VESZPRÉM MEGYEI ÉLETRAJZI LEXIKON
Keresés \| Betűrendes mutató \| Rövidítésjegyzék	Lexikonok kezdőoldala

KIS János

( Rábaszentandrás, 1770. szeptember 22. - Sopron, 1846. február 19. )

ev. szuperintendens, költő, műfordító

Szülei Festetics grófok jobbágyai voltak. A Soproni Líceumban, majd külföldi egyetemeken tanult. Hazatérve dunántúli falvakban lelkészkedett, 1799-ben került Kővágóörsre. 1808-tól soproni lelkész, 1812-től szuperintendens. 1822-ben nemességet, 1840-ben királyi tanácsosi címet kapott. 1830-tól a Magyar Tudós Társaság, 1842-től a Kisfaludy Társaság tagja. Visszaemlékezéseiben szemléletes képet rajzol Kővágóörs társadalmáról. 1812-től haláláig a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület szuperintedense. Munkatársa volt számos korabeli lapnak és folyóiratnak. Mintegy hetven önálló műve jelent meg, sokat fordított görög, latin, német és francia klasszikusok műveiből. Élénk levelezést folytatott Kazinczyval, aki tehetséges költőnek tartotta. Berzsenyi meglátogatta Kővágóörsön. Lírájában elsőként állított emléket a Balaton-part szépségeinek. Részt vett a Keszthelyi Helikoni Ünnepségeken, ahol emlékfát ültettek tiszteletére. Verseit 1815-ben Kazinczy, 1846-ban pedig Toldy Ferenc adta ki. Kis János szuperintendens visszaemlékezései életéből c. önéletrajza 1845–1846-ban és 1890-ben jelent meg.
M.: A magyar nyelvnek mostani álláspontjáról. Pest, 1806. – Kis János versei. 1–3. Pest, 1815. – Kis János poétai munkái. Pest, 1846.
I.: GÁLOS Rezső: ~ és a német költészet. = EPhK., 1911. – TERESTYÉNYI Ferenc: ~ nyelvének egységesítő hatása a magyar irodalmi nyelvre a 19. század első harmadában. 1–2. rész. = SpSz., 1956. 1–2. sz. – HORVÁTH János: Berzsenyi és íróbarátai. Bp., 1960. – POÓR Ferenc: ~ életéről és munkásságáról. =VF., 1999. 2. sz. – GyÉL – Harmath–Katsányi. – Szinnyei. VI. köt. – ÚMÉL III. köt. – ÚMIL 2. köt. – Zoványi.