VESZPRÉM MEGYEI ÉLETRAJZI LEXIKON
Keresés \| Betűrendes mutató \| Rövidítésjegyzék	Lexikonok kezdőoldala

NAGY László

( Veszprém, 1888. február 17. - Balatonlelle, 1969. november 4. )

jegyző, polgármester

Apja: Nagy Lajos tanító. Középiskolába Veszprémben járt, a budapesti tudományegyetemen 1913-ban államtudományi doktori diplomát szerzett. 1908-ban Szombathelyen jegyzői oklevelet kapott. Még abban az évben Bakonyszentkirályon, később Szabadbattyánban segédjegyzőként dolgozott. 1918-ban Csősz község jegyzője, 1920-tól Veszprém vármegye aljegyzője. Egy évvel később Veszprém város adóügyi tanácsosa, néhány hónap múltán városi főjegyző. 1941 és 1944 között Veszprém város polgármestere. Életének további sorsa még ismeretlen.
I.: HOGYA György: A város szolgálatában. Vp., 1998. – MKtL XVI. köt. – Sziklay.

NAGY László

( Jác [Szlovákia], 1904. október 4. - Budapest, 1978. november 15. )

régész, néprajzkutató, könyvtáros

Kecskeméten érettségizett, 1927-ben a budapesti tudományegyetemen végzett, ahol 1929-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Egy évig ösztöndíjas Berlinben, majd díjtalan gyakornok a Magyar Nemzeti Múzeumban. 1933-tól a Veszprém Megyei Múzeum és Könyvtár tiszteletdíjas munkatársa, 1935-től múzeumőr, Rhé Gyula halála után, 1936 és 1949 között igazgató. Több őskori és középkori feltárást végzett, a kismesterségek körében néprajzi kutatásokat folytatott. Létrehozta a Bakonyi Ház néven ismert múzeumot, a harmincas évek közepén jól működő közművelődési könyvtárat alakított ki. 1946–1949 között a Veszprém Megyei Szabadművelődési Tanács elnöke. Elkészítette a veszprémi körzeti könyvtár tervét. 1949-ben koholt vádak alapján elbocsátották. 1957-ben bronzkori ásatásokat irányított Békásmegyeren, 1964–1966 között az MTA Régészeti Intézetének munkatársa. 1942–1944 között társszerkesztője a Dunántúli Szemlének, kiadta a Veszprém megyei füzetek c. helytörténeti kiadványsorozatot. Írásai és közleményei a veszprémi lapokban és a szakmai folyóiratokban jelentek meg.
M.: Gyöngyösi és a barokk. (Doktori disszertáció.) Bp., 1929. – Adatok a magyar csutora és csutorás mesterségek eredetéhez. Vp., 1940. – Veszprém megyei hírlapok és folyóiratok bibliográfiája 1820–1956. Vp., 1957. – A Tanácsköztársaság Veszprém megyei sajtójának cikkbibliográfiája. Vp., 1959. – A veszprémi tobakok. 1–2. Rész. = VpMMK., 1971., 1984. – A tűzikutya és holdidal kérdése. = VpMMK.,Vp., 1979.
I.: KŐSZEGI Frigyes: In memorian dr. ~. (Tsz.) = VpMMK.,14. Történelem. Vp., 1979. – VARGA Béla: Dr. ~ a könyvtáros. = H., 1979. 2. sz. – SCHREIBER Rózsa: ~ 1904–1978. = ArÉ., 1979. 2. sz. – RÚL XIV. köt. – ÚMÉL IV. köt. – Varga.

NAGY László

( Felsőiszkáz, 1925. július 17. - Budapest, 1978. január 30. )

