VESZPRÉM MEGYEI ÉLETRAJZI LEXIKON

Keresés |  Betűrendes mutató | Rövidítésjegyzék  

Lexikonok kezdőoldala

PETŐFI Sándor
( Kiskörös, 1823. január 1. - Fehéregyháza, 1849. július 31. )

költő

1841 márciusában felkereste Pápán tanuló rokonát, Orlay Petrich Somát. Néhány hetet Pápán töltött és a Ref. Főiskolán az előadásokat is látogatta. Az év októberétől a főiskola 7. logikai osztályának rendes tanulója. Tanára, Tarczy Lajos ajánlására Horváth István ügyvédnél írnokoskodott. Baráti köre elsősorban a Főiskolai Képzőtársaság révén alakult ki, amelynek tevékeny tagja volt. Verseket írt, szavalt, Heine és Schiller műveket fordított. A Képzőtársaság ma is őrzött Érdemkönyvéből tudjuk, hogy akkor még versei alá a Petrovics nevet írta, de Bárány Gusztáv: Literatúrai zsengék c. kéziratos művének hátlapjára már kétszer is leírta: Petőfy. Petrovicsból tehát Pápán lett Petőfi. Ekkor jelent meg nyomtatásban, Bajza Athenaeumában első verse, A borozó. A Pápán kiadott Népbarát c. naptárban is megjelent két verse. 1842 októberében ismét Pápán tartózkodott. Megélhetését azonban nem látta biztosítottnak, ezért november 2-án elhagyta a várost. Ezután csak 1843 tavaszán járt Pápán, ahol barátai nagy örömmel ünnepelték a váratlan találkozást. Az iskolát nem látogatta, csak a Képzőtársaságot és a könyvtárat. A Petőfi Sándor u. 11. sz. ház falán, ahol Orlay Petrich Somával közös lakása volt, ma emléktábla van. Kisfaludi Strobl Zsigmond által készített mellszobrát 1931-ben, egészalakos szobrát, Somogyi József alkotását 1973-ban avatták. – Szeberényi Lajoshoz írt levele szerint 1841 őszén, Pápára tartva Keszthelyen is megfordult. Darnay Kálmán vitatható állítása szerint nemcsak átutazott Sümegen, a városban tartózkodó színtársulatnál működő Fekete Mihállyal néhány napot töltött ott. – 1841 nyarán Pestről jövet járt Balatonfüreden, innen átkelve a Balatonon Somogyba, majd Tolnába ment. – Helyi hagyomány szerint 1842-ben egy kirándulás alkalmával megfordult Gannán, ahol verset írt a mauzóleum párkányára. A Petőfi-irodalom kétségbe vonja ennek hiteleségét. – A hagyomány szerint pápai tartózkodása alatt Puzdor Gyulával együtt járt Ajkán. A Petőfi-irodalom megkérdőjelezi ennek hitelességét. – A várpalotaiak három látogatást is számon tartanak. Először 1839 májusában Székesfehérvárról Vas megyébe gyalogolt és ez csak Várpalotán átmenve történhetett. 1842 novemberében viszont Pápáról Veszprémen, és feltételezhetően Várpalotán keresztül utazott Székesfehérvárra. A harmadik palotai útról írásos emlék is maradt. A Szeget szeggel c. költeményének kéziratán „Puszta-Palota, 1843. április” olvasható. Könczöl Imre egy negyedik látogatást is feltételez, mégpedig 1848 tavaszán, amikor is (szerinte) nem Veszprémbe utazott, hanem István öccséhez Várpalotára, aki 1845 és 1848 között ebben a városban lakott, és akivel ebben az időben is kapcsolatban állt. – Utazásai során (feltehetően) több alkalommal is járt Veszprémben. 1842. november 2-án otthagyva Pápát Veszprém felé vette útját, amiről Vadonban c. verse is tanúskodik. 1848. március 5–6-án a későbbi Bakony szállóban lakott, és a városban töltött egy-két napot, itt értesült a francia forradalomról. A veszprémi látogatást Szuper Károly színigazgató naplójában örökítette meg. A Megyeház tér 2. sz. épület falán Csikász Imre szobrászművész által készített bronztábla őrzi a látogatás emlékét. Felirata: „Petőfi Sándor 1848. március 5. és 6. napján ennek a szállónak vendége volt. A veszprémi színpártoló egyesület 1913. március 15.” A Petőfi Színház főbejárata előtt 1988. november 17-én avatott, mészkő talapzaton álló Petőfi-bronzszobor, Marton László alkotása a vándorszínészt ábrázolja. A színház 1. emeletén látható bronzszobrot, Melocco Miklós szobrászművész alkotását 2001. szeptember 11-én avatta Kolti Helga színházigazgató.
  I.: ORLAI Soma: Adatok ~ életéhez. = BpSz., 1879. 37. sz. – RÁNZAI Péter: ~ és Puzdor Gyula, Vp. 1943. – KÖNCZÖL Imre: ~ utjain Veszprém megyében. Vp., 1973. – PRAZNOVZSKY Mihály: ~ életének néhány veszprémi vonatkozásáról. = VpSz.,1994. márc. – PRAZNOVSZKY Mihály: ~ veszprémi napjai. = Tájirodalom. Vp., 1996. – NÁDASDY Lajos: ~, a pápai diák. = ÚH., 1998. Különszám. – Harmath–Katsányi. – Szinnyei. X. köt. – Tilhof. – ÚMÉL V. köt. – ÚMIL 3. köt. – Varga.