VESZPRÉM MEGYEI ÉLETRAJZI LEXIKON
Keresés \| Betűrendes mutató \| Rövidítésjegyzék	Lexikonok kezdőoldala

VÁZSONYI Vilmos, Weiszfeld Vilmos

( Sümeg, 1868. március 22. - Banden [Németország], 1926. május 29. )

jogász, miniszter, politikus

Vázsonyi Jenő öccse. A budapesti egyetemen jogot végzett, majd ügyvédként dolgozott. 1894-ben megalapította a Demokratikus Kört és még ugyanabban az évben bekerült Budapest törvényhatóságába. 1901-ben Demokrata-párti programmal országgyűlési képviselő. 1904-ben a vasutassztrájk idején a sztrájkolók és a kormány közötti tárgyalásokat vezette, majd a perbe fogott vasutasok védelmét látta el. 1917–1918-ban igazságügy-miniszter két kormányban is. Fellépett a háborúellenes és a forradalmi mozgalmak ellen. Az őszirózsás forradalom napján emigrált, csak az ellenforradalom hatalomra jutása után tért haza. Az újjászervezett Nemzeti Demokrata Polgári Párttal a legitimistákat támogatta. 1924-ben már a baloldali ellenzék egy részét összefogó Demokrata Blokk létrehozásában és tevékenységében is közreműködött. A frankhamisítási ügy parlamenti tárgyalásán a kisebbségi vélemény egyik szerkesztője, emiatt soviniszta körök részéről súlyos támadások érték.
M.: Vázsonyi Vilmos beszédei és írásai. 1–2. köt. (Életrajzzal.) Bp., 1927.
I.: BARACS Marcell. ~. = Já., 1917. – Vázsonyi Vilmos. = TÚ., 1926. jún. 4. – PETHŐ Sándor: ~. = Viharos emberöltő, Bp., 1929. – VÁZSONYI Vilmosné: Az én uram. Bp., 1931. – MAJOR Ottó: Isten békéje. (r.) Bp., 1959. – Miklósi-Sikes. – RÚL XVIII. köt. – Szinnyei. XIV. köt. – ÚMÉL VI. köt.