VESZPRÉM MEGYEI KORTÁRS LEXIKON

 Keresés | Betűrendes mutató | Rövidítésjegyzék  

Lexikonok kezdőoldala 

BOKSAY György
( Pápa, 1929. április 24. - Veszprém, 1999. december 3. )

idegenforgalmi szakember, tolmács–fordító

1947-ben a Pannonhalmi Szent Benedek-rendi Gimnáziumban érettségizett. 1947–1950-ben az ELTE olasz–angol szakán öt félévet hallgatott. 1964–1966-ban a Közgazdasági Egyetem Idegenforgalmi Szaktanfolyamán, 1960-ban az Országos Idegenforgalmi Tanács Idegenvezető Képző tanfolyamán végzett. 1957–1958-ban Révfülöpön bolti eladó. 1958-tól 1970-ig a Veszprém Megyei Idegenforgalmi Hivatal Balatonfüredi Kirendeltségén előadó, főelőadó, csoportvezető. 1970–1972-ben a Balatonfüredi Cooptourist irodavezetője. 1972 és 1989 között a Balatonfüredi Hajógyárban műszaki fordító, tolmács, műszaki ellenőr. 1989-től nyugdíjas. 1950-ben illegálisan elhagyta az országot. Ausztriából Ausztráliába megy, ahol tökéletesíti olasz, angol és német nyelvtudását. 1957-ben tér vissza. Munkája mellett idegenvezetőket oktat. 1966-ban tevékenyen részt vesz a Nemzetközi Camping és Karavánkocsi Szövetség XXVII., magyarországi találkozójának előkészítésében és lebonyolításában. 1961-ben Salvatore Quasimodo balatonfüredi emléktáblájának szövegét fordította. Az 1970-es évektől hat éven át a balatonfüredi Lóczy Lajos Gimnáziumban idegenforgalmi órákat tart. Az 1980–as televíziós Jókai-vetélkedő egyik erőssége. 1985-től a Bencés Diákszövetség tagja. A csopaki Kaláris néptánc-együttes (vezetője Boksay Györgyné 1967–1990) külföldi útjait javarészt Ő szervezte, levelezte és tolmácsolta. 1995–1999 között a Garda–Balaton Társaság elnöke. Hosszú évekig volt tanácstag Csopakon. Díjai és kitüntetései: 1961 Munka Érdemérem. 1974 Kiváló Dolgozó. 1980, 1983 Igazgatói Dicséret. Többszörös Kiváló Brigád. 1981 Alkotói Díj I. fokozat. két olasz emlékplakett: 1988 Mantova, 1990 San Martino–Solferino. Csopak község temetőjében van sírja.
  M.: Devecser, Ugod, Esseg-vár, Döbrönte. (Tsz.) Bf., 1961. – 1200 tonna toló és tolt kavicsuszályegység. (Pályázat.) Bp., 1981. – Szétgurult gyöngyszemek. (Tsz.) Kiadása folyamatban. – Tihany. (ford.) Tihany, 1996. Kéziratok: Szakcikkek az idegenforgalomról, annak szabályozásáról. 1963. – Itt történt ez mind ezen a tájon. Történelemmorzsák. 1965. (Belőle több elbeszélés megjelent 1965-ben a Napló Kispajtás című rovatában.) – Orvos a tűzvonalban. (d.) 1983. – Maria VALTORTA: Önéletrajz. (ford.) 1988. – Maria VALTORTA: Az Evangéliom, ahogy én megéltem. (ford.) 1989–1999. (1–7. kötet kiadása folyamatban, Olaszországban.) – Richard Bright életéből és magyarországi utazásáról. (Ford.) – Csopak. (Ford.) 1996. Ct.: Of Lake Balaton and Camping. = Camping Magazin, 1962. 6. sz. (ford.) – Richard Bright on Lake Balaton. = Medical History, 1970. 1. sz. (ford.) – Tíz történelmi és hazafias írás. = Csopak Kapocs, 1992–1994. – Boldog Gizella földjén jártunk. = ÚE., 1996. júl. – Édesapám, a pápai bencés gimnázium tanára. = Almanach 2000. Bp.,- Pannonhalma. 2000.
  I.: A. RYALLS: Your guide to Hungary. London, 1967. – Balaton–Garda cresce l’amicizia. = La Gazetta, 1990. jún. 3. – Una lapide per i soldati ungheresi ammazzatisi in battaglia fratricide. = L’Arena, 1990. jún. 5. – ZATKALIK András: Búcsú egy igazi européertől. = BfN., 2000. 1. sz. – Almanach 2000. Bp.,–Pannonhalma, 2000. – ZATKALIK András: ~ idegenforgalmi és irodalmi munkássága. Bf., 2012. – BfÉL – VpMKÉL.



BOKSAY Györgyné, Bánki Éva
( Őrtilos, 1939. november 8. - . )

ny. tanítónő, néptánc-pedagógus

Sz.: Bánki István kántortanító, Erős Mária telefonközpont kezelő.
Özvegy, Boksay György idegenforgalmi szakember.
T.: 1960 Állami Tanítóképző, Kaposvár, általános iskolai tanítói oklevél. 1972 Tanítóképző Főiskola, Győr, szemináriumvezető.
É.: 1958–1959-ben képesítés nélküli nevelő Gyékényes, 1959–1960-ban Zákány községekben. 1960–1961-ben tanító Zákányban, 1961 és 1991 között Csopakon. 1977-től 1991-ig alsó-tagozatos szakfelügyelő, 1991–1994-es években kollégiumi nevelő a balatonfüredi Széchenyi Ferenc Kertészeti Szakközépiskolában.
Tk.: 1967-ben Csopakon az iskola tanulóiból néptánc-együttest alakított, amely később a Kaláris nevet vette fel. 1970-ben, Veszprémben „C”, 1976-ban, Budapesten a Népművelési Intézetben „B” kategóriás néptánc-oktatói minősítést szerzett. Sok száz gyermeket nevelt a magyar néptánc (dal, viselet, szokások) szeretetére. Tanítványai közül többen országosan ismert együttes-vezetők, koreográfusok lettek. Az együttes nemcsak az országos élvonalba küzdötte fel magát, hanem külföldön is szép sikereket ért el. Szaktanácsadóként és néptánc-pedagógusként számtalan előadást, gyakorlati bemutatót tartott óvodapedagógusoknak, tanítóknak.
Dk.: 1975 Miniszteri Dicséret. 1981 Megyei Pedagógiai Díj (néptánc). 1982 Kiváló Munkáért. 1984, 1987 Nívódíj (néptánc-együttes). 1987 Gyermekekért Érdemérem. 1988 Kiváló Együttes (néptánc-együttes). 1996 Csopakért Érdemérem.
Ct.: a Naplóban, a Megyei Pedagógiai Körképben és a Pedagógusok Lapjában jelentek meg írásai.
  I.: a Kaláris néptánc együttes sikereiről a Táncművészet, a Napló, a Kisalföld, külföldi szereplések alkalmával német, olasz, finn újságok közöltek írásokat. Az 1970-es évek végén az Úttörővezető c. lapban a mozgalomban végzett munkájáról. – Csopak története. (Monográfia). Csopak, 1997.