VESZPRÉM MEGYEI ÉLETRAJZI LEXIKON
Keresés \| Betűrendes mutató \| Rövidítésjegyzék	Lexikonok kezdőoldala

MOLNÁR Mária

( Várpalota, 1886. szeptember 11. - Pápuaföld, 1943. március 17. )

misszionárius

Elemi iskoláit Várpalotán végezte, majd a család Budapestre költözött. Itt ismerkedett meg a Bethániai Egylettel, jelentkezett diakonisszának. Polgári iskolát végzett, anatómiát tanult, kisebb műtéteknél segédkezett. Műtősnővérként kórházakban (1915–1916-ban hadikórházban) vállalt állást. 1923–1924-ben gyülekezeti diakonissza Győrben, majd két évig Németországban dolgozott. 1927-ben Ravasz László püspök avatta misszionáriussá, ezután indult az Új-Guineához tartozó Manusz szigetre. Útjáról, munkájáról, a pápuák között szerzett tapasztalatairól 15 éven át levelekben számolt be a Hajnal c. külmissziós folyóirat olvasóinak. Hazatért és 1935–1936-ban előadói körutat tett Erdélyben és a Felvidéken, majd visszatért Új-Guineába. 1943. március 17-én a japánok, misszionárius társaival együtt kivégezték. Manusz szigetén két fekete márványtáblán őrzik nevét és emlékét. Várpalotán a ref. templomban van emléktáblája.
M.: Hogyan lettem misszionárius? Debrecen, 1935. – Hét év a kannibálok földjén..(Közli: IVÁNYOS Lajos.) Bp, 1935. – Mindhalálig. ~ 1936-tól írott leveleiből. (Összeáll.: DRASKÓCZY László.) Bp., 1948.
I.: IVÁNYOS Lajos: ~ Manuszon. Bp., 1933. – DRASKÓCZY László: Manuszon újra szól az Ige. Bp., 1949. – BALÁZS Dénes: Pápua Új-Guinea. Bp., 1976. – BELICZAY Angéla: „Engem várnak a szigetek“. Tizenöt év a pápuák között. ~ élete a vértanúhalála. Bp., 1987. – Molnár Mária. = NL., 1998. 12. sz. (GyÉL;. ÚMÉL IV. köt.: *Győr.)