VESZPRÉM MEGYEI ÉLETRAJZI LEXIKON
Keresés \| Betűrendes mutató \| Rövidítésjegyzék	Lexikonok kezdőoldala

NÉMETH G[éza] Béla

( Szombathely, 1925. február 17. - Budapest, 2008. szeptember 5. )

egyetemi tanár, irodalomtörténész

1982-től az MTA levelező, 1990-től rendes tagja. Szülei Mihályfa községben éltek, gyermekkorát ő is itt töltötte. Gimnáziumba Sümegen és Kőszegen járt. Leventeként besorozták, 1945-ben németországi hadifogolytáborból tért haza. Eötvös-kollégistaként 1950-ben az ELTE-n kapott magyar-német szakos tanári oklevelet. Az egyetemi diploma megszerzése után a budapesti Szent Domonkos utcai Általános Fiúiskolában először napközis felügyelő, majd tanító. Egy évvel később a Fővárosi Könyvtár alkalmazásába került. 1953-ban a Budapesti Pedagógia Főiskolán nyelvész adjunktus, majd a Madách Gimnázium tanára. 1956-ban felvették az MTA Irodalomtörténeti Intézetébe. Tüdőbaja miatt a svábhegyi szanatóriumban töltött egy évet. Ezután néhány évig magyart és németet tanított a Rákóczi Gimnáziumban. 1963-tól az Irodalomtudományi Intézet munkatársa, 1980-tól egyetemi tanár, az ELTE Egyetemi Könyvtárának főigazgatója. 1987-től 1995-ig az ELTE 19. Századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék vezetője, 1992 és 1997 közt az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa. Közreműködött Arany János műveinek kritikai kiadásában. Elsősorban a kiegyezés utáni magyar és német irodalom kérdéseivel, a nyolcvanas években a magyar sajtó történetét feldolgozó témákkal foglalkozott. Újraértékelte a 19–20. századforduló irodalmát, főként Arany János, Vajda János, Komjáthy Jenő, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Kassák Lajos, Szabó Lőrinc, József Attila, Radnóti Miklós és Pilinszky János költeményeinek adott újszerű értelmezést. Első jelentősebb tanulmánya Három dunántúli falu keresztnévanyaga Mária Terézia óta címmel 1957-ben jelent meg (Magyar nyelvjárások), Mihályfa, Gógánfa és Kisgörbő utóneveit elemzi. Az irodalom és a nyelvtudományok kérdéseivel foglalkozó akadémiai és más bizottságok tagja, elnöke volt. Díjak, kitüntetések: 1977 József Attila-díj. 1980 Akadémiai Díj. 1993 Déry Tibor-díj. 1996 Széchenyi-díj. 2000 Alföld-díj. 2005 Prima díj.
M.: Mű és személyiség. Bp., 1970. – Tragikum és történetfelfogás. Bp., 1971. – Türelmetlen és késlekedő félszázad. Bp., 1971 – Létharc és nemzetiség. Bp., 1976. – Az egyensúly elvesztése. A német romantika. Bp., 1978. – A magyar irodalomkritikai gondolkodás a pozitivizmus korában. Bp., 1981. – 7 kísérlet a kései József Attiláról. Bp., 1982. – Századutóról, századelőről. Bp., (1985) – Babits, a szabadító. Bp., 1987. – Péterfy Jenő. Bp., 1988. – Kérdések és kétségek. Bp., 1995. – Emlékek, eszmék emberek. Bp., 1996. – Korok és versek. Bp., 1996. – Írók, művek, emberek. Bp., 1998.
I.: GERGELY András: ~ (1925–2008). = Literatura, (2008), 391–396. o. – Miklósi-Sikes. – Harmath–Katsányi. – RÚL XV. köt. – ÚMIL 2. köt.