VESZPRÉM MEGYEI ÉLETRAJZI LEXIKON
Keresés \| Betűrendes mutató \| Rövidítésjegyzék	Lexikonok kezdőoldala

SEBESTYÉN Gyula

( Szentantalfa, 1864. március 7. - Balatonszepezd, 1946. február 12. )

néprajzkutató, író

Az MTA-nak 1905-től levelező-, a Kisfaludy Társaságnak rendes tagja. Középiskoláit Veszprémben, Pozsonyban és Debrecenben végezte. A budapesti tudományegyetemen magyar és német irodalmat, nyelvészetet, esztétikát és magyar őstörténetet hallgatott. 1893-tól a Nemzeti Múzeum könyvtárának munkatársa. Doktori vizsgát 1901-ben tett és még abban az évben kinevezték a Magyar Nemzeti Múzeum őrévé, 1905-től az intézmény igazgató-őre. 1892-től 1918-ig az Ethnographia társ- majd főszerkesztője. 1897-től a Néprajzi Társaság főtitkára, 1911-től alelnöke, 1917 után elnöke, 1920-tól tiszteleti tagja. A Dunántúl néprajzi feltárásához a Magyar Népköltési Gyűjtemény 8., balladákat, dalokat, románcokat tartalmazó kötetével járult hozzá. Nevéhez fűződik a vidékünkön is hamar kibontakozó önkéntes néprajzi gyűjtőmozgalom megszervezése. 1911-től a Folklore Fellows magyar osztályának elnökeként országos népköltészeti, népzenei, néphit- és szokásgyűjtést indított. 1916-tól a Nemzeti Múzeum osztályigazgatója 1919. évi nyugdíjazásáig Balatonszepezdre vonult vissza. A Balatoni Társaság létrehívójaként, helyettes elnökeként alapította meg a Balatoni Kurír című lapot és 1921-ben a Balatoni Évkönyvet. Figyelemreméltó szervezőmunkája, amelyet a badacsonyi Balatoni Emlékmúzeum, a keszthelyi Országos Könyvtár és Dunántúli Központi Múzeum, a Balatoni Társaság és a Balaton idegenforgalmának kulturálttá tétele érdekében fejtett ki. Batsányi János és Eötvös Károly kultuszát aktívan erősítette. Bujdosó néven néprajzi kutatásait is feldolgozó színjátékokat írt: Ekkehard. (Tragédia.) 1925–1933 – Magyar misztérium. Téli alakoskodó játék. 1936. Balatonszepezdi villája falán emléktáblát helyeztek el, kertjének végében rovásírásos kőoszlop emlékeztet a hun-székely rovásírás kutatójára. Gyermekévei falujában Köveskálon, az alsó ref. temetőben nyugszik.
M.: A székelyek neve és eredete. Bp., 1897. – A regösök. Bp., 1902. – Regös-énekek, Bp., 1902. – A magyar honfoglalás mondái. 1–2. köt. Bp., 1904–1905. – Dunántúli gyűjtés. Magyar Népköltési Gyűjtemény. 1–8. köt. Bp., 1906. – Rovás és rovásírás. Bp., 1909. – A magyar rovásírás hiteles emlékei. Bp., 1915. – Gesta Hungarorum. Magyar hősmondák öt könyve. Bp., 1925. – Mosolygó balatoni emlékek. (Anekdotagyűjtemény.) Bp., 1935.
I.: Sebestyén Gyula születésének 70-iki évfordulójára. = En., 1934. 1–2. sz. – SZENDREY Ákos: ~. = En., 1946. 1–4. sz. – DIÓSZEGI Vilmos: ~ jelentősége a néprajztudományban. = En., 1964. 3. sz. – VOLLI István: ~ a dunántúli regös énekek gyűjtője. = Jk., 1964. 5. sz. – DIÓSZEGI Vilmos: ~. Bp., 1972. – LACKOVITS Emőke: ~ (1864–1946). = Hi., 1989. 5. sz. – Tanulmányok a 125 éve született ~ emlékére. (Szerk.: LACKOVITS Emőke.) Vp., 1991. – ÁGH István: Egy köveskáli mese. = ÚH., 1995. 3. sz. – Harmath–Katsányi. – Kertész. – RÚL XVI. köt. – Szinnyei. XII. köt. – ÚMÉL V. köt. – ÚMIL 3. köt.

SEBESTYÉN Gyula

( Sellye, 1922. január 14. - Tapolca, 1988. március 20. )

termelőszövetkezeti elnök

Szegényparaszt szülők gyermeke, fiatalon maga is másoknak szolgált, alkalmi munkákat vállalt, a háború idején katona. 1950–1954 között földműves-szövetkezeti elnök, majd két évig tanácselnök. 1955-ben az öt évvel előbb alakult Kővágóörsi Béke Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnökévé választották. Néhány év alatt a termelőszövetkezetet mintagazdaságává fejlesztette. Különösen a szőlő- és a bortermesztés, valamint az állattenyésztés eredményei voltak kiválóak. 1974-ben a környék 6 községének csatlakozása után kialakult a korszerű nagyüzem. A szövetkezet sokat áldozott az egyes községek fejlesztésére, a fiatalság megtelepedését építési telkekkel és kedvezményes kölcsönökkel segítette. 1963 és 1971 között, két ciklusban a választókerület országgyűlési képviselője volt. Több magas kitüntetést, 1962-ben Kossuth-díjat kapott.
I.: Sebestyén Gyula (1922–1988). = N., 1988. márc. 24.