VESZPRÉM MEGYEI ÉLETRAJZI LEXIKON

Keresés |  Betűrendes mutató | Rövidítésjegyzék  

Lexikonok kezdőoldala

MARTON Jenő
( Szentjakabfa, 1917. november 11. - Balatonudvari, 2010. február 6. )

tanító, helytörténeti kutató

Szülei: Marton Dénes r. k. kántortanító, Steierlein Veronika. Felesége: Berzsenyi Valéria főelőadó. Gyermekei: Iskolai és egyéb végzettségei: elemi népiskola, Balatonudvari (1928), Magyar Királyi Állami Fiúiskola, Tapolca (1934), Állami Tanítóképző, Pápa, tanítói oklevél (1939). 1939-1954 között Apácatornán kántortanítóként majd népiskolai tanítóként működött, 1954-től 1963-ig Ajka-Felsőcsingerben volt vezető tanító. 1963 óta Balatonudvari lakója. Az 1963-68-as években Pécselyen, 1968-70-ben Örvényesen tanító. 1970-77-ben Fűzfőgyártelepen géplakatos, 1978-tól nyugdíjas. 1939-től munkahelyein népművelőként, kultúrosként és könyvtárosként is dolgozott, előadásokat tartott, tanfolyamokat szervezett, színjátszó csoportot és énekkart vezetett. Az 1980-as években kezdett részletesebben foglalkozni Balatonudvari történetének kutatásával. Dolgozatait, pályázati munkáit a Néprajzi Múzeum, a Laczkó Dezső múzeum adattára és az Eötvös Károly Megyei Könyvtár őrzi. Balatonudvari története című könyve volt az alapja annak a helytörténeti-néprajzi kiállításnak, amelyet 1996-tól nyaranta rendeznek meg a helyi Művelődési Házban. Összegyűjtötte a két világháború balatonudvari áldozatainak és sebesültjeinek nevét, megszervezte az emléktábla elkészítését, amelyet 1990-ben avattak fel. A Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban és a Laczkó Dezső Múzeumban több ízben is gyermekjáték bemutatót tartott. Cikkei jelentek meg az Udvari Krónikában és az EKMK Módszertani Füzetekben. Önálló művei: Egy napszámoscsalád élete és munkája az 1920-as években. Pályázati anyag, Balatonudvari, 1986. A Néprajzi Múzeum pályázatán II. díjat nyert dolgozat.; Együtt a jobbágysorban, a Polgári Olvasókörben, a Gazdakörben. Kéziratos dolgozat, Balatonudvari, 1987.; Az I. világháború és Balatonudvari. Kéziratos dolgozat, Balatonudvari, 1988.; A II. világháború és Balatonudvari. Kéziratos dolgozat, Balatonudvari, 1989.; Balatonudvari 1900-tól 1945 végéig. Kéziratos dolgozat, Balatonudvari, 1990.; A balatonudvari Római Katolikus Egyház története és hitélete. Balatonudvari, 1994.; Balatonudvari története. Balatonudvari, 2000.; Fejezetek Balatonudvari népéletéből, néprajzából. Balatonudvari, 2009. Nyugdíjba vonulása után felújította az édesapjától örökölt, Vászoly-Öreghegyen álló régi pincét, amely 1999-ben elnyerte Az év pincéje címet. Életművéért 2007-ben megkapta a Magyar Köztársaság Bronz Érdemkeresztjét.
  I.: LAPOSA József: Szőlőhegyek a Balaton-felvidéken Bp. 1988. – PINTÉRNÉ MÉSZÁROS Erzsébet: Balatonudvari története (könyvismertetés). = N., 2000. máj. 26. – VARGA Ibolya: A tanító szépséges pincéje. = N., 2000. okt. 2. – KOZÁK Csaba: Tájjellegű. = ÉI., 2006. júl. 28. – VpMKÉL.