VESZPRÉM MEGYEI KORTÁRS LEXIKON

 Keresés | Betűrendes mutató | Rövidítésjegyzék  

Lexikonok kezdőoldala 

NAGY István, zámolyi
( Alcsút, 1770. szeptember 21. - Balatonfüred, 1841. március 19. )

ref. esperes, táblabíró

Iskoláit Csákváron, Bicskén és Debrecenben végezte, ahol két évig tanítóként dolgozott. 1797-től a jénai és a göttingai egyetemen folytatta tanulmányait. 1799-ben hazatért és Ordason szolgált, majd 1800-ban megválasztották Balatonfüredre, ahol 41 évig, haláláig a gyülekezet lelkésze. Tevékenysége idején épült az 1830-ban elkészült, klasszicista stílusú templom és az új iskola. Tehetségét és rátermettségét bizonyítja, hogy a veszprémi egyházmegye esperese, az egyházkerület egyházi főjegyzője és Zala vármegye törvényszéke táblabírája volt. A Lelki Pásztori Tárház (Pest, 1818.) egyik szerkesztője. A balatonfüredi ref. egyházközség új temploma alapkövének letételéről, a toronygomb feltételéről és a fölszentelésről négy beszéd és öt könyörgés maradt emlékül, 1830-ból. A füzetet előszó vezeti be, melyben Nagy István az ünnep programját írja le, és a füzet tartalmát sorolja fel.
  I.: Halotti beszédek, melyek néhai nagytiszteletű tudós és nemes Nagy István úrnak, a Balatonfüredi reformált egyház lelkipásztorának... meghidegült tetemei felett vég tisztelkedésül B.füreden 1841-ed évi mártius hava 21-dikén tartottak. Pápán. 1841. – BfÉL. – Szinnyei. IX. köt.

NAGY István
( Kerkakutas, 1897. november 25. - Berhida, 1971. november 29. )

fafaragó

Egész életében juhászember volt. A pásztorélet hagyományos tárgyait: botot, csanakot, tükröst, dobozt faragott, de sikeresen kísérletezett új formákkal: dohányzókészletet, zsebkést, bicskanyeleket, kitűzőt is készített. Kitűnő megfigyelője volt a természetnek, különösen jól ábrázolta az állatokat. Csak fával, mélyített technikával dolgozott. Sikerrel szerepelt pályázatokon és kiállításokon. Az elsők között, 1954-ben a Népi Iparművész, 1957-ben a Népművészet Mestere címet kapta. Több munkáját a Veszprémi Laczkó Dezső Múzeum őriz.
  I.: LENGYEL Györgyi: Fafaragás. Bp., 1961. – RÚL XIV. köt. – ÚMÉL IV. köt.



NAGY István
( Siójut, 1928. augusztus 20. - Sümeg, 2001. január 22. )

jogász, tanácselnök

1968-ban a Pécsi Állam- és Jogtudományi Egyetemen szerzett oklevelet. 1953 és 1970 között a MÁV-nál műszaki felügyelő Szombathelyen. 1971-től 1978-ig tanácstitkár Hévízen. 1978 és 1988 között tanácselnök Sümegen. 1970-ben Felszabadulási Jubileumi Emlékérem, 1982-ben a Munka Érdemrend-, 1983-ban és 1988-ban a Veszprém Megyéért-, 1987-ben a Haza Szolgálatáért arany fokozatát, 1988-ban és 1989-ben a Kiváló Munkáért kitüntetést kapta. A siójuti temetőben nyugszik.
  I.: Miklósi-Sikes. – VpMKÉL



NAGY István, Keresztesi Nagy István
( Sopron, 1946. április 24. - Márkó, 2009. január 6. )

