VESZPRÉM MEGYEI ÉLETRAJZI LEXIKON

Keresés |  Betűrendes mutató | Rövidítésjegyzék  

Lexikonok kezdőoldala

HORVÁTH Mihály
( Szentes, 1809. október 20. - Karlsbad [Csehország], 1878. augusztus 19. )

r. k. püspök, történetíró

Az MTA-nak 1839-ben levelező, 1841-ben rendes tagja. Szegeden kezdte tanulmányait, majd 1825-től a Váci Papnevelde hallgatója, ahol történettudománnyal is foglalkozott. 1832-ben pappá szentelték. Történettudományi munkáival három akadémiai aranyérmet nyert, 1848-ban csanádi püspök, 1849-ben vallás- és közoktatásügyi miniszter. A szabadságharc bukása után egy ideig itthon, később külföldön bujdosott. A haditörvényszék távollétében halálra ítélte. A legjelentősebb magyar történetírók egyike. Fraknói Vilmos szerint írás közben nemcsak arra a korra gondolt, amelyről írt, hanem az olvasóközönségre is. Nemcsak kutató akart lenni, hanem buzdító, lelkesítő tanító is. 1849-ben Pápa város országgyűlési képviselője volt. 1842-ben Balatonfüreden gyógyíttatta magát.
  M.: Kisebb történelmi munkái. 1–4. köt. Pest, 1867. – A kereszténység első százada Magyarországon. Bp., 1878. – Polgárosodás, liberalizmus, függetlenségi harc. Válogatott írások. Bp., 1986.
  I.: MÁRKI Sándor: ~. Bp., 1917. – PAMLÉNYI Ervin: ~. Bp., 1954. – R. VÁRKONYI Ágnes: A pozitivista történetszemlélet a magyar történetírásban. 1–2. köt. Bp., 1973. – Harmath–Katsányi. – MKtL V. köt. – Szinnyei. IV. köt. – ÚMÉL III. köt. – ÚMIL 2. köt.



HORVÁTH Mihály
( Pécs, 1924. április 7. - Balatonfüred, 2006. július 10. )

belgyógyász, laboratóriumi és radioizotóp diagnosztika szakorvosa, címzetes egyetemi tanár

