VESZPRÉM MEGYEI ÉLETRAJZI LEXIKON
Keresés \| Betűrendes mutató \| Rövidítésjegyzék	Lexikonok kezdőoldala

VADÁSZ Elemér

( Székesfehérvár, 1885. március 1. - Budapest, 1970. október 30. )

geológus, tanár.

Az MTA-nak 1948-tól levelező, 1954-től rendes tagja. A budapesti egyetemen tanult, 1907-ben doktori szigorlatot tett. Főleg az állattan-, az ásvány- és a kőzettan foglalkoztatta. A Tanácsköztársaság idején egyetemi tanárrá nevezték ki, a bukás után távoznia kellett a katedráról. 1945-ig a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. geológusa. Nyugalomba vonult és gyári munkásként rejtőznie kellett. 1946-tól ismét a budapesti egyetem földtani tanszékének professzora, a természettudományi kar dékánja, 1948–1949-ben a egyetem rektora. Behatóan foglalkozott bauxitkutatással, a szén- és bauxitképződésnek a hegyképződéssel való kapcsolatával, a magyar szenek hamufajtáival. Foglalkozott Eplény, Sümeg és Fenyőfő környékének bauxitlelőhelyeivel, a Közép-dunántúli térség karsztvizeivel. A szén- és bauxitkutatásban elért eredményeit két monográfiában foglalta össze. A Magyar Földtani Társaság elnöke, majd örökös díszelnöke. Munkásságát magas állami kitüntetésekkel, kétszer (1948-ban és 1952-ben) Kossuth-díjjal ismerték el.
M.: Kőszénföldtan. Bp., 1951. – Bauxitföldtan. Bp., 1951. – Magyarország földtana. Bp., 1953. és 1960. – Elemző földtan. Bp., 1955. – A bakonyi mangánképződés. = Az MTA Műsz. Tud. Oszt. Közlem, Bp., 1952.
I.: FÜLÖP József: Dr. ~ akadémikus emlékezete. = FtK., 1971. – Jármai. – RÚL XVIII. köt. – ÚMÉL VI. köt.