VESZPRÉM MEGYEI ÉLETRAJZI LEXIKON
Keresés \| Betűrendes mutató \| Rövidítésjegyzék	Lexikonok kezdőoldala

MARTONFALVAY Imre, Lukács vagy Lacza

( Mártonfalva, 1510. ? ?. - , . ? ? Pápa? 1591 után. )

emlékiratíró

Régi vasvármegyei nemesi család sarja. Először diákként, majd kulcsárként és sáfárként 1520 után enyingi Török Bálintnál, később utódjainál szolgált. 1585-ben, 65 évi szolgálat jutalmául Török Bálint unokájától, Istvántól birtokadományt kért. Indoklásként megírta élettörténetét, amely a magyar nyelvű memoárirodalom előfutára. Egy ideig Vas vármegye alispánja. 1531-ben elfoglalta, később megerősítette Szigliget várát: csonkatornyot, bástyákat építtetett, a belső várban kutat, a külsőben pincéket csináltatott. 1543-tól Pápa várnagya. Nevéhez fűződik a vár megerősítése, két ostrom visszaverése és több bakonyi portyázás. Ez utóbbiról színes képet rajzolt emlékirataiban, amelyeket 1585-ben Pápán fejezett be. 1881-ben Szopori Nagy Imre adta ki a Monumenta Hungariae Historica, Scriptores c. sorozatban Martonfalvay beteges Imre deák szolgálatjárul rövidedőn való emlékezet címen. Egyike a legelső magyar önéletírásoknak, nemcsak értékes kortörténeti dokumentum, hanem nyelvileg és művészileg is jelentős alkotás. Új kiadások: Magyar emlékírók, 16–18. század. Bp., 1982. – A magyar nyelvtörténet forrásai. (Szerk.: Benkő Lóránd.) Bp., 1986. Pápán a Türr István Gimnázium előcsarnokában lévő, hősök nevét feltüntető emléktábla az ő nevét is tartalmazza.
I.: NAGY Imre: Egy magyar emlékirat a 16. századból. = Sz., 1867. – Török Bálint deákjának, ~nek naplótöredéke és emlékirata 1555–1585. Bp., 1986. – BITSKEY István: História, emlékirat, önvallomás. = Irodalom és ideológia a 16–17. században. Bp., 1987. – Harmath–Katsányi. – ÚMÉL IV. köt. – ÚMIL 2. köt.