A 20. század derekán felépült Kiss Lajos lakótelepnek (ma Egyetemváros része) sokáig nem volt egyéb szórakozóhelye, csupán egy csöpp presszó. A megyei tanács elrendelte egy nagy befogadású étterem és presszó építését. A Stadion Étterem és Eszpresszó építése 1963 elején indult meg, 1965 februárjában pedig már meg is nyílt a város legújabb szórakozóhelye.

Az étteremben a teraszos kerthelyiséggel együtt 120–140 ember fért el: „Az új lakótelepen 140 személyes étterem és 120 személyes presszó szolgálja a vendégeket másodosztályú áron. A vendéglátóipari kombinát modern stílusban épült, távfűtéses és korszerű, ízléses berendezéssel látták el. Az étteremhez modern, gépesített konyha tartozik, amelyet tökéletesen felszereltek elektromos gépekkel. Az alagsorban kapott helyet az előkészítő és a raktár, ahonnan liften szállítják a nyersanyagot a konyhába. Az étteremben többféle menüben válogathatnak a vendégek, s az úgynevezett „utcán át” árusítást is bevezetik — olcsó áron. Ugyancsak bevezetik az előfizetéses étkezést is. Tervezik, hogy különleges pecsenyeételeket készítenek, s az étterem egyéb specialitása is megtalálható az étlapon.” ( Napló, 1965. febr. 11.) A presszóban hattól éjfélig zenekar játszott, de könyvsarok és kerthelyiség is volt. A söröshordókat a pincében csapolták meg, ahonnan a csapospulthoz gumitömlőn vezették az italt. A cél az volt, hogy állandóan megfelelő hőfokon tudják tartani a sört.

Az épület modern stílusban épült és a sajtó szerint a megye egyik legkorszerűbb, legízlésesebb vendéglátó egységének számított. A nyitást követően gyorsan népszerűvé vált a vendéglátóhely.

A Janus-arcú Stadion az 1970-es években élte virágkorát: „Tavasztól őszig az idegenforgalom ellátásában az étterem lényeges tényező. […] A déli órákban – egész évben – gyakori látvány az ételhordóval betérő fiatalasszony, de sok környékbeli nyugdíjas is innét hordja el az ebédet. Jól főznek, a konyhára általában nincs panasz. Estére azonban megváltozik a Stadion. Zenés szórakozóhely válik a délben csendes étteremből, s mi tagadás, előfordul a kocsmára jellemző hangoskodás. Szegedi András, a fiatal üzletvezető szomorúan mutatja például a férfi WC-t.

— Le kellett szerelnünk a vízvezetékcsöveket, mert a vendégek rajtuk próbálták ki az erejüket. Fodrosra görbítették mindegyiket. Részeg, alkoholtól megbátorodott embereikkel nem nagyon tudunk mit kezdeni. Az ittlakók nagyon keveset járnak ide. De a város más részeiről, ha ott már bezár az étterem, még taxival is érkeznek ...”

Az 1980-as évekre a Stadion éttermi része egyre kihasználatlanabbá vált és a gyengülő ételkereslet miatt főként a gyermekétkeztetés szolgálatába állították. Esténként sportmérkőzéseket lehetett nézni a vendéglő falain belül, valamint hétvégente délelőtt mesemozit tartottak a gyerekek számára, discot a fiatalok számára.

Az 1990-es évek elején társkereső estek helyszíne lett a Stadion, majd a presszó helyén 1993-ban cukrászda nyílt, az étteremben pedig vendéglátósokat és kereskedőket képző alapítványi iskola kezdett el működni.