VESZPRÉM MEGYEI ÉLETRAJZI LEXIKON

Keresés |  Betűrendes mutató | Rövidítésjegyzék  

Lexikonok kezdőoldala

SZABÓ Sándor
( Vízakna, 1897. október 14. - Veszprém, 1960. szeptember 17. )

építészmérnök

Középiskolába Székesfehérvárott járt, kultúrmérnöki diplomát az 1. világháború után szerzett a budapesti műegyetemen. Dolgozott Ercsiben és Zalaegerszegen. Részt vett a 71. sz. balatoni út építésében, nevéhez fűződik a tihanyi szerpentin, a tihanyi és szántódi kompkikötő, a Balatonfüred–Tihany közötti nyárfasor telepítése. 1944-ben került Veszprémbe az Államépítészeti Hivatalhoz, ahol 1947-ben műszaki főtanácsos, később hivatalvezető. Az 1950-1952-es években a Veszprém Megyei Tanács építési osztályának vezetője. Több bekötőút tervezését és építését irányította. 1952-ben átszervezés címén elbocsátották, 1960-ig Székesfehérváron a Közúti Főigazgatóság főmérnöke.
  I.: VERES D. Csaba: ~ emlékezete (1897–1960). N., 1960. okt. 5. – Varga.



SZABÓ Sándor
( Felsőőr [Oberwart, Ausztria], 1919. október 16. - Székesfehérvár, 2010. november 8. )

ref. lelkész, esperes

Apja: Szabó Sándor erdész. 1943-ban a Pápai Ref. Teológiai Akadémián lelkészi oklevelet kapott. Budapesten 1944-ben gyors- és gépírói tanári képesítést, 1960-ban kertészeti technikusi oklevelet szerzett. 1941–1942-ben főiskolai szénior, segédkönyvtáros és segédlelkész Pápán. 1942–1943-ban hitoktató segédlelkész és cserkészparancsnok a kaposvári ref. gyülekezetben. 1943–1944-ben ifjúsági lelkész Csurgón. 1944–1945-ben tábori lelkész. 1945–1946-ban püspöki titkár Pápán. 1946-tól 1974-ig lelkipásztor Fülén, 1974-től 1991-ig Székesfehérváron. 1953–1956., 1965 és 1990 között a mezőföldi ref. egyházmegye esperese. Az esperesi szolgálatai közötti időben az egyházmegyében tanácsbírói és diakóniai előadói tisztet viselt. A Dunántúli Ref. Egyházkerületnek missziói előadója, a Magyarországi Ref. Egyház Zsinatának évtizedekig tagja volt. Nyugdíjba menetele után (1991. dec. 31.) is több gyülekezetben (Bodajkon, Csákberényben, Csóron, Fülén, Zámolyon, Sárkeresztesen s Abán) végzett helyettes lelkészi szolgálatot. Egyházi szolgálataival társadalmi, közéleti feladatokat is végzett. Rendszeresen publikált egyházi folyóiratokban és lapokban. 1991-ben a Budapesti Ref. Teológiai Akadémiától Aranydiplomát kapott.
  I.: VpMKÉL.



SZABÓ Sándor
( Pápa, 1932. május 16. - Pápa, 2014. február 26. )

testnevelő tanár, labdarúgóedző

Apja: Szabó István. 1950-ben Pápán a Pedagógiai Gimnáziumban érettségizett. 1951-ben a Pápai Tanítóképzőben, 1955-ben a Pécsi Tanárképző Főiskolán kapott oklevelet. 1965-től 1970-ig testnevelés tagozatos iskolát szervezett Pápán, tanárként, igazgatóhelyettesként, majd igazgatóként dolgozott. 1970 és 1980 között megyei testnevelési szakfelügyelő, munkaközösség-vezető. 1965-től Pápa és körzete DSB elnöke, a megyei Sporttanács tagja. Az OTS napok főrendezője, iskolai csoportok felkészítője. 1948-tól igazolt labdarúgó, Pápa NB II. csapatában 20 évig játszott, közel harminc éven át edzőként a pápai felnőtt és ifjúsági csapatokat irányította. A PELC utánpótlás szakág vezető edzője, a Pápa Városi és Körzeti Labdarúgó Szövetség Fegyelmi Bizottságának elnöke. Díjak, kitüntetések: Diáksportért. MNK Sportérdemérem ezüst. – A pápai Alsóvárosi temetőben nyugszik.
  I.: VpMKÉL.



