VESZPRÉM MEGYEI ÉLETRAJZI LEXIKON

Keresés |  Betűrendes mutató | Rövidítésjegyzék  

Lexikonok kezdőoldala

SZABÓ István
( Bakonyszentkirály, 1801. július 4. - Kazár, 1892. március 27. )

r. k. lelkész, író, műfordító

1842-ben az MTA levelező-, a Kisfaludy Társaság pedig rendes tagjává választotta. Parasztcsalád gyermekeként a tanulmányait Pápán kezdte. 1826-ban Rozsnyón szentelték pappá. Pilisen, Kazáron és más felvidéki helységekben szolgált. Elsősorban a görög klasszikusok műveinek fordításai figyelemreméltók.
  M.: Görög virágok...Kassa, 1834. – Aesop meséi. Pest, 1846. – Homeros Iliasa. Pest, 1853. – Homeros Odysseája. Pest, 1857. – A múzsák eredete és nevük jelentése. (K. P. néven.) Bp., 1891. – A magyarok Istene. Bp., 1892.
  I.: MARGALITS Ede: Emlékbeszéd ~, magyar hellenista fölött. Bp., 1897. (MTA Emlékbeszédek.) – VARGHA Balázs: Homér és Osszián. 1– 2. köt. Bp., 1957. – Harmath–Katsányi. – MKtL XI. köt. – Szinnyei. XIII. köt. – ÚMIL 3. köt.



SZABÓ István
( Cserszegtomaj, 1931. március 7. - Budapest, 1976. március 16. )

író, műfordító

A keszthelyi polgári iskola elvégzése után földművesként dolgozott. Az 1949-1951-es években traktoros a Keszthelyi Gépállomáson, majd fél évig katona, utána ismét földműves. 1951-től két évig az inotai építkezéseknél dolgozott. 1953-tól 1956-ig magyar szakon tanult a budapesti tudományegyetemen. Tanulmányait abbahagyva könyvtáros, majd szabadfoglalkozású író. 1954-től jelentek meg versei és novellái. Az Új Hang, a Szabad Ifjúság c. lapokban és másutt megjelent írásaiban a magyar falusi társadalom múltját és átalakuló életét mutatja be. Jankovich Ferenc fedezte fel tehetségét. Móricz Zsigmond és Kodolányi János tanítványaként a falusi társadalom tragikus konfliktusai foglalkoztatták. 1957-ben és 1964-ben József Attila-díjat kapott.
  M.: A lázadó. (elb.) Bp., 1956. – Varázslat kertje. Bp., 1963. – Ne nézz hátra. (elb.) Bp., 1972. – Iskola a magasban. (elb., önéletrajzi írások.) Bp., 1977. – Hajnalok hajnala. (elb.) (Vál., szerk.: GYŐRI János, CSAVLEK András.) Bp., 1978. – Hazulról odáig. (elb.) Bp., 1980. – A szabadság keresztje. (elb.) Bp., 1987.
  I.: BÉLÁDI Miklós: Ne nézz hátra. = Krt., 1973. – VAJKAI Aurél: ~: Ne nézz hátra. = Él., 1973. 5. sz. – CSURKA István: Szabó Pista hullása. = ÉI, 1976. 12. sz. – SZENTESI Zsolt: Világgá menni egy szőlőhegyen. = Napjaink, 1985. – Harmath–Katsányi. – KhÉL – RÚL XVII. köt. – ÚMÉL VI. köt. – ÚMIL 3. köt.



SZABÓ István
( Szombathely, 1942. október 16. - Veszprém, 2004. szeptember 2. )

