VESZPRÉM MEGYEI ÉLETRAJZI LEXIKON

Keresés |  Betűrendes mutató | Rövidítésjegyzék  

Lexikonok kezdőoldala

HORVÁTH Gyula
( Sümeg, 1836. október 15. - Zalaegerszeg, 1896. július 9. )

jogász, újságíró

Először Budapesten, 1883-banVeszprémben, 1885-ben Székesfehérvárott újságíró. Írói álnevei: Göcsei Gyula, Kénkő és Senki Pál. 1868-ban egyik humoros írásáért beperelték, és nyolc hónapra ítélték. Több fővárosi és vidéki élclapot szerkesztett, (1883-banVeszprémben a Paprika címüt) amelyekben szatirikus írásai megjelentek.
  M.: Teleki László gróf halálára. Nagykanizsa, 1861. – Kanizsa város története és annak jelen viszonyai. Nagykanizsa, 1862. – Zsidó mágnás. Bp., 1876.
  I.: Miklósi-Sikes. – Szinnyei. IV. köt.



HORVÁTH Gyula
( Veszprém, 1898. augusztus 28. - Veszprém, 1962. május 3. )

tanító, iskolaigazgató-helyettes

Elemi és középiskoláit a Szent László Elemi Népiskolában és a Római Katolikus Főgimnáziumba végezte. Győrött 1916-ban tanítói és kántori oklevelet szerzett. 1930-ban Székesfehérvárott közismereti, 1932-ben Újpesten rajztanfolyami oklevelet kapott. Pedagógusi munkáját a Dég községhez tartozó Ecsi-pusztán kezdte. 1921-ben megválasztották a veszprémi római katolikus népiskolák VIII. számú állására. 1941-ig a Szent Anna, majd Szent Imre Elemi Iskolában, végül a Gráner udvari iskolában, 1929-től délután az iparostanonc-iskolában is tanított, a levente fiatalok számára ismeretterjesztő tanfolyamokat tartott. 1938-tól az iparos-tanonciskola igazgatója. 1948-ban, az iskolák államosítása után az irgalmas nővérek női ipariskoláját is rábízták. 1949 tavaszán a megyében nem kapott állást, Kaposvárott tudott elhelyezkedni. 1949 decemberétől a veszprémi temetőhegyi, 1952-től nyugdíjazásáig igazgatóhelyettes a 2. Számú Általános Iskolában. A Veszprém Megyei Általános Tanítói Egyesület választmányi tagja volt. 1936 és 1944 között a Király-díjas Dalárda törzstagja, helyettes karnagya, a Boldog Margit Vegyeskar választmányi tagja. Különféle veszprémi társadalmi egyesületekben népművelő előadásokat tartott. 1952 nyarától évente látogatta meg Öreghegyen a családot Mécs László költő. Az első világháborúban a Károly-csapatkereszt bronzérme kitüntetést kapta.
  I.: KOVÁTS Sándor: Tanítók, tanárok. Vp., 2003. – Varga.



HORVÁTH Gyula
( Ács, 1924. november 9. - Veszprém, 1996. december 23. )

bányaigazgató

Az elemi iskolát Ácson, a polgárit Veszprémben és Pápán, a gimnáziumot Veszprémben végezte. 1969-ben, Tatabányán bányagazdász oklevelet szerzett. Dolgozott Bakonyszentlászlón, Veszprémben és Várpalotán. 1958-tól a Veszprémi Szénbányászati Tröszt alkalmazottja. 1963–1980 között az Ajkai Bánya vezetője, majd négy évig (nyugdíjazásáig) ismét Veszprémben, a szénbányák központjának főosztályvezetőjeként dolgozott. Nyugdíjasként két évig az Ajkai Bányászati Múzeumot vezette. Tevékenységéhez kapcsolódik az ajkai bánya korszerűtlen lakótelepeinek lebontása, sportkombinát építése, egészségügyi intézmények fejlesztése, oktatási és művelődési tevékenységek támogatása. Részese volt a Molnár Gábor Emlékszoba kialakításának, a bányászati múzeum bővítésének, a városkörnyéki erdőkben végezhető sporttevékenység feltételei megteremtésének. Bakonyszentlászló temetőjében nyugszik.
  M.: Ajka, Bányászati Múzeum. Bp., 1984. – „Vezetőként is embernek maradni.” (Tsz.) Vp., 1996.
  I.: GY. S.: Búcsú ~tól. = A szocialista álláspont. 1997. 1. sz. – GIAY Frigyes: Tizenkét ajkai év. = A szocialista álláspont, 1997. 7. sz. – Tilhof. – Tilhof 2018. – Varga.



