„Az 1700-as évek elején, három évtizeddel a török teljes felszámolása után, az első nyomon követhető veszprémi fogadóban „mezítlábas fogadósné” ad cseppet sem vendégmarasztaló „menüt” egy külföldi utazónak, és fekhelyül szalmát kínál. A fogadó neve ennek ellenére sokatmondó: Sörfőző. Tehát a Veszprémben eddig ismeretlen ital a sörfőzés nyoma is megtalálható. Ha 100 év utáni adattal próbáljuk megmagyarázni, mely szerint 1810-ben a mai Buhimba levezető szűk lépcsőlejárót „Sörház lépcső” néven említik, a két adat között van kapcsolat. A sörfőző a Szabadság tér 14. számú különös alakú épületet lehetett. A másik, talán ennél is érdekesebb nyom: a lépcső aljában levő, Vörös Csillag (ma: Buhim) utca 1. számú ház. Egyik szobájának padlózata alatt ugyanis egy nagyon régi kút van befalazva. A sörfőzéshez pedig sok víz kellett, következtethetünk arra, hogy ez volt a sörfőző hely, a felső, a mai Vöröshadsereg tér 26. (most: Óváros tér) számú épület pedig a fogadó.”

Hungler József: 1000 éves vendéglátás (Veszprém, 1967. Veszprém megyei Vendéglátó Vállalat) 19. oldal.