VESZPRÉM MEGYEI ÉLETRAJZI LEXIKON

Keresés |  Betűrendes mutató | Rövidítésjegyzék  

Lexikonok kezdőoldala

OROS, Uros, Úrias
( 0, . ? ?. - ?, . ? ?. )

bencés apát

1207 és 1243 között kormányozta a pannonhalmi kolostort. Ezt megelőzőleg tihanyi apát volt. Apátsága ideje alatt rendbe tette Pannonhalma birtokait, gazdaságát és jogait. 1211-ben II. András király Oros kérésére Tamás (Thomas) kancellárral és Pat (Poth) nádorispánnal összeíratta a tihanyi apátság birtokait, népeit és az I. András király alapítólevelében elavult határleírásokat új formába öltöztetve megerősítette. Ebben a levélben szerepel először Füred neve, de megtalálhatjuk a mai Balatonfüred őstelepüléseit is: Poposca/Popsoca/ Papsoka, Kecu/Kék, Aarach/Araci/ Arács. Érdekesség, hogy a levél fogalmazványa is fennmaradt.
  I.: BfÉL – MKtL IX. köt.



OROSZ Sándor
( Kistelek, 1926. január 16. - Veszprém, 2019. szeptember 14. )

középiskolai tanár, c. egyetemi tanár

A neveléstudomány kandidátusa (1971), doktora (1988). Szülei: Orosz Ferenc népiskolai tanító, Szijártó Amália. Felesége: Mármarosi Anna egészségügyi asszisztens. Szegeden, 1944-ben Állami Klauzál Gábor Gimnáziumban érettségizett, 1950-ben a Szegedi Tudományegyetemen oklevelet, 1962-ben egyetemi doktori címet szerzett. 1946–1948-ban díjtalan gyakornok a Szegedi Tudományegyetem. 1948-tól 1956-ig középiskolai tanár a Szegedi Tanítóképző Intézetben. 1956 és 1963 között középiskolai tanár a szegedi Vasútforgalmi Technikumban. 1963–1971-es években egyetemi adjunktus, 1971-től 1976-ig egyetemi docens, JATE, Szeged. 1976 és 1982 között tanszékvezető főiskolai tanár, főigazgató-helyettes a szombathelyi Tanárképző Főiskolán. 1982-től 1986-ig az OOK főigazgató-helyettese Veszprémben. 1986-tól nyugdíjas. 1986 és 1999 között tudományos tanácsadó a Veszprém Megyei Pedagógiai Intézetnél. 1990-től 1996-ig tanszékvezető egyetemi tanár, 1996 és 1999 között óraadó, 2000-től tudományos tanácsadó a VE-en. Külföldi egyetemeken (Németország, Finnország, Jugoszlávia, Ausztria) vendég-professzorként oktatott. Az MTA Köztestületének, 6 bizottságának és 4 albizottságának volt tagja. Huszonkét évig volt tagja az MTA Tudományos Minősítő Bizottságnak, 1995-től az MTA Doktori Tanács Neveléstudományi Szakbizottságnak. Az MTA VEAB alelnöke 6 évig, 3 munkabizottság és 2 szakbizottság elnöke 24 éven át. Az AILA, az EARLI és az AVINTER tagja. 1970-től a Közoktatási Minisztérium 9 szakmai bizottságának tagja, alelnöke, elnöke. 1993–1996 az Országos Köznevelési Tanács tagja. 1991-től 1993-ig a Tanárképzők Szövetsége alapító elnöke. Oktatási tevékenysége mellett 25 egyetemi doktori, 12 kandidátusi, 4 akadémiai doktori disszertáció bírálója volt.
Kutatásainak területei: didaktika (a tudás struktúrája, a képességek szerkezete, fejlődésük egzakt vizsgálata, a tanítás mint tanulásirányítás). Mérésmetodika; taxonómia. Szakmai folyóiratokban (Magyar Pedagógia, Pedagógiai Szemle, Magyar Pszichológiai Szemle, Magyar Tudomány, Felsőoktatási Szemle, Pedagógiai Technológia, Magyartanítás, Magyar Nyelvőr, Iskolakultúra, Köznevelés, Módszertani Közlemények stb.) mintegy 160 tanulmány, ebből 22 idegen nyelven. Gyűjteményes kötetekben (Tanulmányok a Neveléstudomány Köréből, Pedagógiai Antológia, VEAB Értesítő stb.) további, közel 30 tanulmánya jelent meg. Díjak, kitüntetések: 1966 Szocialista Kultúráért. 1986 Munka Érdemrend arany. 1997 Kiss Árpád-díj (kutatói). 1999 VE Emlékérme (tanszék-alapításért). Veszprémben, a Vámosi úti temetőben nyugszik.
  M.: A fogalmazástechnika mérésmetodikai problémái és országos színvonala. Bp., 1972. – A helyesírás fejlődése ... Bp., 1974., és 1979. – A tananyag elemzése. Vp., 1977., 1978., 1979. – Tanulástörvények és a tanulás irányítása. Vp., 1980. – Korszerű tanítási módszerek. Bp., 1987. – Mérések a pedagógiában. Vp., 1995.(További 5 kiadás.) – Kibocsátó tudásszint. (Szerk., és társszerk.) I–III. köt. Vp., 1990–1992. – Pedagógiai lexikon. I–III. köt. (Szakszerk.) Bp., 1997. – További 10 kötet szerkesztője. Négy könyvére egyenként 100-nál több hivatkozás, további munkáira történő hivatkozások száma mintegy 480.
  I.: Pedagógiai Lexikon. Bp. 1978. – Pedagógiai Ki Kicsoda. Bp. 1997. – Magyar és Nemzetközi Ki Kicsoda. Bp. 1992., 1998. – Emlékkönyv ~ nyolcvanadik születésnapjára. (Szerk.: Tölgyesi József.) Vp., 2006. – VpMKÉL.



