VESZPRÉM MEGYEI ÉLETRAJZI LEXIKON
Keresés \| Betűrendes mutató \| Rövidítésjegyzék	Lexikonok kezdőoldala

HORVÁTH Ernő

( Aszód, 1929. február 10. - Zemplén, 1990. május 24. )

muzeológus, paleobotanikus

Aszódon végezte az általános és középiskolát. A budapesti tudományegyetemen szerzett biológia–földrajz szakos középiskolai tanári diplomát. Pályáját segédmuzeológusként a Budapesti Természettudományi Múzeum Növénytárában kezdte. Hamarosan a Népművelési Minisztérium múzeumi főosztályára került, majd 1953-ban a Szombathelyi Savaria Múzeumban helyezkedett el, ahol élete végéig dolgozott. A múzeum természettudományi osztályának vezetése mellett az 1960-as évek közepétől megyei múzeumigazgató-helyettes, közben rövidebb-hosszabb ideig mb. megyei igazgató. Sokoldalú érdeklődésű, szenvedélyes gyűjtő, aktív természetvédő, fáradhatatlan ismeretterjesztő volt. Szűkebb szakmai tevékenysége az ősnövénytan (paleobotanika). A Bakony természeti képe program egyik alapító tagja. A Bakony-kutatás mintájára 1976-ban megszervezte Az Alpokalja természeti képe programot. A Bakony hegységben az ősnövény-maradványok közül elsősorban a kovásodott fatörzseket gyűjtötte. Tudományos és ismeretterjesztő írásainak száma meghaladja a százat, amely főként a szakmai folyóiratokban és évkönyvekben, valamint a Vas megyei lapokban jelentek meg. A Bakonyban végzett kutatásainak összegezését tartalmazó csaknem kész tanulmányának publikálásában váratlan halála akadályozta meg.
M.: A Bakony ősnövényvilága (A Bakonyban végzett ősnövénytani kutatások története). = A VpMMK., 12. Vp., 1977.
I.: PAPP Jenő: Megemlékezés ~ről (1929–1990). – Savaria, Vas Megy. Múz. Ért., 20. Szombathely, 1992. – TÓTH Sándor: Az ősnövényvilág bakonyi kutatója volt. = N., 1994. febr. 21. – BALOGH Lajos: – Andreánszky tanítvány ~ ősnövénytani hagyatéka a szombathelyi Savaria Múzeumban. = MTMSN., 9. Bp., 1996. – RÚL X. köt.

HORVÁTH Ernő

( Dunaalmás, 1940. április 11. - Iregszemcse, 2002. november 17. )

általános iskolai tanár, karnagy

1958-ban Tatán az Eötvös József Gimnáziumban érettségizett. 1961-ben a Pécsi Tanárképző Főiskolán, történelem–ének szakon tanári, 1969-ben Budapesten, a Népművelési Intézetben kórusvezetői oklevelet szerzett. 1961 és 1981 között tanár, 1981-től 1989-ig igazgatóhelyettes, 1989-től igazgató a balatonfüredi Bem József Általános Iskolában,. Érdeklődési területe volt az alsó fokú ének–zenetanítás, a Tiszta forrás, a magyar zenei élet őrzése, az igaz zenei művészet megőrzése és továbbadása az alsó fokú oktatás részére. Négy évtizednél hosszabb ideig vezette a Bem Iskola gyermekkórusát, 13 ország fesztiváljain vettek részt. A kórusnak főleg 1970 és 1980 között több rádió- és televízió-felvétele volt, CD-lemeze is készült. 1973 és 1994 között a városi fúvószenekart is vezényelte. Az 1975, 1978, 1985. években Veszprém Megyéért kitüntetést, 1987-ben Nemzetközi Fúvószenekari Fesztivál Nagydíját (Németország), 1989-ben az olaszországi Bergamo–Clusone városok által rendezett világfesztiválon a kórus nagydíjat, 2000-ben fesztiváldíjat kapott, 1999 Pro Comitatu Díjat kapott. 2002 Balatonfüred Város Díszpolgára. 2002 (posztumusz) Veszprém Megye Érdemrendje. Számtalanszor kapott az Év kórusa elismerő oklevelet és karnagyi díjat. A balatonfüredi Köztemetőben nyugszik.
I.: Balatonfüred és Balatonarács története. Vp., 1999. – KELLEI György: Elment az örökös karnagy. = N., 2002. nov. 27. – DIBUSZ László: ~ varázslatos élete. Bf., 2003. – BfÉL – VpMKÉL.

HORVÁTH Ernő

( Csabrendek, 1951. január 15. - . )

üzemgazdász, megyei igazgató

Sz.: Horváth Miklós ny. gazdász, Edmüller Margit htb.
Nős, Házy Ibolya vállalkozó.
Gy.: Krisztián 1975, Dávid 1989.
T.: 1987 Pénzügyi- és Számviteli Főiskola pénzügyi szak, költségvetési ágazat, Bp.
É.: 1973-tól 1996-ig ÁB-AEGON Rt igazgatója, 1996-tól OTP–Garancia Biztosító Rt megyei igazgatója, Veszprémben.

HORVÁTH Ernő László

( Tisza–Abád–Szalók [Abádszalók], 1836. augusztus 6. - Pápa, 1887. ? ?. )

ferences szerzetes, író

1858-ban lépett a rendbe és 1862. december 8-án szentelték pappá. 1868 és 1876 között a pesti rendházban volt hitszónok, majd Veszprémben élt, innen Pápára helyezték át, 1881-ben Pozsonyban a laikusok magistene. Kilépett a rendből, 1885-ben Pápán a városnál, egy év múltán a járásbíróságon díjnok. Egyházi beszédei Kat. Lelkipásztorban, tárcái és novellái egyházi és más országos lapokban jelentek meg.
M.: Sir-virágok. (elb.) Sopron, 1863. – Üdvös elmélkedések a kath. ifjúság számára... Pest. 1866. – Szent bérmálási emlékkönyvecske. Pest, 1870. – Nefelejtsvirágok. Pest, 1870. – Bucsujárási szent beszédek. Pest. 1872. – Nagybőjti egyházi szent beszédek. Bp., 1874. (Nevét Horváth L. Ernőnek írta.)
I.: Szinnyei. IV. köt.