vegyészmérnök, üvegipari szakmérnök, egyetemi magántanár

A kémiai tudományok kandidátusa (1985), habilitált doktor (1997). 1960-ban a szombathelyi Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett. 1966-ban vegyészmérnöki, 1983-ban üvegipari szakmérnöki oklevelet, 1969-ben műszaki egyetemi doktori címet szerzett. Az 1966–1969-es években az MTA MÜKKI (Veszprém) ösztöndíjas gyakornoka. 1969-től 1975-ig a VVE tudományos és külügyi osztályának vezetője. 1975-ben tudományos munkatárs, 1985-ben tudományos főmunkatárs, 1990-ben címzetes egyetemi docens, 1998-ban egyetemi magántanár, 1999-től tudományos tanácsadó a VE Szilikát- és Anyagmérnöki Tanszékén. 1990 után több alkalommal vendégprofesszor németországi (Clausthal, Jena) egyetemeken. Tagja volt magyar és nemzetközi tudományos és szakmai szervezeteknek, azok vezető testületeinek. Az üvegek kémiája, fizikai tulajdonságai, üvegtechnológia, műszaki üvegek, oxid- és fluoridüvegek, üvegkerámiák, hulladék üvegcserép újrahasznosítása, mikroelem-tartalmú, környezetkímélő üveges műtrágya előállítása voltak kutatótevékenységének témái. 1998-tól az Építőanyag c. szakfolyóirat szerkesztőbizottságának tagja. Hazai és nemzetközi szakfolyóiratokban száznál több tudományos közleménye jelent meg, számtalan hazai és nemzetközi konferencián (Anglia, Németország, Kína, Brazília, Csehország stb.) tartott előadást, tucatnál több szabadalom fűződik nevéhez. Munkásságáért 1993-ban az OTH különdíját, az EURÉKA 93 nemzetközi találmányi kiállítás díját, a VEAB II. díját, 1999-ben a Szilikátiparért érmet, 2000-ben Széchenyi professzori ösztöndíjat kapott. A veszprémi Szent Margit-templomban nyugszik.
  I.: VpMKÉL.



SZABÓ István, írói álnév: GÁL Szabó István
( Szeghalom, 1929. december 14. - Herceghalom, 2004. március 13. )

ny. tanár

Szülei: Szabó István cipőfelsőrész-készítő, Gál Margit. Felesége: Bartik Zsuzsanna adminisztrátor. 1948-ban az Ev. Ref. Gimnáziumban érettségizett, Békés-ben. Az ELTE BTK filozófia szakán 1955-ben, magyar szakon 1961-ben szerzett oklevelet. 1955–1957-ben tanársegéd a VVE-en. 1957 és 1989 között tanár a pápai Türr István Gimnáziumban. Évtizedekig a Veszprém megyei középiskolai osztályfőnöki munkaközösség vezetője. Vers és prózamondó tanítványai helikoni aranyérmeket, országos első helyezéseket értek el. A MTA 6. kutatási főosztályának nyolc évig szerződéses kutatója iskolaszociológiai témában. A középiskolai tanárok számára kiírt módszertani pályázatokon két ízben első, egy ízben harmadik díjat nyert. Tíz évig munkatársa volt a Pápai Művészeti Kollégiumnak. Kutatásainak területe: diákéletmód, ifjúságszociológia, szociálpedagógia. Cikkei, tanulmányai jelentek meg a Veszprém Megyei Művelődésügyi Szemlében, a Megyei Pedagógiai Híradóban, Megyei Pedagógiai Körképben, a Visszhang, Életünk, Kritika, Ifjúsági Magazin, Ifjúsági Szemle, Köznevelés, Népszabadság, Pártélet, Veszprémi Akadémiai Bizottság Értesítője című lapokban. Díjak, kitüntetések: 1971 Az Oktatásügy Kiváló Dolgozója. 1975 Vajda Péter Művelődési Díj. 1978 Kiváló Pedagógus. 1973, 1979 Helikon Díj. 1989 Apáczai Csere János Díj. Pedagógus Szolgálati Emlékérem.
  M.: Petőfi magyarórán. Vp., 1973. Ct.: Világnézeti, erkölcsi, politikai nevelés. = Középiskolai pedagógiai tanulmányok. Vp., 1978. – „.. önismeretre lenne szükségünk...” = Nevelésszociológiai tanulmányok. Vp., 1984.
  I.: Hozzáértés kompetencia nélkül. Berki Erzsébet interjúja ~nal. = Mozgó Világ, 1981. 6. sz. A Középdunántúli Naplóban két írás. – VpMKÉL.




SZABÓ István
( Pázmándfalu, 1948. szeptember 2. - ?, 2019. december 20. )

mezőgazdasági gépészmérnök, ügyvezető igazgató

Sz.: Szabó F. Lajos földműves, tsz tag, Sákó Teréz htb. Nős, Sinkó Anna tanítónő.
Gy.: Ákos 1976, Péter 1979.
T.: 1966 Révai Miklós Gimnázium, Győr. 1972 GATE Gépészmérnöki Kar, 1975 gazdasági szakmérnök.
É.: 1972–1973-ban a devecseri Állami Gazdaságban gyakornok, 1973-tól 1982-ig gépesítési ágazatvezető, 1982 és 1988 között igazgató-helyettes, 1988–1992-es években igazgató. 1992-től a Gallus Kft ügyvezető igazgatója.
Tk.: 1975 és 1988 között MSZMP tag, 1975-től MAE tag, 1982-től elnökségi tag, 1989-től Agrárkamara Veszprém, alelnök.
Dk.: 1984 MÉM kiváló dolgozó. 2010 Veszprém Megye Érdemrendje.
  I.: Napló, Magyar Mezőgazdaság, Magyar Baromfi.