HORVÁTH Gyula
( Révfülöp, 1932. április 2. - Ajka, 2010. május 8. )

erdőmérnök

Apja: Horváth János mezőgazdasági dolgozó. 1951-ben a pécsi Janus Pannonius Általános Gimnáziumban érettségizett. A Soproni Erdőmérnöki Főiskolán (Egyetemen) 1955-ben erdőmérnöki oklevelet, 1988-ban egyetemi doktori címet szerzett. 1956–1957-ben Középsomogyi Állami Erdőgazdaságban műszaki előadó, Kaposváron. 1958–1960-ban az Országos Erdészeti Főigazgatóság Szombathelyi Erdőrendezőségén tervezőmérnök. Az 1960–1963-as években a Balatonfelvidéki Állami Erdőgazdaság Nagyvázsonyi Erdészeténél műszaki előadó, erdészetvezető, majd 1963-tól 1967-ig a padragkúti erdészet vezetője. 1967 és 1992 között Veszprémi Erdőgazdaság Rt. erdőtanácsosa. Nevéhez fűződik Ajkán a szürke, ill. vörös iszapból „épített” salakhegyek rekultivációja, fásítása, s ezzel a környezetszennyezés csökkentése. 1963-tól tanácstag Nagyvázsonyban, 1971 és 1985 között Ajkán. 1985-től 1994-ig az Ajkai Városszépítő Egyesület (alapító) elnöke, 1994-től elnökségi tagja. Kutatásainak területe: az ökológia és az ökonómia komplex egymásra hatása természetvédelmi célból. A veszélyes ipari hulladékok (széntüzelésű erőművi salak, timföldgyári vörös iszap) káros hatásainak csökkentése nagyüzemi méretekben kivitelezhető erdős rekultivációval. Díjai: 1967 Erdészet kiváló dolgozója. 1969, 1975 Kiváló Dolgozó. 1974, 1980 Ajka Városért (Pro Urbe). 1979 Széchenyi István kitüntető plakett. Érdemes Társadalmi Munkás. 1980 Haza Szolgálatáért Érdemérem, ezüst. Eredményes Fásítási Munkáért dicsérő oklevél. 1984 Érdemes Társadalmi Munkáért. 1986 Kiváló Munkáért. 1987 Kiváló Társadalmi Munkáért. 1989 Eredményes Fásításért emlékérem. Számos dolgozata, előadása, korreferátuma, cikke közül megjelent az Erdőben (3), az Erdészeti Lapokban (10), az MTA–VEAB Értesítőben (2), a Magyar Mezőgazdaságban, az ajkai Városszépítők Lapjában. Kéziratai (11) megtalálhatók a Mérnök és Vezetőképző Intézetben, az Erdészeti és Faipari Egyetemen, a Veszprémi Erdőgazdaságban. Találmányát (70%-ban saját) közölte a Szabadalmi Közlöny. Sírja az ajkai Új temetőben.
  I.: VpMKÉL. – Tilhof 2018.



HORVÁTH Gyula
( Veszprém, 1958. február 16. - . )

faipari mérnök, bútortervező, belsőépítész

Sz.: Horváth Gyula bányaigazgató, Rotaridesz Éva htb.
Nős, Vass Ildikó gyógypedagógiai tanár, origamista.
Gy.: Dániel 1986, Eszter Éva 1989.
T.: 1976 Bródy Imre Gépészeti Szakközépiskola, Ajka. 1984 Erdészeti és Faipari Egyetem, Sopron.
É.: 1976–1977-ben az ajkai Központi Szénosztályozóban műszaki rajzoló. 1984-től 1990-ig a pápai Bútoripari Szövetkezetben tmk vezető, főmérnök. 1990 és 2000 között a veszprémi Balaton Bútorgyár Rt bútortervezője. 2000-től szabadfoglalkozású bútortervező, belsőépítész.
Tk.: 1992-től 2000-ig részt vett a Budapesti Nemzetközi Vásárokon, az összes bútor-szakvásáron. A Kölni Nemzetközi Bútorvásáron kiállították az ipari méretű gyártásra tervezett munkáit. „Fanni” fantázianevű székét az egyik legnagyobb svéd cég a tervező nevével forgalmazza. 2000-ben megnyerte a Veszprémi millenniumi logo pályázatot.
Dk.: 1992 Formatervezési nívódíj „Éva” székcsalád, „Delta” szék. 1997 Miniszteri dicséret „Mira” ülőgarnitúra. 1999 Miniszteri dicséret „Fanni” étkező garnitúra.
  I.: Atrium Magazin. Bútor Trend Magazin.



HORVÁTH Gyula
( Budapest, 1931. szeptember 5. - Budapest, 2009. január 1. )

újságíró, rádióriporter, krónika-szerkesztő, megyei tudósító

Sz.: Horváth Gyula szabómester, Versegi Mária munkásnő.
Nős, Gődény Judit ny.
T.: 1949 Hunfalvy János Kereskedelmi Középiskola, Bp. 1968 két szemeszter az Eötvös Lóránt Tudományegyetem BTK.
É.: 1949-ben a Ganz Villamossági Gyárban segédmunkás. 1951-ben Magyar Nap, Külföldi Sajtószolgálat, Magyar Nemzet, MTI. 1953-ban Magyar Rádió Pécsi Stúdió. 1956-tól a Magyar Rádió krónika műsorának riporter-szerkesztője, 1982 után Veszprém megyei tudósítója.
Tk.: 1953 után az MTI Veszprém megyei szerkesztőségéből ipari tudósításokat szerkesztett. A veszprémi megyeházán fényképes dokumentumokat állítottak ki a Veszprém Megyéért kitüntetés átadása alkalmából. Hitvallása: nemcsak a negatív szenzációkat, hanem a jót is mondani kell.
Dk.: 1985 Berhidáért–Peremartonért bronzplakett. 1992 Rádiós munkáért aranygyűrű. 1995 Sigillum Civitátis Veszprémiensis. 1998 Veszprém Megyéért Érdemrend.
Szt.: Irodalmi újság (novella), Dunántúl folyóirat (novella).