VESZPRÉM MEGYEI ÉLETRAJZI LEXIKON
Keresés \| Betűrendes mutató \| Rövidítésjegyzék	Lexikonok kezdőoldala

WALLNER Emil

( Királyfalva [Románia], 1879. szeptember 2. - Veszprém, 1972. december 18. )

orvos

Az alsó- és középfokú iskolát Kőszegen és Sopronban, az egyetemet Budapesten végezte, 1902-ben kapott általános orvosi diplomát. Négy évig belgyógyászként, majd sebészként a fővárosban dolgozott, közben az orvostudomány más ágaiban is gazdagította ismereteit. 1906-ban telepedett le Veszprémben, ahol először törvényszéki orvosként működött és magánpraxist is folytatott. 1908-tól kórházi segédorvos, 1911-től másodorvosként a női belgyógyászat, a szülészet és nőgyógyászat a szakterülete. Az 1. világháború idején belgyógyász, majd sebész főorvos, ezredorvosként pedig már Veszprémben teljesített szolgálatot. 1928. július 26-ától kapta meg a belgyógyász főorvosi és kórházigazgatói kinevezését. Bővítette és korszerűsítette a kórházat, ennek eredményeként az ágyak száma 238-ra emelkedett. 1951 és 1959 között a MÁFKI üzemorvosa volt, 80 éves koráig dolgozott. 1924-ben egészségügyi tanácsosi, 1941-ben főtanácsosi címet kapott. A veszprémi Dózsavárosi temetőben nyugszik.
I.: HOGYA György: Veszprémi főorvosok. Vp., 1999. – Varga.

WALLNER Emil

( Veszprém, 1907. október 14. - Budapest, 1987. október 2. )

orvos.

Az orvostudomány kandidátusa. 1931-ben a budapesti egyetemen szerzett oklevelet, majd néhány évig a Fővárosi 1. Sz. Belgyógyászati Klinikán díjtalan gyakornok, 1937 és 1947 között díjtalan tanársegéd. Közben önállóan vezette a klinika több osztályát, valamint bakteriológiai, szerológiai és hematológiai laboratóriumait. Az 1947–1955-ös években az egyetemi Stomatológiai Klinikán, majd az 1. Sz. Szemészeti Klinikán tanársegéd, később tudományos munkatárs. 1961 után másodállásban a Központi Stomatológiai Intézet belgyógyásza. Vezette az egyes intézetek laboratóriumait is. 1947 után főként stomatológiai és szemészeti határterületi problémákkal foglalkozott.
I.: RÚL XVIII. köt. – ÚMÉL VI. köt.