SZABÓ István, Írói: Mándoki Szabó István
( Mándok, 1950. február 18. - Tapolca, 2015. augusztus 21. )

villanyszerelő, öntevékeny népművelő

Szülei: B. Szabó István MÁV-gépkezelő, Móré Eszter. Felesége: Fekete Gyöngyi nyomdász. 1980-ban gimnáziumi érettségi, Szeged-Tapolca, teológia, Veszprém. 1968 és 1974 között szakmunkás a Szegedi Emergé Gumigyárban. 1975-től 1981-ig az Édász villanyszerelője, 1981-1984-ben postai kézbesítő Tapolcán. Az 1984-1989-es években a Tapolca-Diszel Kőbányában, 1989-től a tapolcai Szent György-hegy Tsz-ben villanyszerelő. 1970 és 1974 között Szegeden irodalmi színpadvezető. 1988-ban fiatalok összefogásával Tapolcán indította a Hanga Színpadot, 1991-ben a Napraforgó Népfőiskolát. 1997 után a Veszprémi Egyházmegye pasztorációs referense. Autodidaktaként kutatta a népfőiskolai mozgalmak történetét, a szerzetesrendek működését és a régi magyar mítoszok kialakulását. Közéleti írásait gyakran tette közzé különböző lapokban. Mándoki Szabó István írói nevet használja.
  I.: VpMKÉL



SZABÓ István
( Kislőd, 1951. január 11. - ?, . 0 0 2021 előtt. )

vésnök, faragó népművész

Sz.: Szabó József vájár, Rostási Anna betanított munkás. Özvegy, Fodor Margit könyvelő.
Gy.: Róbert 1978, főiskolai hallgató. Péter 1981, háztartási gépszerelő.
T.: 1968 Táncsics Mihály Szakmunkásképző Intézetben, Veszprémben esztergályos-forgácsoló, Bp. 1972-ben általános vésnök, 1975-ben díszítő és szerszámvésnök szakmát szerez. 1975 Dolgozók Önálló Gimnáziuma, Veszprém (2 osztály).
É.: 1965-től 1970-ig esztergályos a nemesvámosi Mezőgazdasági Gépjavító Állomáson. 1970-től 1975-ig esztergályos, automata beállító lakatos, szerszám vésnök a veszprémi Bakony Művekben. 1975 és 1992 között a Videoton ajkai gyáregység, vésnök, csoportvezető. 1992–1994., és 1995–1996-ban munkanélküli. 1994–1995-ben a Herbária Vállalatnál környezetvédelmi őr. 1996-tól SOFT-SOFA-PROJECT Kft. Szentgál, őr, kazánfűtő, kisegítő.
Tk.: gyermekkora óta farag. 1964 óta 18 hazai és külföldi kiállításon vett részt (Herend, Debrecen, Ausztria, Németország, Hollandia, Svájc stb.). Kb. 120 alkotása található 12 ország múzeumában, és gyűjtőknél. Bemutatókkal színesített előadások sorát tartotta a népi dísz- és használati tárgyakról, népi bútorokról, pásztorkellékekről itthon és külföldön. 1993-ban, Kölnben és Düsseldorfban szakembereknek magyar népi fafaragást, restaurálást oktatott. 1977-től vezeti az ajkai Gyerekek Háza „fafaragó népművész” szakkörét. Csoportja népművészeti szaktáborok, kiállítások (Ajka, Szentgál, Veszprém, Hoorn /Hollandia/ stb.) gyakori szereplője. Számos elismerő oklevél birtokosai, többször szerepeltek a Magyar Rádió, az ajkai-, a Séd-, a Magyar Televízió műsoraiban. 1985–1988 restaurálták a kővágóörsi ev. templom karzatát és padjait. Többször jártak Hollandiában gyerekeket oktatni a fafaragásra. Az ajkai Gyerekek Házában állandó kiállításuk van. A Fodor-tanyai nemzetközi fafaragó tábort (saját tanyáján) családja és a Gyerekek Háza segítségével 1993-ban alakította meg.
Kt.: a Bakony-Balatonfelvidék népi faragó művészete, ősi díszítő elemek, népi motívumok, szimbólumok.
Dk.: 1962 és 1968 között 24 minősítő elismerés. 1973., 1982., 1984., 1988 Dicsérő oklevél. 1982 Kiváló Dolgozó. 1986 Kiváló Úttörővezető.
Ct.: A kővágóörsi templom restaurálásáról. = Zsombékszéktől a templompadig. Kővágóörs, 1988. 2009-ben a Magyar Kultúra Lovagja címet kapott.
2021-ben emlékére egy öt állomást érintő sétát szerveztek Kultúra címmel.
  I.: Fafaragó lakatos. = Napló, 1985. – LACZKOVITS Emőke: „Nyitott ház” Kővágóörsön. = Napló, 1985. júl. 27. – „Ismét nyitva a kapu”. = Napló, 1986. júl. 18. – 1993-ban, Kölnben, Düsseldorfban, Bonnban jelent meg írás róla és az általa restaurált tárgyakról. – TV és rádiófelvételek.
Aktívak az interneten==Napló, 2021.02.09., p.11.