SZABÓ Sándor
( Pápa, 1935. március 30. - . )

könyvtáros, tanár

Sz.: Szabó Gyula, Horváth Mária. Nős, Marsi Marianna könyvtáros.
T.: 1954 Nagy Lajos Gimnázium, Szombathely. 1958 ELTE BTK Bp., magyar–történelem, 1963 könyvtár szak. 1980 egyetemi doktor.
É.: 1958-tól 1962-ig a Központi Pedagógus Továbbképző Intézet ill. az Országos Pedagógiai Intézet könyvtárosa. 1962-től 1975-ig OSZK Könyvtártudományi és Módszertani Központ tudományos munkatársa. 1975 és 1992 között az ELTE BTK Bp., Könyvtártudományi Tanszékén egyetemi adjunktus. 1992-től ELTE Tanárképző Főiskolai Kar Könyvtár–Informatikai Tanszékének tanszékvezető főiskolai docense.
Tk.: 1963-tól a Magyar Könyvtárosok Egyesülete tagja, 1964–1968., 1975–1983 között elnökségi tagja is. 1995-től az ELTE Kulturális Bizottság tagja.
Kt.: a nemzeti bibliográfia elméleti kérdései, a hazai bibliográfiai rendszer problémái.
Dk.: 1976 Miniszteri Dicséret. 1971, 1987 Szocialista Kultúráért. 1995 Trefort Ágoston Emléklap. 1997 Szinnyei József-díj.
  M.: Szakirodalmi tájékoztatás. Állam- és jogtudomány. Bp., 1968. – Kézi lyukkártyatechnika. Bp., 1976. – Általános tájékoztatás. II. A nemzeti bibliográfiák. (Főiskolai jegyzet.) Bp., 1989. – Integrált feldolgozási folyamat az AGROINFORM információs rendszerében. 1–2. köt. (Társszerző.) Bp., 1980–1981. – A KPM K+F célprogramokat alátámasztó szakmai információk keresőrendszerének fogalomgyűjteménye. 1–2. köt. (Társszerző.) Bp., 1982.
Szt.: Idegennyelvű természettudományi kézikönyvek. (Összeállító és szerkesztő.) Bp., 1981. – Könyvtárkezelői ismeretek. Fakultatív tanterv. Gimnáziumi Nevelés és Oktatás Terve. Bp.,
Ct.: bibliográfiákról, szakbibliográfiákról írt tanulmányait 1973 óta közlik az OSZK különböző kiadványai, szakmai konferenciák, tanácskozások összegző kötetei és a Könyvtári Figyelő.



SZABÓ Sándorné, Jászóy Katalin
( Gyula, 1940. október 26. - Pápa, 2001. május 7. )

gyógypedagógus, iskolaigazgató

Férje Szabó Sándor testnevelő tanár. 1960-ban a győri Apáczai Csere János Tanítóképző Intézetben tanítói, 1968-ban a budapesti Bárczy Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán gyógypedagógusi oklevelet szerzett. 1958–1960-ban képesítés nélküli nevelő Városlőd, Szerecseny, Vaszar, Nagygyimót községekben. 1960-tól 1968-ig tanító, gyógypedagógiai tanár, az 1968–1975-ös években igazgatóhelyettes, 1975 és 1990 között igazgató, 1990-től 1996-ig gyógypedagógiai tanár, címzetes igazgató a Pápai Kisegítő (jelenleg Balla Róbert Téri Általános) Iskolában. Tagja volt a Szociális és Családügyi Minisztérium Civil Műhelyének, amely a fogyatékos-ügyi törvény kidolgozásában vesz részt. 1990-től a Pápán létrehozott Psychocaritas Alapítványnak, 2000-től a gróf Esterházy Kórház Felügyelő Tanácsának elnöke. A technikatanítási kísérlettel kapcsolatban a Gyógypedagógia és a Technika c. folyóiratban jelentek meg írásai. 1968-ban Kiváló Munkáért, 1996-ban Pedagógus Szolgálati Emlékérem kitüntetést, 1997-ben Éltes Mátyás-díjat kapott.
  I.: Éltes Mátyás-díjas gyógypedagógus. = PHl.,1997. január – Interjúk a Psychocaritas Alapítvány elnökével a Pápai Hírlapban 2000. május 31. és június 6-án. – In memoriam ~. = MPK.,2001. 2. sz. – VpMKÉL.