VESZPRÉM MEGYEI ÉLETRAJZI LEXIKON
Keresés \| Betűrendes mutató \| Rövidítésjegyzék	Lexikonok kezdőoldala

MOLNÁR István, 1902-től Rudinai Molnár István

( Esztergom, 1850. február 7. - Budapest, 1920. október 19. )

pomológus és szőlész, szakíró

Alap- és középfokú iskoláit szülővárosában végezte. 1971-ben végzett a Keszthelyi Országos Felsőbb Gazdasági Tanintézetben, majd a karslruhei műegyetemen borvegytani tanulmányokat folytatott. Az 1872–1876-os években a Tapolcai Felső Népiskola, 1876 után a Budai Vincellérképző tanára és igazgatója. 1886-tól 1894-ig Bosznia–Hercegovina szőlőművelés szaktanácsadójaként dolgozott, közben több külföldi tanulmányúton járt. 1893-ban elkészítette a Budai Kertészeti Tanintézet szervezési tervét, amelynek létrejötte után igazgatója volt. 1896-tól 1913-ban történt nyugdíjazásáig a Földművelésügyi Minisztériumban az általa szervezett gyümölcstermelési és kertészeti ügyosztályt vezette. Jelentős szerepet játszott a kertészeti kiállítások rendezésében, a hazai modern szőlő- és gyümölcstermesztés fellendítésében. Ennek érdekében a faiskolák sokaságát létesítette. Gazdag szakirodalmi munkásságot fejtett ki. Több évig szerkesztette a Borászati Lapok, később a Gyümölcskertész c. szaklapot.
M.: Az okszerű borászat népszerű vezérfonala. Bp., 1877. – A szőlőművelés és borászat kézikönyve. Bp., 1883. – Szőlőművelési káté. Bp., 1885. – A fatenyésztés. Bp., 1898. (Hét kiadást ért meg.) – Magyar pomológia. Bp., 1990. – Gyakorlati gyümölcstermelés. Bp., 1913. – A kisgazda teendője. Bp., 1916.
I.: Rudinai ~. = Ktsz., 1928. – Kertész. – KhÉL – Szinnyei. IX. köt. – ÚMÉL IV. köt.

MOLNÁR István

( Tüskevár, 1906. augusztus 7. - Tüskevár, 1983. november 3. )

r. k. kanonok, történész

Tatán a középiskolát, Veszprémben a papi szemináriumot végezte. 1928. december 8-án, Siófokon szentelték pappá. 1933-tól Kaposvárott, 1937-től Pápán, 1947-től Tüskeváron plébános. 1972-ben a veszprémi Szent István és a Szent Imre templom igazgatójává nevezték ki, 1978-tól kanonok. Siófokon létrehozta a település népművészeti és régészeti gyűjteményét, Pápán megszervezte a Szent Anna-plébániát. 1962-ben Tüskeváron a magángyűjteményéből Helytörténeti Múzeumot alapított. Helytörténeti kutatással Pápán kezdett foglalkozni, hírlapi cikkeket, tanulmányokat közölt a város történetéről. A 70-es évektől tudományos munkáinak sorát közölték a megyei és országos szakfolyóiratok és tanulmánykötetek. Kéziratos hagyatékát a Veszprémi Érseki Levéltár őrzi.
M.: Pápa város múltjából és jelenéből. Pápa, 1941. – A zirci apátság elfelejtett pápai otthonában. Pápa, 1941. – Apácatorna. Vp., 1942. – Fehér barátok Pápán. Pápa, 1942. – Pápa megyei város levéltára. Pápa, 1942. – Emlékezés Ádám Ivánra (1844–1928). = VpMMK.,4. Vp., 1965. – A magyarországi pálosok „Zöld Kódex”-ének Veszprém megyei regesztái. = VpMMK.,11. Vp., 1979. – Tüskevár barokk-kori emlékeinek története. = Műé., 1981. 1. sz.
I.: MATYIKÓNÉ NAGY Éva: Siófok közművelődésének története 1950-ig. = Várostörténeti tanulmányok. Siófok, 1989. – ÁCS Anna: ~ pápai esperes emlékezete. = PáH., 1996. szept. 9. – Várostörténet és közműveltség. Helytörténeti írások a régi pápai sajtóból. (Szerk.: MEZEI Zsolt.) Pápa, 2001. – MKtL IX. köt. – Pfeiffer. – Varga.