SZABÓ István, Lantos Szabó István
( Pápa, 1953. augusztus 24. - . )

középiskolai tanár, lantművész

Sz.: Szabó Jenő tanár, Szabó Jenőné Burghardt Magdolna ny. SZTK ügyintéző. Nős, Bazsó Kinga orvos.
Gy.: Tamás 1978, Angelika 1983.
T.: 1971 Türr István Gimnázium, Pápa. 1976 ELTE TTK, Bp., matematika–fizika szak.
É.: 1976-tól a budapesti Kossuth Lajos Kéttannyelvű Fővárosi Gyakorló Műszaki Középiskola tanára.
Tk.: 1976 óta lantművészként különböző hazai és külföldi régi zenei együttesek közreműködője koncerteken, rádió, tv és hanglemezfelvételeken. 1990-ben alakult Vagantes trió művészeti vezetője, énekese, lantosa. A trió fő profilja az elmúlt évszázadok magyar énekköltészetének bemutatása koncerteken, hanglemezeken.
Kt.: az énekköltészet Magyarországon a 16–19. században, valamint az európai pengetős hangszerek zeneirodalma a 16–19. században.
Dk.: 1999 Tinódi Lant-díj. 2000 Arany Katedra emlékplakett.
  M.: önálló kottakiadványok: Nicolas Vallet: Orgonavariációk genfi zsoltárdallamokra. Református Egyházzenészek Munkaközössége („Rezem”) Bp., 1997. – Nicolas Vallet: Genfi zsoltárok gitárra. Rezem. Bp., 1997. – Mauro Giuliani: Variazioni per chitarra. Könemann Music. Bp., 1999. – Luys Milan: El Maestro I., II.,. Könemann Music. Bp., 2000. – Vagantes trió CD-i, kazettái: Ékes énekek. Balassi Bálint, Hungaroton Classic. Bp., 1994. – Énekek, táncok s nóták. Eszterházy Pál. Hungaroton Classic Bp., 1995. – Magyar krónika. Hungaroton Classic. Bp., 1996. – Honfidal. Hungaroton Classic. Bp., 1998. – Gyermek születék Betlehemben. Hungaroton Classic. Bp., 2000. Publikációk: Reneszánsz költészetünk és zenénk forrásairól (MAGYAR ZENE, Bp. 1985., 4. – Az lengyel király táncza nótájára (Dunakanyar, Bp. 1985., 3.) – Újabb adatok a XVI-XVII. századi magyar zene forrásaihoz (Zenetudományi Dolgozatok, MTA Zenetudományi Intézete Bp. 1989.) – A genfi zsoltárdallamok értelmezése a lanttabulatúrák tükrében (“…eleitől #ogva …” Tanulmányok, dolgozatok, hozzászólások a genfi zsoltárok énekléséről, Rezem Bp. 1993.).



SZABÓ István
( Pápa, 1953. május 5. - . )

agrármérnök, vállalatgazdasági szakmérnök, ügyvezető igazgató

Sz.: Szabó István pénzügyi előadó, Becze Irén adminisztrátor. Nős, Szabóné Bogdán Judit főkönyvelő.
Gy.: Zsolt 1980, Katalin 1982, Tamás 1985.
T.: 1977 Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely, 1987 vállalatgazdasági szakmérnök.
É.: 1977–1980 üzemgazdász 1980-tól 1988-ig ágazatvezető, 1988 és 1997 között elnökhelyettes a lovászpatonai Új Élet Tsz-ben. 1997-től a Veszprém Megyei Mezőgazdasági Termelők Szövetsége főmunkatársa, a veszprémi Comitas Szövetkezet ügyvezető igazgatója.
Tk.: 1993-tól a Veszprém megyei Szakosított Biztosító Egyesület ügyvezetője.
Dk.: 2000 Szövetkezeti Emlékérem.



