Gondolat, 2025
A ​II. világháború végnapjaiban a nyilasok a katonai állomány pótlására tizenéves fiúkat küldtek az egyre zsugorodó náci birodalomba, hogy ott kiképezzék és bevessék Å‘ket a fronton mint SS önkénteseket. 1945. február 28-án ZircrÅ‘l indult el az a marhavagonokból álló szerelvény, ami a Bakony kisebb-nagyobb településeirÅ‘l összeparancsolt leventéket szállÃtotta Németországba. Erre a vonatra szállt fel önként a nagyesztergári plébános, Rokonai Simon, hogy a gyerekeknek legyen kÃsérÅ‘je, emberi-lelki támasza, amit Å‘ szerzetesként és pedagógusként meg tud nekik adni. A monasztikus ciszterci rend Magyarországon a 18. század óta tanÃtói tevékenységet is folytatott, Ãgy szerzetesei tanári diplomával is rendelkeztek.
Simon atya sebtében összerakott csomagjába gyógyszer, kötszer és egy tangóharmonika is került. Közel másfél évig maradt együtt a 800 fiúval és kÃsérte Å‘ket fogolytáborról fogolytáborra. Az Å‘ mindenre kiterjedÅ‘ atyai gondoskodása segÃtett, hogy a leventék hazatérhessenek: élelmet szerzett, ápolta a betegeket, bÃztatta a csüggedÅ‘ket; elérte, hogy 100 fÅ‘s csoportokban kimehessenek a lágerbÅ‘l templomba misézni, ahol énekeltek, ahol lelkileg, érzelmileg is erÅ‘t merÃthettek.
Nem sok adat maradt fenn a Pesztalics Lajos néven Pancsován született szerzetes atyáról, aki a rendbe való belépéskor a Simon nevet kapta. Az új név is jelzi, hogy az illetÅ‘ a világi hÃvságok, a külsÅ‘ségek számára már meghalt, amit a ciszterci rend cÃmerében a máltai kereszt négy sarkán lévÅ‘ betűk is hirdetnek. Ez a könyv a források töredékeibÅ‘l és egy – a történések idején 15 éves – levente visszaemlékezései alapján rajzolja meg Rokonai Simon alakját, emléket állÃtva tettének és a bakonyi fiúkon keresztül a sok ezer elhurcolt leventének. A szerzÅ‘ közread számos dokumentumot, amely az Olvasó további tájékozódását segÃti. A kötetet ábrák és fotók teszik szemléletesebbé.