újságíró, író

1964-ben a székesfehérvári József Attila Gimnáziumban érettségizett. 1970-ig az AKÖV forgalmi előadója, 1976-ig Videoton Gyár műszerésze, 1991-ig Videoton Híradónál újságíró, 1992-ben a Fejér Megyei Kurír szerkesztője Székesfehérvárott. Veszprémben az Új Hírek újságírója, a Gyerkőc és a Lurkó magazinok szerkesztője, 1997-től Veszprémi 7 Nap újságírója. 1982 után rendszeresen fényképezett a Videoton Híradó c. újság számára. Képei 18 hazai és 2 külföldi kiállításon szerepeltek. 1984-től a Magyar Újságíró Szövetség tagja. Díjai: 1983 Üzemi Lapok szakosztálya III. Országos Fotópályázat 2. díj. 1983 X. „Termő ékes ág…” Országos fotópályázat: Népművelési Intézet díja. 1984 Országos Közlekedésbiztonsági Tanács nívódíja. 1975-től rendszeresen publikált a Fejér Megyei Hírlap, a Nimród, az MHSZ Élet, valamint különböző megyei és országos lapokban. Antológiákban megjelent írásai: Az ember énekei. = Fejér megyében élő írók, költők antológiája. 1975. – Csak aki olyan fiatal. (Évkönyv.) 1977. Hazánk. Irodalmi riport. 1993. – BBK.,. (Regényrészlet.) 2000.
  M.: Gizella királyné. Vp., 2009.   I.:
T. TÓTH Márta: Hiányozni fogsz Pista. = Vp7N., 2009. jan. 9. – VpMKÉL.



NAGY István
( Albertirsa, 1920. május 25. - ?, 2017. május 24. )

szobrászművész

Szülei: Nagy István állomáskezelő, Sélinger Mária. Felesége: Imre Márta művésztanár. 1956-ban a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végzett, Budapesten (Mestere: Pátzay Pál). 1957 és 1997 között a Szolnoki Művésztelepen szobrászművész. 1976–1978-ban a Villány-Siklósi Nemzetközi Szimpozion résztvevője. Az országban 15 köztéri szobra áll. 1997-től Dörgicsén élt és alkotott. Önálló kiállításai: 1962, 1970, 1977, 1978, 1985, 1995 (életmű kiállítás), 2000 Szolnok, 1970 Tokaj, 1871 Kisújszállás, 1875 Túrkeve, 1988 Tapolca, 1990 Bp., 1997 Hetény (Szlovákia). Csoportos kiállításai: hatvanhét alkalommal, ebből külföldön: Bécs, Chateauroux, Leningrád, Banjaluka. Díjak, kitüntetések: 1959 Fővárosi Díszkút és Szoborpályázat 3. díj. 1970 Jubileumi Emlékérem. 1970 Káplár Miklós-díj. 1975 Mezőgazdaság a képzőművészetben. Hungexpo. 1980 Szolnok Megyei Tanács Művészeti Díj. 1985 SZMT Szolnok Megyei Művészeti Díj, 1985 és 2000 között több Nívódíj. 1995 Jász–Nagykun–Szolnok Megyéért Díj.
  I.: EGRI Mária: A szolnoki művésztelep. Bp., 1977. – Művészéletrajzok. Kortárs magyar képzőművészek. Bp., 1985. – HARKAI Györgyné: ~ életéről, munkásságáról. (Szakdolgozat.) 1987. – LÁSZLÓ Gyula kiállítás-megnyitója. Tapolca, 1988. – BÁLINTNÉ HEGYESI Júlia: ~ szobrászművész bibliográfiája. Szolnok, 1995. – Kortárs Magyar Művészeti Lexikon. 2. köt. Bp., 2000. – VpMKÉL.




NAGY Istvánné, Imre Márta, N. Imre Márta
( Kisújszállás, 1938. november 29. - . )

művésztanár

Sz.: Imre Lajos ügyvéd, Kalmár Etelka htb.
Férjezett, Nagy István szobrászművész.
Gy.: Ábel 1977.
T.: 1965 Szegedi Tanárképző Főiskola, rajz-, földrajz szak. 1973 Képzőművészeti Főiskola (2 év), Bp. (Mestere: Chiovini Ferenc.)
É.: 1965-től 1971-ig a Kassai úti Általános Iskola, 1971 és 1994 között a Varga Katalin Gimnázium tanára Szolnokon. 1994-től nyugdíjas.
Tk.: pedagógusként a nyári szünetekben alkotó-telepekre járt. Festés mellett megtanult batikolni, szőni, korongozni. 1997-ben vált meg a Szolnoki Művészteleptől, azóta családjával Dörgicsén él. Egyéni tárlata: 1996 Pelikán Szálló, Szolnok. Közös tárlatai: Szolnok, Keszthely, Veszprém, Budapest, Vác, Sopron, Kőtelek, 1988 (férjével) Tapolca.
Dk.: 1978 Kiváló Munkáért. 1989 Közművelődésért Végzett Kiváló Munkáért.