VESZPRÉM MEGYEI ÉLETRAJZI LEXIKON

Keresés |  Betűrendes mutató | Rövidítésjegyzék  

Lexikonok kezdőoldala

HORVÁTH Lajos
( Pápa, 1875. augusztus 27. - Vilonya, 1937. július 27. )

földbirtokos, alispán

Apja: Horváth Mihály, Veszprém megye főszolgabírója. Középiskolát a Pápai Ref. Kollégiumban, jogi tanulmányait Budapesten és Kolozsvárott végezte. 1897-ben került a vármegyei közigazgatáshoz, 1917-ben megyei főjegyző, 1926-ban alispán, 1936-tól nyugállományban. Számos komoly értékű politikai tanulmánya jelent meg a Veszprémvármegye c. lapban. A berhidai temetőben nyugszik.
  I.: VpF – Varga.



HORVÁTH Lajos
( Nagygyimót, 1899. augusztus 28. - Budapest, 1972. szeptember 24. )

ref. lelkész, író, költő

Édesapja ref. kántortanító volt. Elemi iskoláinak elvégzése után a Pápai Ref. Kollégium hallgatója, majd 1917. januártól katona. 1918 és 1922 között a Pápai Ref. Teológiai Akadémián tanult, ezt követően Csopakon, Nógrádverőcén, Köveskálon és Mezőörsön szolgált. 1923-ban tábori lelkészi kinevezést kapott. 1927-től 1960-ig, nyugállományba vonulásáig Mihályháza gyülekezetének lelkipásztora. Nyugdíjasként, rövid ideig Városlődön szolgált, majd Szászhalombattára költözött. Szépirodalmi, egyházirodalmi munkássága számottevő. Verseit és egyéb írásait közölték a Lelkészegyesület, a Dunántúli Protestáns Lap, a Napkelet, a Magyar Otthon, a Pápai Hírlap és az Új Magyarország című lapok. Muzsikaszó címmel verseskötete jelent meg. Drámáit (Balatoni vihar, Csopaki szüret, Vándormadarak, Új turáni átok, Jób Harca), népszínműveit (Beszegődtem Tarnócára, Egy asszonynak kilenc lánya), vígjátékait (Látlelet, Holdvilág, Szegény Dani) 1945 előtt országszerte játszották. Országos csárdásszöveg-pályázaton második díjat és nagy ezüst babérkoszorút kapott. Az 1. világháborúban több olyan kitüntetésben részesítették, amelynek alapján 1995-ban (posztumusz) vitézzé avatták. 1942-ben Nemzetvédelmi Kereszt kitüntetésben részesítették. 1999-től a mihályházai templomban tábla őrzi emlékét



HORVÁTH Lajos
( Borsosgyőr, 1914. július 16. - Budapest, 1994. november 19. )

biológus, zoológus, ornitológus

A biológiai tudományok kandidátusa (1962). 1938-ban, a budapesti tudományegyetemen, az Eötvös Collegium tagjaként, természetrajz–földrajz szakos középiskolai tanári, 1938-ban bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1939 és 1950 között tanított a győri bencés, az esztergomi ferences, a székelyudvarhelyi római katolikus, a pécsi és soproni állami gimnáziumokban. 1951–1952-ben a debreceni Déri Múzeumban kutatóbiológus. 1952-től 1974-ig a Természettudományi Múzeumban a madárgyűjtemény vezetője, főmunkatársa, osztályvezető-helyettese. 1958-ban részt vett egy Afrika-expedícióban. Az ornitológia valamennyi ágában jelentős eredményeket ért el. A világon elsők között foglalkozott életciklus-kutatásokkal és ortológiai cönológiával. Elsőként kutatta ki hazánk madarainak fészkelő-lehetőségeit. Nemzetközi hírű madár- és tojásgyűjteménye volt. 1957-ben egyiptomi expedícióról értékes madáranyagot, 68 fajhoz tartozó 203 példányt hozott haza. 1962-től a British Ornithológist’s Union első magyar tagja. Több mint nyolcvan tudományos publikációja, félszáz ismeretterjesztő cikke jelent meg, főként az Élet és Tudomány, valamint Búvár c. lapokban. Homoki Nagy István Kékvércsék erdejében c. film szakértője és főszereplője.
  M.: A pellérdi halastavak madárfaunája. Pécs, 1945. – Madarak. = Magyarország állatvilága. Bp. 1958. – Ökológiai vizsgálatok hazai madárfajokon. (Kandidátusi értekezés.) Bp., 1961. – Magyarország és a Kárpát-medence mezei pacsirta állományának módszertani hovatartozása és vonulási vizsgálata. Bp., 1964. – Madarak. = Állathatározó. Bp., 1969. – A tollazatban mutatkozó atavisztikus aberrációk a madarak evolúciójában. (Doktori értekezés.) Bp., 1969.
  I.: RÚL X. köt.



