VESZPRÉM MEGYEI ÉLETRAJZI LEXIKON
Keresés \| Betűrendes mutató \| Rövidítésjegyzék	Lexikonok kezdőoldala

PÉCS Gyula

( Tapolca, 1879. január 28. - Kőszeg, 1953. április 15. )

rajztanár

Szegény sorsú tapolcai családban gyerekeskedett és nőtt fel. A tanítóképzőt ösztöndíjasként végezte el. Később a Képzőművészeti Főiskolán rajztanári képesítést szerzett. Első munkahelye 1904 és 1911 között a Nagyatádi Fiú Polgári Iskolában volt. 1910-ben feleségül vette Beszedits Margitot, a Tapolcai járási orvos leányát. 1911-tól 1920-ig Losoncon tanított. Trianon után, 1920-tól 1928-ig Sárospatakon a Tanítóképző Intézet rajztanára. 1928-ban Kőszegre helyezték és az ottani tanítóképző tanára lett. 1942-ben történt nyugdíjba vonulásáig folyamatosan itt dolgozott. Tehetséges festőnek tartották, de tanári munkáját mindig a művészi karrier elé helyezte. A nyarakat családjával együtt rendszerint Tapolcán és környékén, főleg a Szent György-hegyen, a család szőlőjében töltötte. Sírja Kőszegen található.
I.: Kertész.

PÉCS Gyuláné, Beszedits Margit

( Tapolca, 1884. május 7. - Kőszeg, 1963. július 19. )

írónő

Apja Beszedits Ede, Tapolca járási tisztiorvosa volt. Az elemi iskola elvégzése után az Angolkisasszonyok veszprémi intézetében tanult, de tanulmányait egészségügyi okokból rövidesen meg kellett szakítania. Naplószerűen megírt kitűnő stílusú történeteire felfigyelt Botár Árpád, a Tapolcai Lapok főszerkesztője, és azokat rendszeresen leközölte. 1933 év elején folytatásokban kezdte közölni a Régi emlékek, régi emberek sorozatcímű írásait, amivel nagy sikereket ért el. A sorozat darabjai kötetbe szerkesztve 1935-ben a Tapolcai Lapok kiadásában újból megjelentek. A novella műfaja mellett szentimentális hangvételű, de igen hatásos verseket is írt. Egy regényével elő díjat nyert az Új Idők irodalmi pályázatán, de a kézirat elkallódott. 1910-ben férjhez ment Pécs Gyula rajztanárhoz és a kor szokása szerint követte őt állomáshelyeire, Losoncra, Sárospatakra majd Kőszegre. Losonci élményeit Elmaradt életállomások címmel írta meg. Ennek darabjai 1936-ban szintén a Tapolcai Lapok hasábjain sorozatban jelentek meg. A lap 1939-ben és 1940-ben kezdte közölni visszaemlékezéseit Régi mese a régi Tapolcáról címmel, de a sorozat torzóban maradt. A 2 világháború alatt és után már nem írt. Hamvai a kőszegi temetőben nyugszanak.
M.: Régi emlékek, régi emberek. Tapolca, 1935.
I.: P. Gy-né. = TL., 1933. máj. 6. – Kertész.