VESZPRÉM MEGYEI ÉLETRAJZI LEXIKON

Keresés |  Betűrendes mutató | Rövidítésjegyzék  

Lexikonok kezdőoldala

ISTVÁN
( 0, . ? ? 11. század. - ?, . ? ?. )

r. k. püspök

Életrajzi adatai ismeretlenek. Neve a Szent István féle 1009-es (1002. évi?) sólyi oklevélben szerepel. „...joga legyen Szent Mihály veszprémi egyházának, melyet a nagyon szent István püspök kormányoz, a mondott váraknak és falvaknak birtoklásához úgy, amint azt előrebocsátottuk, valamint ahhoz, hogy ezeket nevezett István püspöknek, aki ezt az egyházat kormányozza és az ő utódainak örök időre alárendelje, félretéve bárkinek is ellentmondását. Végezetül királyi hatalmunknál fogva parancsoljuk, hogy senki ne merészelje Szent Mihály veszprémi egyházát a fent mondottaktól megfosztani...avagy e szentegyház püspökét, Istvánt és utódait...háborgatni.”
  I.: ROKA Joannes: Vitae Veszprimiensium praesulum. Posonii, 1779. – GUTHEIL Jenő: Az Árpád-kori Veszprém. Vp., 1977. – MKtL V. köt. – Varga.

ISTVÁN
( 0, . ? ? 13. század második fele. - ?, 1322. március ?. )

r. k. püs

Valószínűleg Ákos nemzetségből származott, testvére Péter sümegi várnagynak, akinek Veszprém megyében voltak birtokai. Azonos lehet azzal az István jogtudorral, aki 1300–1303-ban erdélyi esperesként és királyi alkancellárként fordul elő az oklevelekben. A veszprémi egyházmegyét 1311 és 1322 között kormányozta. Bizalmasa volt Róbert Károlynak, aki 1313-ban Veszprém megye örökös főispánságával tüntette ki a mindenkori veszprémi püspököt. Mindez nem akadályozta István püspököt abban, hogy az egyház érdekeit védelmezve, a király által ejtett sérelmek orvoslásáért a pápához folyamodjék, vagy (1318-ban) az ország többi főpapjával szövetkezzék. Miként több elődje, István püspök is perbe bonyolódott Buda-vidéki papjaival. Neve egy 1322. március 21-én kelt királyi oklevélben fordul elő utoljára.
  I.: MKtL V. köt. – Varga. – VPRO.



ISTVÁN Ferenc
( Veszprém, 1901. március 7. - Zirc, 1993. április 15. )

kőműves

Veszprémben öt elemit és ipariskolát végzett. Részt vett az 1. világháborúban, a Tanácsköztársaság idején vöröskatona. 1922-től Bakonybélben élt, ahol több épületet, köztük a SZOT-üdülőt is építette. 1936-tól tagja volt a vármegyei törvényhatósági bizottságnak. A negyvenes évek közepén községi bíró. Segítette megszervezni a helyi kisgazda pártszervezetet, bekerült a vármegyei nagyválasztmányba is. 1945 őszétől pótképviselő, Sulyok Dezső távozása után, 1947. július 22-től két hónapig országgyűlési képviselő volt. Kőművesmesterként dolgozott 1972-ig. Három cikluson át tanácstag volt.
  I.: FKgPKv – RÚL X. köt. – Varga.

ISTVÁN János
( Veszprém, 1931. december 25. - Veszprém, 2021. december 15. )

közgazdász, megyei tanácselnök

ISTVÁN János (Veszprém, 1931. dec. 25.–2021. dec.?????) közgazdász, megyei tanácselnök. Szülei: István János ács, Czeiner Margit szövőnő. Felesége: Sipos Éva. 1950-ben Veszprémben, a Közgazdasági Gimnáziumban érettségizett. 1954-ben a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen kapott oklevelet. 1954-től 1959-ig a veszprémi Fémfeldolgozó Vállalatnál tervelőadó. 1959–1963-as években Balatonfűzfőn, a Medicolor Vegyitermékek Gyárban üzemgazdasági osztályvezető, 1963-tól Nitrokémia Ipartelepeknél tervgazdasági főosztályvezető. 1970 és 1985 között a Veszprém Megyei Tanács elnökhelyettese, 1985-től 1990-ig elnöke. A Veszprémi Járási Tanács, 1970-től Veszprém Megyei Tanács végrehajtó bizottságának tagja. Tagja volt a MSzMP veszprémi Járási Bizottságának, 1985 után a Veszprém Megyei Bizottságnak, ill. a pártbizottság végrehajtó bizottságának. A Szervezési, Vezetési Tudományos Társaság megyei elnöke. A Bakony Vegyész TC társadalmi elnöke. Díjak, kitüntetések: 1974., 1980 Munka Érdemrend arany. 1974 Gépipar Kiváló dolgozója. 1975 Veszprém Megyéért Érdemrend, Építőipar Kiváló Dolgozója. 1989 “Április 4” Érdemrend, Sport Érdemrend arany fokozat. Sírja Veszprémben, a Vámosi úti temetőben van.
  I.: VpMKÉL.