HORVÁTH Lajos, T. Horváth Lajos
( Tárkány, 1956. március 2. - . )

tanár, iskolaigazgató

Sz.: Horváth Lajos tetőfedő, Széles Margit szövetkezeti dolgozó.
Nős, Kis Rózsa könyvtáros.
T.: 1974 Táncsics Mihály Gimnázium, Kisbér. 1979 Tanárképző Főiskola, Eger, biológia–földrajz szak, 1987 ELTE BTK, Bp., politológia szak. 2000 JATE, Szeged, közoktatás–vezetés.
É.: 1979-től a zánkai Balatoni Úttörőváros pedagógusa, 1980-tól csapatvezetője. 1982-től intézményi oktatási felelős, majd 1984-től múzeumi csoportvezető, 1988 és 1990 között múzeumvezető. 1993-tól a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum történész-muzeológusa. 1996-tól a Bozzay Pál Általános Iskola igazgatója Zánkán.
Tk.: a zánkai tantestülettel a Balaton-felvidéki Iskolák Találkozójának első megszervezője, az évente megrendezésre kerülő találkozó elindítója. A Révfülöp Nagyközség Sportegyesülete igazolt I. osztályú sakkozója, és az utánpótlás nevelésben is közreműködő pedagógus. 1992-ben a Pro Cultura Hungariae Alapítvány történész ösztöndíjasa. 1994-től a Magyarok Világszövetsége Veszprém Megyei Szervezetének elnökségi tagja. 1999-től a Veszprém Megyei Honismereti Szövetség elnökségi tagja.
Kt.: a Balaton-felvidék helytörténete, valamint a politikatörténet és az ifjúsági egyesületek története.
Dk.: 1986 Művelődési Minisztérium Dicséret.
  M.: Gyermekmozgalmak, gyermekszervezetek. (Társszerző.) Bp., 1985. – Kossuth Lajos 1802-1894. (Szerkesztő.) Veszprém, 1995. – Mindszenty József veszprémi püspök 1944-1945. (Szerkesztő.) Veszprém, 1996. – Csopak története. (Társszerző.) Veszprém, 1997. – Balatonfüred és Balatonarács története. (Társszerző.) Veszprém, 1999. – A szellem napvilága: Fejezetek Zánka művelődéstörténetéből. (Társszerző.) Zánka, 1999. – Legyen miénk a Balaton ! Útikalauz gyermekeknek és fiataloknak. (Szerkesztő.) Zánka, 2001. – Zánka gyökerei: Tanulmányok Zánka ezredéves történetéből. (Szerkesztő.) Zánka, (2001-ben jelenik meg.)
Szt.: 1995-től a Zánkai Hírmondó helyi lap felelős szerkesztője.
Ct.: több tudományos közleménye jelent meg szakfolyóiratokban és kötetekben, ill. rendszeresen publikál a Zánkai Hírmondó c. helyi lapban.
  I.: Napló, 1996. nov. 21.




HORVÁTH Lajos
( Pápa, 1941. május 13. - Veszprém, 2019. június 30. )

festőművész

Szülei: Horváth Károly, Bagladi Teréz. Felesége: Fenyő Terézia tanár. A pápai Türr István Gimnáziumban érettségizett. 1998-ig szülővárosában, azután Veszprémben élt. Autodidakta módon tanult meg festeni. Rajzoló és festő tudását sajátos kifejezőeszközzé fejlesztette, jellegzetes egyensúlyt teremtve a szürrealizmus és a szimbolizmus között. Külföldi útjai során Európa számos múzeumát felkereste. Egyéni kiállítások: 1983 Dombóvár, Pápa, 1983, 1986, 1995, 1998 Veszprém, 1986 Zalaegerszeg, 1987, 1988, 1993 Bp., 1987 Miskolc, 1990 Tihany, 1993 Losonc (Szlovákia), 1994 Pápa, 1998 Uden (Hollandia), 1999 Los Angeles (USA). Csoportos kiállítások: Rendszeresen a veszprémi Őszi és Tavaszi Tárlatok, 1984 Szegedi festészeti biennálé, Szombathely Észak-Dunántúli Tárlat, 1988 Kaposvár: Dunántúli Tárlat, 1997 Bp. Magyar Szalon. Tagja volt a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének és a Veszprémi Művész Céhnek. Díjak, kitüntetések: 1986 Veszprémi Őszi Tárlat. 1991 Ajkai Tárlat. 1996 Veszprémi Tavaszi Tárlat nívódíja. 1994 Pápa Városáért érdemérem. 1996 Veszprém Megyéért érdemérem. Pápán temették.
  I.: LÁSZLÓ Péter: Szakmai felkészültség és moralitás. = V 7 N., 2012. aug. 24. VpMKÉL.