VESZPRÉM MEGYEI ÉLETRAJZI LEXIKON
Keresés \| Betűrendes mutató \| Rövidítésjegyzék	Lexikonok kezdőoldala

TARÁNYI Ferenc, 1868-ig Oszterhuber Ferenc, nyírlaki

( Nyírlak, 1803. október 26. - Veszprém, 1887. április 3. )

r. k. nagyprépost.

Középiskolába Pápán és Kőszegen járt, a filozófiát Győrben, a teológiát az 1821–1825-ös években Pesten tanulta. 1825. november 1-jén Veszprémben szentelték pappá. Veszprémben karpap, 1827-től karkáplán, 1832-től szemináriumi igazgató. 1835-től plébános Csabrendeken, két év múlva Peremartonban. 1848 után a várpalotai kerület esperese. 1854-től a Veszprémi Dávid Árvaház főigazgatója, 1857-től székesegyházi esperes és hantai prépost. 1870-től kanonok, 1886 után nagyprépost. Peremartonban és Veszprémben sokat áldozott egyházi épületekre. Nyírlakon családi sírboltban nyugszik.
I.: Pfeiffer. – Varga.

TARÁNYI Ferenc, 1868-ig Oszterhueber Ferenc, nyírlaki

( Sümeg, 1837. december 18. - Balatonfüred, 1927. június 21. )

főispán.

Zala megye főispánja. Deák Ferenc rokona, fiatalemberként vele volt először Balatonfüreden. Sokszor tartózkodott nagybátyja Tarányi Ferenc veszprémi kanonok csopaki szőlőjében. 1916-ban vásárolta meg Balatonfüreden Blaha Lujza nyaralóját, amelyben 12 éven át pihent feleségével. 1919-ben a Tanácsköztársaság alatt is itt húzódtak meg, nevük szerepel azon emléktáblán, amelyet a menekültek 1928-ban a Kerek templomban helyeztek el. Tagja volt a Balatoni Társaságnak. Élete utolsó éveit nyaralójában töltötte. A család nyírlaki kápolnájában nyugszik.
I.: BfÉL.

TARÁNYI Ferenc, nyírlaki

( Pusztaszentlászló, 1878. október 16. - Sümeg, 1945. április 0. )

főispán, felsőházi tag.

Középiskolát Budapesten a kegyesrendi gimnáziumban és a Ferenc József nevelőintézetben végzett. Jogi tanulmányokat a bécsi, lipcsei és a genfi egyetemen folytatott. A Magyaróvári Gazdasági Akadémia elvégzése után a budapesti egyetemen jogi doktorátust szerzett. Tanulmányai végeztével birtokára vonult vissza gazdálkodni. Az 1. világháború idején katona, majd három évig, 1918-ig hadifogoly Asztrahanyban és Szibériában. A Tanácsköztársaság idején részt vett az ún. csabrendeki ellenforradalomban. 1920-ban és 1922-ben a zalaszentgróti körzet választottjaként bekerült a nemzetgyűlésbe, a Keresztény Gazdasági Párt, ill. az Egységes Párt színeiben. Képviselőségével egy időben, 1922-ben Zala és Vas vármegye főispánjává nevezték ki. A zalai tisztségétől 1926-ban, a vasitól 1932-ben vált meg. Még ebben az évben, de ugyanígy 1935-ben és 1939-ben is Zala vármegye törvényhatósági bizottsága felsőházi taggá választotta. A törvénykezésben főleg mezőgazdasági kérdésekkel foglalkozott, ennek megfelelően tagja lett az OMGE igazgató választmányainak, a Gazdák Biztosító Szövetkezete felügyelőbizottságának. Huszonnyolc éves korában tagja lett Zala vármegye törvényhatósági bizottságának. Elnöke volt a Zala vármegyei Gazdasági Egyesületnek, alelnöke Munkapárt megyei szervezetének, a Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesületének.
I.: Kertész. – Miklósi-Sikes.