VESZPRÉM MEGYEI KORTÁRS LEXIKON

 Keresés | Betűrendes mutató | Rövidítésjegyzék  

Lexikonok kezdőoldala 


MAYER István
( Tapolca, 1947. november 21. - Tapolca, 2009. december 11 Temetés. )

halászati mérnök, környezetvédelmi szakmérnök

Sz.: Mayer Ferenc fodrászmester, Rádly Margit htb.
Nős, Sarkadi Magdolna középiskolai tanárnő.
Gy.: Magdolna 1977, egyetemi hallgató. András 1978, egyetemi hallgató.
T.: 1973 Mezőgazdasági Egyetem Halászmérnöki Kar, Olsztyn (Lengyelország). 1985 VVE, környezetvédelmi szak, 1987 egyetemi doktor.
É.: 1973-tól 1980-ig a Balatoni Halgazdaság Ódörögdi Pisztrángos telepének vezetője. 1980–1987-es években a Veszhal Gazdasági Társulás főmérnöke. 1987–1990-ben a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tudományos munkatársa. 1990 és 1996 között egyéni vállalkozó, 1996-tól a Piscicultura Halászati és Kereskedelmi Kft alapítója, tulajdonosa és ügyvezető igazgatója.
Tk.: 1974–1977-ben a TIAC vívóedzője volt.
Ct.: az 1980-as években Fejezetek Veszprém megye halászatából címmel a Halászat c. lapban több közleményt publikált.




MAYER István
( Tapolca, 1955. augusztus 28. - . )

szobrászművész

Sz.: Mayer Lajos gépkocsivezető, Nagy Mária könyvelő.
Nős, Mészáros Róza festőművész.
Gy.: Vince 1986, Erzsébet 1988, Mátyás 1992.
T.: 1973 Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola, Bp. 1980 Képzőművészeti Főiskola, (mestere Szabó Iván).
É.: már gyermekkorban kitűnt fa- és kőfaragó tehetsége, formázó készsége. Első önálló kiállítása Tapolcán volt 17 éves korában. Országos kiállításokon többször szerepelt; Hódmezővásárhely, Bp. Bartók Galéria, Műcsarnok, Szolnok, Pécs, Kaposvár, Kővágóörs közönsége láthatta alkotásait. Tapolcán a Fő téren láthatók Glázer Sándort (1990) és Kossuth Lajost (1998) ábrázoló portré-domborművei. Az 1980-as évek óta régi cserépkályha rekonstrukciókkal foglalkozik és dunántúli népművészeti motívumokkal díszített művészi kályhacsempéket készít. Egyedi tervezésű szemes- és táblás kályhái pl. a szentendrei skanzenben, a magyarfalvai, rábcakapi, bogyoszlói, tápi és nyirádi tájházakban láthatók.
  I.: Kortárs magyar művészeti lexikon. 2. köt. Bp. 2000.