VESZPRÉM MEGYEI ÉLETRAJZI LEXIKON
Keresés \| Betűrendes mutató \| Rövidítésjegyzék	Lexikonok kezdőoldala

LŐRINCZE Lajos

( Szentgál, 1915. november 24. - Budapest, 1993. október 11. )

nyelvész, tanár

A Pápai Ref. Kollégium diákja, a Képzőtársaság aktív tagja. Első írásai az iskola évkönyveiben és a Kollégiumi Lapokban jelenek meg. A budapesti tudományegyetemen Eötvös-kollégistaként szerzett tanári oklevelet. Két évig, 1943–1945-ben Pápán tanított. Szentgál határnevei adtak indítékot doktori értekezéséhez (Földrajzi neveink élete) is. Az MTA Nyelvtudományi Intézetének tudományos munkatársa, 1954-től a Magyar Nyelvőr felelős szerkesztője. Ebben a munkában a veszprémi születésű Simonyi Zsigmond utóda. 1952-től az Édes Anyanyelvünk műsor szerkesztője a rádióban, 1979 után a szerkesztőbizottság elnöke. 1963-tól hasonló műsora volt a televízióban is. Előadásainak nagy szerepe volt a nyelvi műveltség és az anyanyelvi ismeretek terjesztésében. Felbecsülhetetlen értékű az a munka, amelyet a Magyarok Világszövetségében az anyanyelvi konferenciák szervezésével, a határon kívül élő magyarok összefogásáért, nemzettudatuk ápolásáért, nyelvi ízlésük nemesítéséért végzett. Szentgálon, a róla elnevezett általános iskola falán emléktábla, a lépcsőházban bronz dombormű, Domokos Béla alkotása, az intézmény udvarán herendi porcelánból készült mellszobra őrzi ~ emlékét. A hegyeshalmi és mikóházi iskolák is felvették ~ nevét. Munkássága elismeréseként 1970-ben Állami Díjat, 1981-ben Apáczai-díjat, 1992-ben Pais Dezső-díjat, 1992-ben Kosztolányi-díjat kapott. Magyar Kultúra Lovagja (posztumusz).
M.: Földrajzi neveink élete. Bp., 1947. – Földrajzi névgyűjtésünk múltja, jelen állása és feladatai. Bp., 1949. – Magyar nyelvjárási bibliográfia. (Tsz.) Bp., 1951. – Szempontok és adatok személyneveink újabb kori történetéhez. Bp., 1952. – Nyelv és élet. Bp., 1953. – A Magyar Nyelvatlasz anyaggyűjtésének módszere. Bp., 1955. – Édes anyanyelvünk. Bp., 1961. – Nyelvőrségen. Bp., 1968. – Emberközpontú nyelvművelés. Bp., 1980. – Bilingérezés. Szógyűjtemény Szentgál XVIII–XIX. századi nyelvéből. Vp., 1989. – Megnől az ember szíve. Vp., 1993.
I.: BÁRCZI Géza: ~, Nyelv és élet. = MNy., 1953. – KERESZTURY Dezső: Nyelvünk és kultúránk. Bp., 1985. – BENKŐ Loránd: ~. = MNy., 1986. 4. sz. – POMOGÁTS Béla: A nemzet katedráján. =ÚH., 1993. 3. sz. – ELEKFI László: Emlékezés ~ra. = Zeneszó, 1993. 9. sz. – Meghalt ~. = ÚH., 1993. 6. sz. – T. Gy. – T. V.: „hogy földműves és akadémikus egyaránt megértse.” = MPK., 1994. 1. sz. – Búcsú ~tól. (Többektől.) = ÚH., 1994. 1. sz. – ELEKFI László: Sajog az ember szíve. Meghalt ~. = ÚH., 1994. 2. sz. – Búcsú ~tól (GRÉTSY László és társszerzők.) = MNyő., 1994. 1. sz. – SZATMÁRI ISTVÁN: ~. = Conf., 1994. 1. sz. – Lőrincze Lajos. Emlékezés a bibliográfia. (Szerk.: BALOGH Ferencné.) Vp., 1998. – BALOGH Ferencné: Száz éve született. = N., 2015. nov. 23. – Lőrincze-emlékkönyv születésének 100. évfordulójára. (Szerk.: BALOGH Ferencné.) Vp., 2015.– Ünneplő város. 1915–2015 ~ emlékév. (Összeállítás.) = Szélesvíz, 2015. 2. sz. – Harmath–Katsányi. – RÚL XIII. köt. – ÚMÉL IV. köt. – ÚMIL 2. köt.