OROSZI Sándor
( Pápa, 1948. január 2. - . )

közgazdász, tanszékvezető egyetemi tanár

Sz.: Oroszi Sándor, Erős Karolina.
Nős, Fekete Anna.
Gy.: Gábor 1972, Zoltán 1974.
T.: 1966 Közgazdasági Szakközépiskola, Pápa. 1971 Államigazgatási és Közgazdaságtudományi Egyetem, Bp., 1972 egyetemi doktor.
Tf.: 1984 közgazdaságtudomány kandidátusa, 1995 dr. habil.
É.: 1971-ben oktató, 1971–1974-es években tanársegéd, 1974 és 1985 között adjunktus, 1985-től 1995-ig docens, 1995-től egyetemi tanár a pécsi egyetemen. Jelenleg a Közgazdaságtudományi Kar Gazdaságelméleti Tanszék vezetője.
Tk.: MTA Pécsi Akadémiai Bizottság Elméleti Szakbizottság elnöke.
Kt.: piac- és árelméletek, externáliák gazdasági hatása, IS-LM elemzési rendszer, munkapiac elmélete.
  M.: A makroökonómia alapvető elméleti összefüggései. Pécs, 1992., 1994., 1996. – Bevezetés a mikroökonómiába. 1994. – A munkapiac elméleti kérdései I-II. köt. 1996., 1998. – A munkapiac gazdaságtana I-II. köt. 1999.
Ct.: szakpublikációi jelentek meg a Pénzügyi Szemlében (1977. 1. sz.), a Közgazdasági Szemlében (1979. 12., 1982. 1., 1984. 2., 1996.12. sz.) és más szakfolyóiratokban.




OROSZLÁN Pali, Löwe Pál
( Városlőd, 1848. július 2. - Vác, 1921. október 1. )

az utolsó bakonyi betyár

Apja közbirtokos juhász volt. Valószínűleg középiskolába is járt. Írása magyarul és németül egyaránt kiforrott, hibátlan. Apja kegyetlensége miatt megszökött hazulról és öt társával útonálló bandát alakított. Huszonkét éves volt, amikor először elfogták az úrkúti erdőben. 1872-ben a soproni fegyházba került, ahonnan 1887-ben az egyik börtönőr lánya segítségével megszökött. 1888-ban újra elfogták, 15 évre ítélték, amit le is töltött. Ezután is (haláláig) hol szabadlábon, hol börtönben élt. A betyárromantika szerint „jószívű, adakozó volt a szegényekkel, gyerekekkel szemben, csak a gazdagokat fosztogatta, embert nem ölt”. Vácott, a Felsővárosi temetőben nyugszik.
  I.: KOPPÁNYI István: Városlőd története. Városlőd, 1991. – ZÁKONYI Ferenc: A gyöngyösi csárda. 5. bőv. kiad. Vp., 1962. – VAJKAI Aurél: Bakony. Bp., 1959. – Kertész.

OROSZY Pál, siskei
( Balatonfüred, 1763. december 8. - Tótvázsony, 1833. június 24. )

táblabíró, földbirtokos

Elemi iskolát szülőfalujában, a középiskolát Pápán végezte, jogot feltehetően Győrött tanult. Magánpraxist folytatott és gazdálkodott is. 1793-ban szolgabíróvá választották, de 1798-ban már nem indult a választásokon. Táblabíróként vállalt aktív szerepet a vármegye politikai életében, meghatározó tagja volt a ref. egyházközségnek. Nemzedékének művelt, széles látókörű, felvilágosult köznemesei közé tartozott. Gazdag könyvtári gyűjteménnyel rendelkezett, amelyet már diákkorában gyűjteni kezdett. Csak rövid ideig vállalt hivatalosan szerepet a közéletben, de megtalálta szerepét a környék művelt köznemesei között. A tótvázsonyi ref. temetőben nyugszik.
  I.: HUDI József: ~ táblabíró könyvtára. = Hi., 1993. 4. sz. – VERES D. Csaba: Tótvázsony múltja és jelene. Vp., 1994. – BfÉL.