ISTVÁN király, I. István, Szent István
( Esztergom, . 0 0 967–977?. - Esztergom, 1038. augusztus 15. )

Magyarország első királya

Géza fejedelem fia, államalapító. 997-ben, atyja halála után vette át az ország irányítását. Felvette a keresztény hitet. 1000-ben II. Szilveszter pápa koronát küldött számára. Első csatáját Veszprém környékén vívta, legyőzte a somogyi Koppányt. Az ország területét megyékre osztotta, ezek központjában székelt a megye élére kinevezett ispán. Tíz püspökséget, illetve érsekséget alapított, köztük Veszprémben. A püspökség hiteles, évszám nélkül készült alapítólevelének megírását 1002-re, mások 1009-re teszik. Több bencés apátságot alapított, köztük Bakonybélben. Fiához, Imre herceghez írt intelmeiben a szokások és erkölcsök elrendezésének, az ország kormányzásának kérdéseit, az uralkodó kötelességeit fogalmazta meg. Egyes kutatók szerint nem István írta, de megírásában közreműködött. Székesfehérváron temették el. 1083-ban Imre fiával és Gellért püspökkel együtt szentté avatták. Királyszentistván község nevében és a faluban róla elnevezett parkban egy egészalakos faszoborral, Nagy András alkotásával őrzi első királyunk emlékét. Veszprémben a Vár északi kilátóteraszán áll István király és Gizella királyné szobra, Ispánki József alkotása. Szentkirályszabadján díszkút, a Somló-hegy tetején emlékmű tiszteleg első királyunk előtt.
  I.: GYŐRFFY György: István király emlékezete. Bp., 1971., 2. kiad. 1987. – GYÖRFFY György: István király és műve. Bp., 1977. – GYÖRFFY Rózsa: Új magyar legendárium. Szent magyarok történetei. Bp., 1988. – MKtL V. köt. – Szinnyei. V. köt. – ÚMÉL III. köt. – ÚMIL 2. köt. – Varga. – VPRO.



ISTVÁNFFY István, kisasszonyfalvi
( 0, . ? ?. - ?, . ? ? 1585. június 16. előtt. )

várkapitány

1573-ban lovastisztként Kanizsán szolgált. Török fogságból 1575-ben Miklós testvére váltotta ki, még abban az esztendőben veszprémi lovaskapitány. 1577 és 1584 között veszprémi vicekapitány, közben 1583-ben a vármegye alispánja. 1582-ben, egy engedélynélküli bajvívás miatt letartóztatták, de még az évben, tisztségeiben királyi megerősítést kapott. 1584–1585-ben Palota (Várpalota) várkapitánya.
  I.: Pálffy. – Varga.

ISTVÁNFFY Miklós Károly, nagyváradi
( Budapest, 1870. november 4. - Balatonfüred, 1955. június 14. )

katonatiszt

A Ludovika Akadémián 1889-ben avatták tisztté. Öt évet a 23. gyalogezrednél Nagyszebenben töltött, majd a 4. gyalogezrednél Nagyváradon szolgált. Később a Ludovika Akadémián a fegyver- és lőszerszakma tanára lett. Ezután elvégezte a törzstiszti tanfolyamot, fegyver- és lőszertiszt lett a soproni 18. gyalogezrednél. Az 1918. évi összeomláskor átvette a veszprémi körlet parancsnokságát, a nemzeti hadsereg bevonulása után a Nemzeti Hitelintézet Rt. veszprémi fiókjának igazgatói posztját. A MOVE alelnöke, városi képviselő és számos egyesület választmányi tagja. 1930-ban költözött Balatonfüredre, háza az Apponyi Albert (ma: Mikes Kelemen) utcában volt. Kitüntetései: Lipót-rend lovagkeresztje; Vaskorona-rend; 2 Signum Laudis német vaskereszt, kétsávos sebesülési érem. A balatonfüredi ref. temetőben nyugszik.
  I.: BfÉL.