VESZPRÉM MEGYEI KORTÁRS LEXIKON
Keresés \| Betűrendes mutató \| Rövidítésjegyzék	Lexikonok kezdőoldala

BARTHA László

( Kolozsvár, 1908. augusztus 5. - Kőszeg, 1998. február 5. )

festőművész

Az 1927–1933-as években, Benkhard Ágost tanítványaként tanult a Képzőművészeti Főiskolán. A KUT művészeti csoport tagja. 1936 és 1938 között Olaszországban, 1946–1948-ban ösztöndíjasként Franciaországban dolgozott. 1955-ben Tihanyban telepedett le, 1968 után Kőszegen élt és dolgozott. A francia iskolázottsággal rendelkező, posztimpresszionista stílusban dolgozó magyar festők egyik legegyénibb képviselője. Balatoni tájképeit, csendéleteit, intéreurjeit és arcképeit a dekoratív, szellemes kompozíció, H. Matisse és R. Dufy művészetével rokon varázsos kolorit jellemzi. Több mint másfélszáz könyvet illusztrált és tervezett az Európa, a Szépirodalmi és a Magvető könyvkiadók számára. Illusztrációi és akvarelljei is szellemesek és finomak. Több fővárosi és vidéki színháznak, köztük a Veszprémi Petőfi Színháznak tervezett díszleteket. 1942 után önálló kiállítások sorával mutatkozott be itthon és külföldön, főként Nyugat-európai országokban. 1992-ben alapító tagja volt a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának. Több alkotását őrzi a Nemzeti Galéria és a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum. Művészeti munkásságát 1942-ben a Szinnyei Társaság nagydíjával, 1962-ben a Veszprém megyei Egry-díjjal, 1963-ban Munkácsy Mihály-díjjal ismerték el. 1975-től Érdemes Művész, 1984 után Kiváló Művész. 1993-ban Kossuth-díjat kapott.
I.: Művészéletrajzok. Bp., 1985. – Salamon: ~ életmű-kiállítása. = ÚH., 1994. 3. sz. – SOLYMÁR István: ~. Bp. 1966. – HORVÁTH György: ~. Bp. 1978., 1992. – P. SZÜCS Julianna: A civilizáció emlékezete. ~ halálára. = Nsz., 1998. febr. 25. – GOPCSA Katalin: Búcsú ~ festőművésztől. = N., 1998. febr. 25. – MvL I. köt. – RÚL II. köt. – ÚMÉL I. köt. – VpMKÉL.

BARTHA László

( Mezőhegyes, 1945. november 1. - . )

vegyészmérnök, egyetemi oktató

Sz.: Bartha László állatorvos, Szűcs Lenke htb.
Nős, Sinkó Márta minőségbiztosítási vezető.
Gy.: László 1973, Máté 1983, Csilla 1987.
T.: 1965 Eötvös József Gimnázium, Tata. 1970 VVE.
Tf.: 1979 kémiai tudomány kandidátusa. 1999 Dr. habil.
É.: 1970–1972-ben ösztöndíjas gyakornok, 1972–1975-ös években ösztöndíjas aspiráns, 1975-től 1979-ig tanársegéd, 1979–1983-as években adjunktus, 1983-tól egyetemi docens VVE, 1999-től tanszékvezető egyetemi docens a VE Ásványolaj és Széntechnológia Tanszékén. 2000-től a Vegyészmérnöki Intézet igazgatója, Veszprémben.
Tk.: 1991 és 1999 között a VE Tanácsa, 1999-től a VE Mérnöki Tanácsának tagja. MKE megyei szervezet Ásványolaj és Petrolkémiai Szakosztály és a VEAB Kőolaj- és Gázipari Munkabizottság elnöke. MTA Kémiai Technológiai és Környezetvédelmi Munkabizottságának, az MTA Tribológiai és Gépszerkezettani Munkabizottságának, valamint a GTE Tribológógiai Szakosztály vezetőségének a tagja.
Kt.: ásványolaj- és petrolkémiai technológia, kenőanyag adalékok, motorolajok szukcinimid típusú detergens-diszpergens adalékai, szintetikus olajok.
Dk.: 1992 Pfeifer Ignác Emlékérem. 1995 Pro Universitate Vesprimiensis kisezüst. 1996 MOL Nívódíj. 2017 Polinszky-díj.
M.: két tudományos disszertáció szerzője és egy szakkönyv társszerzője.
Ct.: harminckét tudományos cikk, 36 előadás konferencia kiadványokban, 17 hazai és 3 külföldi bejelentésű szabadalom.
I.: Gyermekkora óta vonzza a kutatás. = V 7 N., 2017. dec. 7.