Az orvostudományok kandidátusa (1972), az orvostudományok doktora (1991). Apja: Horváth János honvéd őrnagy. 1942-ben a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett. 1948-ban a Pécsi Erzsébet Tudományegyetemen szerzett oklevelet. 1948-tól 1958-ig adjunktus a Pécsi Orvostudományi Egyetem I. számú Belklinikáján. 1962-ben a pisai Fisiologia Clinicán a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ösztöndíjasa. 1958 és 1991 között a Balatonfüredi Állami Szívkórház főorvosa, a kémiai és radioizotóp diagnosztikai laboratórium vezetője. 1961-től a Vegyipari Egyeteme Analitikai és Radiokémiai tanszékén óraadó tanár. 1991 után nyugdíjas. 1945–1946-ban a Pécsi Erzsébet Tudományegyetem Ifjúsági Szervezetének elnöke. 1946-ban a Magyar Egyetemi és Főiskolai Szervezetek (MEFESZ) egyik alelnöke. 1970 és 1980 között az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság egyetlen orvos-tagja. 1972-től 2001-ig a VEAB Orvosi Mérés- és Számítástechnikai Munkabizottságának elnöke. Az Európai Nukleár Medicina Társaság (alapító) tagja. Az MTA Radiológiai Bizottságának, a VEAB Orvosi Szakbizottságának, a Kórház és Orvostechnika szerkesztőbizottságának, valamint a World Congress Nuklear Cardiology Tanácsadó Testületének és az Európai Kardiológus Társaság Tudományos Bizottságának tagja. A szívbetegek rehabilitációjának egyik hazai kezdeményezője. A terheléssel kombinált grafikus nukleáris kardiológiai rutint elsőként alkalmazza a világon, saját átlagolási-kapuzási megoldásra alapítva komputerizált digitális radiociklográfiaként. Az EKG vezérelt ciklikus számítógépes adatgyűjtés azóta általánosan elterjedt az izotópdiagnosztikán kívül a Röntgen Echo, MMR diagnosztikában és az elektrofiziológiában. Így Balatonfüreden történt az első hazai non-invaziv HIS-EKG. Német, angol, francia, olasz és orosz nyelvtudásánál fogva több nemzetközi testület vezetőségi tagja és számos kongresszuson elnököl. A magyarországi radioizotóp diagnosztika egyik úttörője (1954). Feleségével együtt a hazai radio–immunassay bevezetője és az orvosi számítástechnika egyik kezdeményezője. Kutatásainak területei: klinikai fiziológiai vizsgálatok, terhelési eljárások, rizikófaktor kutatás, véralvadás-vizsgálatok, radio immunoassay (RIA), orvos-meteorológia, orvosi műszerfejlesztés. Díjak, kitüntetések: 1961 Érdemes Orvos. Egészségügy Kiváló Dolgozója. 1968 Veszprém Megyéért. 1987 Akadémiai Díj. Pándi Érem. Hevesy Érem. 1991 Neumann Érem. Szentágothai Érem. Ángyán Érem. Donhoffer Érem. Strasbourgi L. Pasteur Egyetem Érem. 1995 Gábor Dénes-díj. 1996 Pro Urbe Balatonfüred. 1998 VEAB Érem. 1999 Bay Zoltán Emlékérem. 2003 Balatonfüred Város Díszpolgára. Tudományos cikkei és tanulmányai megjelentek az alábbi periodikákban: Orvosi Hetilap, Belorvosi Archivum, Kisérletes Orvostudomány, Cardiológia Hungarica, Laboratóriumi Diagnosztika, Izotóp Technika, Mérés és Automatika, Gyógyfürdőügy, Orvos és Technika, később Orvostechnika. Akadémiai folyóiratok: Acta Medica, Acta Physiologica, Atompraxis (német), European Journal of Nuclear Medicine, European Heart Journal, Clinical Chemistry, European Laboratory Medicine, Journal of Cellular and Molecular Cardiology, Journal of Analytical Spectrometry. A balatonarácsi r. k. temetőben nyugszik.
  M.: A balatonfüredi Állami Kórház 20 éve 1949–1969. (Tsz.) Vp., 1969. – Nukleár kardiológia jelene és jövője a kardiológiai diagnosztikában. Vp., 1971. – Szív- és érbetegek rehabilitációja. (Tsz.) Bf.,–Bp., 1983. – Szív- és keringési rendszer edzhetősége, szabályozási mechanizmusai. (Tsz.) Bp., 1984. – Nuclear (stethoscope-like) probe systems. (Tsz.) Bf., 1988. – Komplex cardio–angiologiai diagnosztika eredményei a prevencióban és rehabilitációban. (Doktori disszertáció.) 1991. – Myocard Viability. Vp.,–Bf,. 1994. – A hazai nukleáris medicina története. Bp., 1995. – Nemzetközi konferencia a hagyományos balatonfüredi szénsavas fürdőkultusz fellendítésére. Bf., 1996. – Szívkórház története. Bf., 1996. – Természettudományi kutatások, eredmények Balatonfüreden az utolsó fél évszázadban. Bf., 1998.– Az ezeréves magyar államiság tiszteletére. Bf., 1999.
  I.: Dr Horváth’s 70 birthday. = European Journal of Nuclear Medicine, 1994. ápr. 8–9. – Diplome d’honneur de l’Univ. L. Pasteur. Strasbourg, 1997. – Ki kicsoda 2000. Bp., 1999. – Who’s Who in Medicine and Healthcare. USA, 2000. – BfÉL – RÚL X. köt. – VpMKÉL.– Dr. VERESS.