I. rész

"Veszprém a történelem folyamán sok súlyos viszontagságon ment keresztül. Az események, a lakosság, a jobbágyok helyzete, a földesurak és nemesek önkényuralma mindig akadálya volt a fejlődésnek, és emiatt a város utcáinak rendezése is sok nehézségbe ütközött. A sziklák, dombok, hegyeit, csalitok, folyók is gátat emeltek Veszprém fejlődése elé.

A vár közelében elfekvő utcáit rendezése pedig szigorúan tilos volt, nehogy emiatt a „vár”-at érje hátrány.

A várbeli utca is emiatt maradt rendezetlen. A vár a török hódoltság idejében bástyafallal volt körülvéve.

A püspöki palota építésekor még állott a fal, mely a belső részt elválasztotta a külső vártól. Az akkori kényúr, Biró Márton (1696—1762) püspök az ősi várfalakat lebontatta, a telkeket beépíttette, ezáltal az utcák elszorultak, közlekedésre alkalmatlanná lettek.

A piaci vagy „nagy" utca (később Rákóczi tér) neve már az 1749. évi összeírásban is szerepel.

Veszprém, mint város, nem terjedt odáig, hanem a Séd balpartján, a Benedek hogy alatti völgyben húzódott végig. Ez a városrész 1552-ben, mikor a török elsőízben foglalta el Veszprém várát, az ostrom alatt nagyobb részben elpusztult. A XVII. század második felében fejlődni és épülni kezd, átlépve a Sédet és a vár déli részén, a vár kapuja előtt vezető feljáró részén, ugrásszerűen kialakul a Piactér. A tér vezető helye lett a városnak. Itt találkoztak Székesfehérvár, Győr, Pápa és a Balaton felől a városba vezető utak, mellékutcák. Ez után kezdett kialakulni a Belváros és fejlődésnek indult a mai Kossuth Lajos utcai rész is.

A feljegyzések szerint a Piacteret 1764-ben kövezték ki, 1929-ben a dombos részeket eltávolították, a mélyedéseket feltöltöttek és aszfaltburkolattal látták el.

A piaci vagy „nagy“ utca a kereskedők, iparosok és a vásárlóközönség adás-vételi helye volt."

Forrás: Tilesch Nándor