költő, műfordító

A Pápai Ref. Kollégiumban tanult, ahol Szatmáry Sándor volt a magyartanára, majd Budapesten az Iparművészeti, később a Képzőművészeti Főiskolán Borsos Miklós és Kmetty János növendéke. Végül a budapesti egyetem bölcsészkarán magyar irodalom és filozófia szakon végzett. Első versei a Valóság c. folyóiratban jelentek meg. A háború után induló nemzedék egyik legnagyobb költője. Korai, de többnyire keserű hangvételű versein erősebben érződik a népköltészet hatása. Közéleti töltésűek, ugyanakkor a játékosság és az életöröm is jellemző rájuk. Szülőfaluja és a Bakony népdalkincsét, hiedelemvilágát, folklórját használta fel kifejezésmódjában, képi világában. 1949-től három évig ösztöndíjasként Bulgáriában a népköltészetet tanulmányozta. 1952-ben tért haza és feleségül vette Szécsi Margit költőnőt. 1953-ban műfordításkötetet adott ki a bolgár népköltészet alkotásaiból. A következő évtizedekben műfordítói tevékenysége kiterjedt a délszláv, az albán, a magyarországi cigány és a keleti finnugor népköltészet számos alkotására. Tolmácsolta az európai nagy költők verseit, kiemelkedők Garcia Lorca fordításai. Az ötvenes évektől költészetében a dal mellett megjelent az un. hosszú ének, a lírát az epikával ötvöző versforma. A hatvanas évek végétől népszerűsége nőtt, egyre több fiatal költő őt tekintette példaképének. Alkotói pályájának ebben a szakaszában a diszharmonikusnak látott valóság elől visszahúzódott a munkába, versben bujdosó lett. Valami sajátosan modern érzékenység és vibráló nyugtalanság kölcsönöz érdekes színt és harmonikus egységet verseinek. Költészete a morálisan gondolkodó, a mindig tökélyre törekvő, kompromisszumot nem ismerő autonóm személyiség magtartásának és gondolatvilágának magas művészi színvonalú megfogalmazása. Szülői háza 1983 óta emlék-múzeum Iszkázon. Pápán a ref. gimnázium falán elhelyezett emléktábla Somogyi József alkotása. Emléktáblája van az iskola osztálytermében (ahol tanult) és a Világos u. 20. sz. ház falán, ahol lakott. Ajkán a Városi Művelődési Központ felvette nevét, az intézmény folyosóján bronz mellszobor, Vigh Tamás alkotása őrzi emlékét. A Devecseri Kastélykönyvtárban bronz mellszobra, Marton László alkotása látható. Megkapta a Cirill és Metód-rendet, 1966-ban Kossuth-díjat, 1968-ban a Sztugai Nemzetközi Költői Estek nagydíját. Kopjafával jelölt sírja a budapesti Farkasréti temetőben van.
M.: Tűnj el fájás. Bp., 1949. – A tüzér és a rozs. Bp., 1951. – Szablyák és citerák. (Műfordítások.) Bp., 1953. – A nap jegyese. Bp., 1954. – A vasárnap gyönyöre. Bp., 1954. – Deres majális. Gyűjteményes kötet. Bp., 1957. – A sólymok vére. (Műfordítások.) Bp., 1960. – Himnusz minden időben. Bp., 1965. – Arccal a tengernek. Bp., 1966. – Jönnek a harangok értem. Bp., 1977. – Összegyűjtött versei. Bp., 1978. – Prózai írásai: Adok nektek aranyvesszőt. Bp., 1979. – Naplójegyzetei: Kísérlet a bánat ellen. Bp., 1980.
I.: BORI Imre: Két költő. Novi Sad, 1967. – CZINE Mihály: „Versben bujdosó” ~ újabb lírájáról. = Jk., 1973. 2. sz. – CZINE Mihály: Nép és irodalom. Bp., 1981. – TÜSKÉS Tibor: ~. Bp., 1983. – Égi s földi virágzás tükre. Vp., 1984. – Ötvenedik születésnapján a költőt méltató folyóiratszámok: Kt., 1975. 7. sz. – Jk., 1975. 7. sz. – Tt., 1975. 7. sz. – JÁNOSI Zoltán: A virágnak letérdeplő ember. ~ természetélményéről. = ÚH., 1992. 5–6. sz. – GÖRÖMBEI András: ~ költészete. Bp., 1992. – KIS Ferenc: Írások ~ költészetéről. Bp., 1993. – VASY Géza: ~ tanulmányok. Vp., 1993. – TARJÁN Tamás: ~ tekintete. Bp., 1994. – Nagy László bibliográfia. Bp., 1995. (Petőfi Irodalmi Múzeum.) – ALBERT Zsuzsa: Legenda ~ról. = Kt., 40. 1996. 10. sz. – TÜSKÉS Tibor: ~ pályakezdésének rekonstrukciója. = Árgus, 7. 1996. 5. sz. – ILLÉS Lajos: ~val törzsasztalnál. = Íróhistóriák. Bp., 1997. – Harmath–Katsányi. – Tilhof 2018. – ÚMÉL IV. köt. – ÚMIL 2. köt.

