VESZPRÉM MEGYEI ÉLETRAJZI LEXIKON
Keresés \| Betűrendes mutató \| Rövidítésjegyzék	Lexikonok kezdőoldala

VIDOVSZKY Béla

( Gyoma, 1883. július 7. - Budapest, 1973. február 6. )

festőművész.

1902-től a Budapesti Mintarajziskolában Révész Imre és Edvi Illés Aladár voltak mesterei. 1906-ban szerzett rajztanári oklevelet, majd állami ösztöndíjasként Ferenczy Károlynál folytatta tanulmányait. Az 1908–1911-es években először Münchenben, később Párizsban dolgozott. Hazatérése után a Szolnoki Művésztelepen festett tájképei országszerte ismertté tették nevét. 1920-ban a Szinyei Társaság egyik alapító tagja, 1924-ben Budapesten telepedett le. Sokat járt külföldön. Műveit a barbizoniak és a nagybányaiak hagyományainak folytatása jellemzi. Mindenekelőtt tájképeket és életképeket alkotott. Egyesek a Balaton festőjének is nevezik, hiszen a Magyar Tenger környékéről 168 képet festett: Sümeg, Szigliget és Tihany több tucat képét ihlette. 1961-ben a Csók István Galériában volt gyűjteményes kiállítása, a bemutatott művekből tizenöt a Balaton északi partját ábrázolja. A sümegi templomban festett képe a Vatikánba került.
I.: DÉVÉNYI Iván: In memoriam ~. = Mv., 1973. 3. sz. – LÁNG Miklós: A sokoldalú festőművész. ~ (1883–1973). = H., 1983. 3. sz. – MvL IV. köt. – RÚL XVIII. köt.