatokat és mellőzést kapott. Fiatal jogász korában, 1904-ben, majd 1906 és 1907 között magántanítói munkát vállalt a nagybirtokos Jankovich-Bésán családnál, így került a gici kastélyba. Barátságosan fogadták, de a társadalmi különbségek, az arisztokrácia itt tapasztalt úri gőgjének megnyilvánulásai élete végéig foglalkoztatták. Itt szerzett élményeiből meríti témáját a Séta régen (1908), A kastély vendége (1921) és a Kastély (1925) c. elbeszéléseknek. Beszámol gici élményeiről A lázadó ember (1948) c. önéletrajzi írásában is. Gicen utcanév őrzi emlékét. 1932-ben, 1935-ben és 1938-ban Baumgarten-díjat, 1948-ban, elsők között Kossuth-díjat kapott.
  M.: Képtelen természetrajz. Bp. 1921. – Kiskunhalom. Bp., 1934. – Három magyar város. Bp., 1935. – A falu álarca. Bp., 1935. – Budapest Nagykávéház. Bp., 1936. – Pincenapló. Bp., 1945. – A lázadó ember. Bp., 1949. – A tanítvány. Bp., 1950. – A menekülő ember. Bp., 1954. – Vadember. Bp., 1959.
  I.: KARDOS Pál: ~ élete és művei. Bp., 1958. – TARJÁN Tamás: ~. Bp., 1980. – GyÉL – Harmath–Katsányi. – MKtL IX. köt. – RÚL XIV. köt. – ÚMIL 2. köt.



NAGY Lajos
( Badacsonytomaj-Kisörs, 1886. augusztus 25. - Révfülöp, 1978. január 13. )

író, parasztköltő

Apja vincellér, ő révészlegény, vincellér, egyszerű falusi parasztember volt. Harcolt az első világégéskor, földet osztott a második után. 1935-ben jelen volt a Faluszövetség megalakulásánál. 1945 és 1948 között a NPP tagjaként részt vett a helyi és a megyei Nemzeti Bizottság munkájában. Dolgozott a szőlőben, kezelte mások borát, közben verssorok és történetek kötötték le gondolatait, amelyek szabadidejében versekké és elbeszélésekké formálódtak egy-egy füzet lapjain. Néha a Szabad Földben és a megyei újságban is megjelentek írásai, a rádió szerepeltette őt. Közel húsz évvel halála után adták ki gyűjteményes kötetét: Ez a mi világunk?!(Válogatás Nagy Lajos révfülöpi írástudó adomáiból, történeteiből és verseiből.) Révfülöp, 1995.
  I.: FONAY Tibor: Költő és paraszt. = ÚH., 1991. 3. sz. – FONAY Tibor: Utószó. = Nagy Lajos: Ez a mi világunk. Révfülöp, 1995. – BENKE László: A vincellér, az orvos és a politikus. = Gyökerek ezek itt... Révfülöp, 1996. – P. MIKLÓS Tamás: Ki kicsoda Révfülöp történetében. I. rész. = VF., 2000. 2. sz.



NAGY Lajos
( Adorjánháza, 1943. szeptember 22. - Ajka, 2014. április 21. )

hivatásos katona, helytörténeti kutató, tanár

Apja: Nagy Kálmán földműves, méhész. Felesége: Galkó Erzsébet kisposta-vezető. 1969-ben a Pápai Mezőgazdasági Technikumban érettségizett. 1989-ben a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián, 1993-ban az ELTE BTK pedagógia szakán kapott oklevelet. 1964–1966-ban képesített könyvelő az apácatornai Új Élet Tsz-ben. 1966-tól 1969-ig továbbszolgáló katona, a Magyar Néphadsereg 7508. sz. alakulatánál Devecserben. 1969 és 1998 között katonatiszt Devecserben és Budapesten. 1999-től az ajkai Szent-Györgyi Albert Szakközépiskola és Szakmunkásképző óraadó tanára (lélektan). A 2001 és 2013 közötti években az Ajkai Bányászati Múzeum vezetője. Adorjánháza és Egeralja községek helytörténetét, művelődéstörténetét, néprajzát és nyelvjárástörténetét kutatta. Szerkesztője volt az Egeraljai Hírlap és az Ajkai Századok c. periodikáknak. Szakcikkei jelentek meg a Néphadsereg és a Katonai Logisztika című lapokban. Díjak, kitüntetések: 1979–1998 megyei néprajzi, nyelvjárási, neveléstörténeti pályázatokon négy I., három II., három III. díj. Országos Neveléstörténeti Pályázaton IV. díj. 2003 Csűri-díj.
  M.: Adorjánháza és Egeralja községek helytörténete, művelődéstörténete, néprajza és nyelvjárástörténete. (Kézirat). – Egeralja évszázadai. Pápa, 2000. – Pannon vallomások. (Főszerk.) Ajka, 2001. – Lakos János élete és munkái. Ajka, 2004. – Bakonyi tárnák fölött. (Szerk.) Ajka, 2004. 42 p. – A felsőcsingeri bányász lakótelep története. (Kézirat). Ajka, 2004. 38 p. – Az ajkacsingeri siralomvölgy. Ajka, 2009.
  I.: NÉMETH Sándor: Egeralja évszázadai. = N., 2000. nov. 14. – SIPOS Ottó Tibor: Búcsú a helytörténész alezredestől. = N., 2014. máj. 2. – Tilhof 2018. – VpMKÉL.



NAGY Lajos
( Nemesvita, 1939. október 26. - . )

iskolaigazgató

Sz.: Nagy Sándor földműves, Nagyné Nagy Mária htb.
Nős, Söveg Éva ált. isk. tanár.
Gy.: Beáta 1974, Róbert 1977.
T.: 1958 Tanítóképző, Pápa. 1974 Tanárképző Főiskola, Pécs, történelem szakos tanár.
É.: 1958-tól 1968-ig tanító, 1968-tól iskolaigazgató Kapolcson, 1979 és 1989 között Monostorapátiban, 1989 után Kapolcs– Taliándörögdön.
Tk.: aktív résztvevője a falu kulturális és társadalmi közéletének. Részt vett a színjátszó- és tánccsoport munkájában. 1965-től 20 éven át helyi, járási és országos gyermektáborok vezetője. 1988-tól a tapolcai Batsányi János Művelődési Otthon igazgatótanácsának, 1991-től 1997-ig a nagyvázsonyi Kinizsi Takarékszövetkezet felügyelő-bizottságának tagja. 1987–1988-ban óvodát és kultúrházat építettek. 1975 és1990 között tagja a Pedagógiai Társaság Megyei Tagozatának, 1989-től a tapolcai járási (városkörnyéki) igazgatói munkaközösség vezetője. 1968-tól 1990-ig községi tanácstag, végrehajtó bizottsági tag, 1990-től községi önkormányzati képviselő. 1990–1994-es években megyei önkormányzati képviselő, alpolgármester Kapolcson.
Dk.: 1978 Kiváló Munkáért. 1972, 1980 Veszprém megyéért ezüst. 1982 Ifjúságért Érdemérem. 1998 Pro Comitatu.
  I.: HAMAR Imre: Az élet völgye, Veszprém, 1984. – A Napló több számában, a Köznevelésben. Veszprém megye kézikönyve. 1998.