VESZPRÉM MEGYEI ÉLETRAJZI LEXIKON
Keresés \| Betűrendes mutató \| Rövidítésjegyzék	Lexikonok kezdőoldala

MARTON Ferenc

( Szatmárnémeti, 1941. július 10. - Budapest, 2008. június 23. )

mérnök, építésügyi szakértő

1959-ben a pannonhalmi Szent Benedek Rendi Katolikus Általános Gimnáziumban érettségizett. 1964-ben Budapesten, az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Mérnöki Karán szerzett mérnöki, majd 1975-ben vasbeton-építési szakmérnöki oklevelet. 1964–1965-ben a Budapesti Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat tervezője. Az 1965–1971-es években a Fejér Megyei Tervező Iroda statikusa. 1971-től 1980-ig a Veszprém Megyei Tervező Iroda statikusa, irányító tervezője. 1980–1984-ben Fejér Megyei Tervező Iroda osztályvezetője Székesfehérvárott. 1984 és 1996 között a Veszprémi Tervező Vállalat igazgatója. 1996-tól a Marton és Szilas Komplex Építész Iroda ügyvezetője. 1967–1970-ben a Székesfehérvári Felsőfokú Földmérési Technikum meghívott előadója. 1969-től a MÜM statikus szakértője. 1977-től ÉVM építésügyi, 2005-től igazságügyi szakértő. 1985-től 1990-ig az Építőipari Tudományos Egyesület elnökségének, Veszprém Városi Tanács Városfejlesztési Bizottságának, 1986 és 1990 között a VEAB Területfejlesztési Szakbizottsága tagja. 1990-től eseti előadó az Ybl Miklós Műszaki Főiskolán. 1990 és 2002 között Veszprém Megyei Jogú Város képviselőtestülete tagja, két cikluson keresztül vezetője volt a településfejlesztési és környezetvédelmi, valamint a városépítészeti bizottságnak, tagja a vagyongazdálkodási bizottságnak. 1990-ben és 1994-ben polgármesterjelölt. Nagy szerepe volt a Völgyhíd felújításában. Több cikke jelent meg szakfolyóiratokban. (Műszaki Tervezés, Műemlékvédelem stb.) Díjai és kitüntetései: 1976 az Építőipar Kiváló Dolgozója; 1980 Szennyvíztelepi műtárgyak előre gyártása országos tervpályázat 3. díj; 1982 Korszerű síkalapozások országos tervpályázat 3. díj; 1987 Veszprém Megyéért arany fokozat; 1989 ÉTE-érdemérem; 1993 Belügyminiszteri Dicséret; 1999 Elismerő Oklevél az EKMK felújításánál végzett munkájáért. Székesfehérvárott, a Sóstói r. k. temetőben nyugszik.
I.: életútjáról, szakmai munkásságáról 1990 után rendszeresen jelentek meg cikkek a helyi és az országos sajtóban. – Elhunyt ~. = N., 2008. jún. 25. – Búcsú ~től. = Vp7N., 2008. júl. 11. – VpMKÉL.