A csopaki Sóstó-domb tövében már a római korban is volt szénszavas forrás. Az I. Világháború után hozzáláttak a kút feltárásához és kiépítéséhez. Önkéntes munkásokat kerestek a veszélyes feladathoz. A jelentkezők keresztneve József volt, sőt a dorogi bányaüzemből érkezett kútmester is József volt, így a forrás „Szent József forrás” nevet kapta. 1926-ban Czillinger János és neje Martiny Ilona vásárolta meg a forrást és területét. 1930-ban a Korányi klinikán vizsgálat alá veszik, hogy milyen gyógyhatású a víz. Az elemzések, majd az ivókúrák bebizonyították, hogy az emésztőrendszer betegségeit, a fürdőkúra pedig a húgyúti megbetegedéseket gyógyítja.

A Szent József-forrás vizét ennek eredményeként 1933-ban gyógyvízzé minősítették.

A forrás fölé építettek egy töltőházat, kis toronnyal, modern gépekkel, üvegmosóval, ez látta el a palackozót.

Az államosítások után a Veszprém Megyei Szikvízipari Vállalat kezelésébe került a csopaki gyógyvízüzem.