NAGY Lászlóné, Rácz Aranka, N. Rácz Aranka

( Enying, 1922. január 26. - ?, 2015. november 12. )

könyvtáros, gimnáziumi tanár, főosztályvezető

Szülei: Rácz Gyula ügyvéd, Vitáris Aranka postai tisztviselő. Férje: Nagy László régész, muzeológus. Gyermeke: Gábor, mérnök. 1932 és 1936 között Elemi és polgári iskola, Veszprémben. 1940-ben a Pápai Ref. Kollégium Főgimnáziumában végzett. 1947-ben a debreceni Tisza István Tudományegyetem bölcsészkarának magyar-angol szakán szerzett oklevelet. 1947-ben fogalmazó a Veszprém megyei Szabadművelődési Felügyelőségen. 1947. novembertől könyvtáros a Veszprém-vármegyei Múzeum és Könyvtárban. 1949. áprilistól a Veszprémi Körzeti Könyvtár vezetője. 1949. szeptembertől az Országos Könyvtári Központ Népkönyvtári Osztályának helyettes vezetője, majd a Pedagógus Szakszervezet Kulturális Osztályán politikai munkatárs. 1951-től az OSZK nyomtatványtárában dolgozott, 1952-től a módszertani osztályon munkatárs, majd a belőle alakuló Könyvtártudományi és Módszertani Központ osztályvezető helyettese. 1960-tól az Országos Pedagógiai Könyvtár Iskolai Könyvtári Osztályának vezetője. 1964-től a Művelődési Minisztérium Könyvtárügyi Osztályának főelőadója, a gyermek, az ifjúsági és iskolai könyvtárügy referense, egyben az Országos Könyvtárügyi és Dokumentációs Tanács titkára. 1974-től az OSZK főosztályvezetője. 1982 és 1994 között, nyugdíjasként a hungarica információ munkatársa. 1958-tól 1973-ig meghívott előadó az ELTE BTK Könyvtári Tanszékén, ahol a gyermek és ifjúsági irodalomról tartott előadásokat. Az 1948–1956-os években MDP, 1971 és 1988 között MSZMP tag. 1948 és 1982 között a Pedagógus Szakszervezet, majd a Közalkalmazottak Szakszervezete tagja. Megalakulásától tagja a Magyar Könyvtárosok Egyesületének, 1967-től 1972-ig az IFLA Gyermek és Iskolai Könyvtáros Szekciójának. Közművelődési könyvtárak, könyvtári helytörténeti gyűjtemények, tárgyszókatalógus, gyermek és ifjúsági irodalom, könyvtárak, hungarica információ témákat kutatta. Díjak, kitüntetések: 1954 Szocialista Kultúráért. 1967, 1972 Miniszteri dicséret. 1969 Kiváló Népművelő. 1980 Munka Érdemrend ezüst.
M.: Gyermek és ifjúsági könyvtárak. Bp., 1955. (Tsz.) – Vázlat a gyermek és ifjúsági irodalom történetéhez. Bp., 1958. – A gyermekkönyvtárak kialakulása, fejlődése, szerepük a mai közművelődési könyvtárügyben. Bp., 1958. – A katalogizálás nemzetközi egysége felé. Bp., 1960. (Külföldi könyvtári szakirodalom 4.) – Gyermekkönyvtárak szervezése és fejlesztése. Bp., 1961. – A gyermekek könyvtári ellátásának fejlődése. Nemzetközi történeti áttekintés. Bp., 1971. Szt.: Bakony-balatoni kalendárium 1948. (Társszerkesztő.) Veszprém, 1948. – A gyermekkönyvtári munka időszerű kérdései a Szovjetunióban és a népi demokratikus országokban Bp., 1960. – Krupszkaja: A gyermekirodalomról Bp., 1960. – Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum (OPKM) Évkönyve. (Társszerkesztő.) Bp., 1961. – Könyvtártudományi Tanulmányok (Társszerkesztő.) 1968–1972. Ct.: számtalan cikke, recenziója, tanulmánya jelent meg az OPKM és az OSZK évkönyveiben, hazai és külföldi konferenciák összefoglaló köteteiben, valamint szakfolyóiratokban a Könyvtárosban, Magyar Könyvszemlében, Könyvtári Figyelőben, a Tudományos Műszaki Tájékoztatásban, az Iskolai Könyvtárak Tájékoztatójában, majd a Könyv és Nevelésben, a Zentralblatt für Bibliothekswesen, Bücherei und Bildung, UNESCO Bulletin for Libraries, Interlending Review stb.
I.: VpMKÉL.