VESZPRÉM MEGYEI ÉLETRAJZI LEXIKON

Keresés |  Betűrendes mutató | Rövidítésjegyzék  

Lexikonok kezdőoldala

OROSZ Sándor
( Kistelek, 1926. január 16. - Veszprém, 2019. szeptember 14. )

középiskolai tanár, c. egyetemi tanár

A neveléstudomány kandidátusa (1971), doktora (1988). Szülei: Orosz Ferenc népiskolai tanító, Szijártó Amália. Felesége: Mármarosi Anna egészségügyi asszisztens. Szegeden, 1944-ben Állami Klauzál Gábor Gimnáziumban érettségizett, 1950-ben a Szegedi Tudományegyetemen oklevelet, 1962-ben egyetemi doktori címet szerzett. 1946–1948-ban díjtalan gyakornok a Szegedi Tudományegyetem. 1948-tól 1956-ig középiskolai tanár a Szegedi Tanítóképző Intézetben. 1956 és 1963 között középiskolai tanár a szegedi Vasútforgalmi Technikumban. 1963–1971-es években egyetemi adjunktus, 1971-től 1976-ig egyetemi docens, JATE, Szeged. 1976 és 1982 között tanszékvezető főiskolai tanár, főigazgató-helyettes a szombathelyi Tanárképző Főiskolán. 1982-től 1986-ig az OOK főigazgató-helyettese Veszprémben. 1986-tól nyugdíjas. 1986 és 1999 között tudományos tanácsadó a Veszprém Megyei Pedagógiai Intézetnél. 1990-től 1996-ig tanszékvezető egyetemi tanár, 1996 és 1999 között óraadó, 2000-től tudományos tanácsadó a VE-en. Külföldi egyetemeken (Németország, Finnország, Jugoszlávia, Ausztria) vendég-professzorként oktatott. Az MTA Köztestületének, 6 bizottságának és 4 albizottságának volt tagja. Huszonkét évig volt tagja az MTA Tudományos Minősítő Bizottságnak, 1995-től az MTA Doktori Tanács Neveléstudományi Szakbizottságnak. Az MTA VEAB alelnöke 6 évig, 3 munkabizottság és 2 szakbizottság elnöke 24 éven át. Az AILA, az EARLI és az AVINTER tagja. 1970-től a Közoktatási Minisztérium 9 szakmai bizottságának tagja, alelnöke, elnöke. 1993–1996 az Országos Köznevelési Tanács tagja. 1991-től 1993-ig a Tanárképzők Szövetsége alapító elnöke. Oktatási tevékenysége mellett 25 egyetemi doktori, 12 kandidátusi, 4 akadémiai doktori disszertáció bírálója volt.
Kutatásainak területei: didaktika (a tudás struktúrája, a képességek szerkezete, fejlődésük egzakt vizsgálata, a tanítás mint tanulásirányítás). Mérésmetodika; taxonómia. Szakmai folyóiratokban (Magyar Pedagógia, Pedagógiai Szemle, Magyar Pszichológiai Szemle, Magyar Tudomány, Felsőoktatási Szemle, Pedagógiai Technológia, Magyartanítás, Magyar Nyelvőr, Iskolakultúra, Köznevelés, Módszertani Közlemények stb.) mintegy 160 tanulmány, ebből 22 idegen nyelven. Gyűjteményes kötetekben (Tanulmányok a Neveléstudomány Köréből, Pedagógiai Antológia, VEAB Értesítő stb.) további, közel 30 tanulmánya jelent meg. Díjak, kitüntetések: 1966 Szocialista Kultúráért. 1986 Munka Érdemrend arany. 1997 Kiss Árpád-díj (kutatói). 1999 VE Emlékérme (tanszék-alapításért). Veszprémben, a Vámosi úti temetőben nyugszik.
  M.: A fogalmazástechnika mérésmetodikai problémái és országos színvonala. Bp., 1972. – A helyesírás fejlődése ... Bp., 1974., és 1979. – A tananyag elemzése. Vp., 1977., 1978., 1979. – Tanulástörvények és a tanulás irányítása. Vp., 1980. – Korszerű tanítási módszerek. Bp., 1987. – Mérések a pedagógiában. Vp., 1995.(További 5 kiadás.) – Kibocsátó tudásszint. (Szerk., és társszerk.) I–III. köt. Vp., 1990–1992. – Pedagógiai lexikon. I–III. köt. (Szakszerk.) Bp., 1997. – További 10 kötet szerkesztője. Négy könyvére egyenként 100-nál több hivatkozás, további munkáira történő hivatkozások száma mintegy 480.
  I.: Pedagógiai Lexikon. Bp. 1978. – Pedagógiai Ki Kicsoda. Bp. 1997. – Magyar és Nemzetközi Ki Kicsoda. Bp. 1992., 1998. – Emlékkönyv ~ nyolcvanadik születésnapjára. (Szerk.: Tölgyesi József.) Vp., 2006. – VpMKÉL.