VESZPRÉM MEGYEI ÉLETRAJZI LEXIKON
Keresés \| Betűrendes mutató \| Rövidítésjegyzék	Lexikonok kezdőoldala

PÁPAY Sámuel

( Felsőörs, 1770. március 8. - Pápa, 1827. május 31. )

nyelvész, tanár, jogász

Dunántúli ref. nemesi családban született. Ifjú korában katolizált, Esterházy Károly egri püspök támogatásával tanult. Egerben jogi tanulmányokat végzett, majd ugyanott a magyar nyelv és irodalom tanára. 1800-ban Pápán telepedett le, ügyvédként tevékenykedett; irodalommal is foglalkozott. 1801-ben Veszprém vármegyei ügyész, 1802-től Esterházy Miklós devecseri uradalmainak ügyésze, 1804-ben táblabíró. Állandó kapcsolatot tartott Kazinczy Ferenccel, Kisfaludy Sándorral, Péteri Takács Józseffel. Vármegyei megbízásból könyvet írt a hivatalos nyelv magyarosítása érdekében. Az első magyar rendszerező irodalomtörténetünknek is ő a szerzője. Felsőörsön, a Fő u. 26. sz. házon tábla őrzi emlékét. Síremléke a pápai Alsóvárosi temetőben van.
M.: Észrevételek a magyar nyelnek a polgári igazgatásra és törvénykezésre való alkalmaztatásáról... Vp., 1807. – A magyar literatúra esmérete. Vp., 1808. (Magyar Minerva 4.) Reprint: (Utószó: HUNGLER József.) Vp., 1986.
I.: ifj. SZINNYEI József: A magyar irodalomtörténet-írás ismertetése. Bp., 1878. – BADICS Ferenc: Az első magyar irodalomtörténet-író. = ItK, 1897. 1. sz. – HUNGLER József: ~. = VpSz., 1957. 1. sz. – Harmath–Katsányi. – Szinnyei. X. köt. – Tilhof. – ÚMÉL V. köt. – ÚMIL. 3. köt.