Az Ország Világ című folyóirat tudósítása

[...] A tűz irgalmatlan, pusztító harcza az ember ellen, s nyomában jár az ínség és a szerencsétlenség. Mind között a legnagyobb csapás érte Veszprém városát. Az ősi Veszprém évszázadokon át daczolt ellenségekkel, mindig győzelmes volt s most már másodízben pusztítja a tűz, melynek nem lehet ellent állani, mely ellen nem lehet síkra szállani.

A tűz egy óra tájt ütött ki egy Kőkép-utczai csizmadia házában. A Kőkép-utcza a vasútról a városba vezető Palotai-út egy mellékutczája, melynek alacsony házaiban nagyobbára szegény mesteremberek laknak.

Mire az őrtoronyban a harangot félreverték, rövid néhány percz alatt a tűz már a két szomszédos utezára is átharapózott.

Három óra tájban már a Kőkép-utczán kívül az egész Cserhát-utcza és a széles Palotai-út felső része is teljesen lángokban állott.

A Palotai-út leégett részén vannak a város legtekintélyesebb lisztüzletei, néhány nagy fűszerkereskedés, korcsmák, kávéházak és egy egész sereg apró bolt. Itt van a két nagy Rothauser-féle terménykereskedés, a Petőfi-kávéház és több szatócsüzlet. Mindezek az épületek egyszerre lángba borultak. A tűz rövid perczek alatt átcsapott az utcza túlsó felére is, melynek házai a város nagy vásárterével érintkeznek.

Három óra után a tűz a Palotai-út túlsó feléről, hol többnyire vagyonosabb kereskedők laknak, hirtelen átcsapott a nagy Vásártér belső felére, s az egész óriási térség rövid perczek alatt lángba borult.

A város gazdagabb kereskedőinek gabona-raktárai. a nagy dohányraktár, egy csapat magánház lángja növesztette itt még a tűz területének határait. A fabódék, a Szarvas-hoz czímzett vendéglő, Szabó Imre, a város országgyűlési képviselőjének szép emeletes háza hamuvá égett s 80—90 ház állott egyszerre lángokban.

A posta- és távíróépület egész környéke lángokban állott, s óriási erőfeszítés kellett ahhoz, hogy magát a postát megmenthessék.

A Vásártérről a tűz a báró Todesco-féle nagy fadepotba csapott át, a hol a fölhalmozott több ezer ölnyi fatömeg egyszerre kigyulladt. Ugyancsak kigyulladt a Weisz-féle szomszédos tótvázsonyi tűzifaraktár is. Ezek a raktárak még a késő éjjeli órákban is égtek. Este nyolcz órára már 140 ház állott lángokban. A Vásártér túlsó részén a tűz a zsidó hitközség szép templomát is fenyegette, de ez nem égett le.

Az egész háztömeget, mely a szélvész irányában állott, a tűz menthetetlenül elpusztította.

Az esti órákban a kádártai, rátóti, füredi tűzoltóság és sok száz szekér jött be. Veszprémbe, tűzi fecskendőkkel, mentési eszközökkel fölszerelve. De mentésről már ekkor, a lángban álló terület óriási kiterjedése folytán, nem igen lehetett szó.

Este kilencz órakor külön vonaton érkezett meg a székesfehérvári, a várpalotai, a pápai tűzoltóság s együttes erővel törekedett, hogy mindent, a mi még megmenthető, megmentsen.

A város északi része elpusztult. Beállt az éj.

A rettenetes éjszaka után, melynek sötétjében több, mint ezer ember födél nélkül, s az egész város ébren töltötte a nehezen múló órákat. Másnap talán még borzasztóbb napra virradt Veszprém városa.

A délelőtti órákban is egyre kongtak a város összes templomainak harangjai, s mindenfelől füstölgött, égett a zsarátnok, a tegnapi lángok színhelyén. A kormos gerendák között kétségbeesett emberek kóvályogtak, a tűzoltóság dr. Óvári Ferencz országgyűlési képviselő vezetése alatt szinte emberfölötti munkát végzett, hogy a lángokat legalább most, majdnem huszonnégy órára a tűz kiütése után lokalizálja.

A Szabadi utcza majdnem egészen leégett. Itt csupa tehetős, vagyonos emberek laknak. Csinos földszintes házaik kivétel nélkül hamuvá égtek. — Az- egész Kórház-térből nem maradt meg egyetlen ház sem.

A lángok elporlasztották a luteránus egyház templomát s a Palotai-utcza ezen oldalának majdnem összes házait. A túlsó oldalt a tűz mindeddig megkímélte.

A város éjfél után még mindig lángokban állt. A lakosság folyton talpon volt, senki sem aludt. Fokozta a bajt, hogy a postaépület leégése folytán minden egyes táviratot a várostól félórányira fekvő vasúti állomásról kellett továbbítani.

A tűznek nyolcz halottja és huszonöt sebesültje van. Löwenstein könyvvezetőre reászakadt egy égő gerenda. Egy Kozarits nevű fiatal ember mentés közben egyik tetőről a földre zuhant, úgy, hogy kezét és fejét erősen megsértette. Mindkettőt a kórházban gyógyítják.

A halottak között van Hakli Mártonné, a ki a füsttől megfulladt; Streit Manó czipész áldott állapotban lévő felesége, a ki rettenetesen összeégett; Tamás Ferencz iparos, a ki Brenner Lörincz gyártelepének tetejéről esti hét óratájban lezuhant és szörnyet halt.

Streiték a Cserhát-utczában laktak, nem messze a tűz kitörésének helyétől. A vészjelzésre Streit Manó kiszaladt, hogy tájékozza magát. Mire pár percz múlva visszarohant lakásába, már akkor az lángokban állt és felesége, kit a rémület megbénított, benszorult a szobában. Streit szörnyű jajveszékeléssel berohant az égő házba nejéért, a ki azonban akkorra már rettenetesen összeégett.

A kedélyek rendkívül izgatottak. Délután több olyan embert fogtak el, a kiket gyújtogatással gyanúsítottak. Egyiket állítólag rajtakapták éppen akkor, mikor a Szabadi-utczában lévő Koller-féle házat égő üszőkkel fel akarta gyújtani. Elfogtak egy Moriczon Imre nevű vámosi embert, a ki gyufákat gyújtogatott a Cserháton.

Egész éjjel erős katonai őrjárat czirkált. A polgárok kisebb-nagyobb csoportokban fokosokkal, vasvillákkal felfegyverkezve jártak az utczákon Egyetlen ember se hunyta le már két éjjel a szemét. Az üzletek két nap óta zárva vannak.

A kár a főpolgármester becslése szerint, másfélmillió forint.