VESZPRÉM MEGYEI ÉLETRAJZI LEXIKON
Keresés \| Betűrendes mutató \| Rövidítésjegyzék	Lexikonok kezdőoldala

JANKOVICH Ferenc

( Székesfehérvár, 1907. október 29. - Budapest, 1971. március 9. )

író, költő, műfordító

Eötvös-kollégistaként végezte az egyetemet, majd két évig Párizsban képezte magát. Énekelni tanult a Zeneművészeti Főiskolán, 1936 és 1942 között a Magyar Dal c. lapot szerkesztette. A 30-as évektől a Nyugat, a Válasz, a Kelet Népe, a Magyar Csillag, a Híd munkatársa vagy szerkesztője. Korai költeményei, festői pannon-tájakat, idillikus életképeket mutattak be. A háború alatt a nemzethalál vízióját vetítette verseibe, a felszabadulás után ifjúsága életkedve újult meg. Az ötvenes években el kellett némulnia, majd költészete a gondolati lírához közeledett. Élete derekán bontakozott ki elbeszélő munkássága, történelmi regényeiben a romantikus hagyományok követője. Kedvelt tartózkodási helye a Balaton vidéke, Badacsonytördemicnél lévő szőlője. Írásaiban is gyakran foglalkozik az e tájon élő emberek életével.
M.: Szántód partjainál. Bp., 1954. – Dunántúli végeken. Regénytrilógia. = Hulló csillagok. Bp., 1952. – A tél fiai. Bp., 1953. – Hidégetés. Bp., 1960. (A cselekmények nagy része Veszprém megyében játszódik. A Hulló csillagok hőse Thuri György, várpalotai várkapitány.) – Világverő Mátyás király. Regénytrilógia. Bp., 1969. – Napkergető. Összegyűjtött versei. 1971. – A magam emberségéből. (Önéletrajz.) Bp., 1967.
I.: LESZNAI Anna: Barangoló. = Ny., 1937. – POMOGÁTS Béla: A Kenyérszegéstől a Parázsig. = Lh., 1968. – CSERES Tibor: Búcsú ~től. = ÉI, 1971. 11. sz. – FONAY Tibor: ~. = Emberek a tájban. Nemesgulács, 1989. – Harmath–Katsányi. – RÚL X. köt. – ÚMIL 2. köt.