SZABÓ István
( Sárbogárd, 1956. december 14. - . )

ref. lelkész, teológiai tanár

Sz.: Szabó Imre és Szabó Éva ref. lelkészek. Nős, Szabó Eszter Anna vegyészmérnök.
Gy.: Eszter, Márton, Kristóf.
T.: 1981 Ref. Teológiai Akadémia, Bp. 1982–1983 ösztöndíjasként magiszteri fokozatot szerzett a Chicagoi McCormick Teológiai Szemináriumon. Vizsgadolgozatát Wolfhart Pannenberg történet-teológiájáról írta. 1994-ben teológiai doktori vizsgát tett a Károli Gáspár Egyetem Teológiai Fakultásán.
É.: teológusi évei alatt a szentendrei, a pomázi és a Buda-hegyvidéki gyülekezetekben szolgált. 1983-tól 1985-ig beosztott lelkész Budapest–Józsefvárosban. 1985 és 1997 között egyházközségi lelkész, Bp., Külső Üllői-úti Missziónál. 1997-ben a Buda-hegyvidéki Egyházközség lelkésze. 1998-tól a Pápai Ref. Teológiai Akadémia tanára. 1990 és 1996 között a Budapesti Ref. Teológiai Akadémián, 1994-ben a Károli Gáspár Egyetemen, 1997–1998-ban az ELTE Művelődéstörténeti Tanszékén tartott előadásokat.
Tk.: 1991-től a Budapest Déli Egyházmegye tanácsbírája. Szerkesztőségi, szerkesztőbizottsági tagja a Protestáns Szemle, Egyház és Világ, Kirschliche Zeitgeschishte, The Christian Observer című lapoknak.
Kt.: teológiai tudományok.
  M.: Egyházvezetés és teológia a Magyarországi Református Egyházban 1945–89 között. (Doktori dolgozat.) Bp., 1994.
Ct.: számos tanulmánya és írása jelent meg a Confessio, a Református Egyház, a Theológiai Szemle, a Reformátusok Lapja, a Dunántúli Református Lap, Protestáns Szemle, Egyház és Világ, Kirschliche Zeitgeschishte, The Christian Observer című periodikákban.



SZABÓ Istvánné, Gémes Éva, művésznév: Sz. Gémes Éva
( Balatonkiliti, 1925. november 7. - Badacsonytördemic, 2005. október 25. )

festőművész, rajzpedagógus

Szülei: Gémes János telepvezető, Eőry H. Matild htb. Férje: Szabó István MÁV főfelügyelő. 1945-ben Veszprémben, az Angolkisasszonyok R. K. Tanítóképző Intézetében, 1960-ban a Pécsi Tanárképző Főiskolán végzett (1949-től a Magyar Képzőművészeti Akadémián tanult, itteni tanulmányait folytatta és fejezte be Pécsett). 1968-tól 1983-ig általános iskolai tanár Badacsonytördemicen. 1975 és 1983 között szakfelügyelőként segítette a megye rajzpedagógusait művészi és szakmai fejlődésükben. 1970-től 1980-ig a sümegi művésztelepen korrektúravezető. Ugyanebben az időszakban szervezője, majd vezetője az Egry Művészbarátok Körének. 1976–1978-ban bábművészeti szakkört vezetett (Kitrákotty Bábcsapat), melyet a TV Bábfesztiválon aranyéremmel tüntettek ki. 1968 és 2000 között közös kiállításokon is részt vesz országon belül és külföldön egyaránt. 1983-tól 2000-ig fontosabb egyéni kiállításai külföldön: Villach, Klagenfurt, Bécs, Oslo, Padova, Velence, Róma, Hermagor, Ledenitzen, St. Jacob. 1983–2000 fontosabb hazai kiállításai: Veszprém, Pécs, Baja, Sopron, Sárospatak, Szeged, Makó, Keszthely, Tapolca, Hévíz, Budapest, Balatonfüred, Alsóörs, Nagykanizsa. 1980-ban Kiváló Munkáért kitüntetést kapott. 2009-től Badacsonytördemicen tábla őrzi emlékét.
  I.: 1960 és 2000 között a kiállításokkal kapcsolatos értékelések, interjúk jelentek meg a Művészet, Novum, Megyei Pedagógiai Körkép c. lapokban. – VpMKÉL.