VESZPRÉM MEGYEI ÉLETRAJZI LEXIKON
Keresés \| Betűrendes mutató \| Rövidítésjegyzék	Lexikonok kezdőoldala

HOCK János

( Devecser, 1859. december 31. - Budapest, 1936. október 9. )

r. k. lelkész, író, politikus

Pápán, a bencéseknél járt középiskolába, majd Veszprémben teológiát hallgatott. 1882-ben szentelték pappá. Először Gógánfán, majd Kaposváron segédlelkész, később ugyanott hittanár. 1887-től Szabadelvű-, majd Nemzeti-párti programmal országgyűlési képviselő. 1890-től (1894-ig Balogh Károly álnéven) a Demokrata Szabadkőműves Páholy tagja. Később ismét szabadelvű, azután más pártokhoz csatlakozott. Ismert és elismert szónokként jelentős szerepet vállalt az általános választójogért és Tisza István erőszakos politikája ellen folytatott társadalmi harcokban. 1913-tól a Függetlenségi Párt tagjaként Károlyi Mihály hívéül szegődött, 1918. okt. 25-én a Nemzeti Tanács elnökévé választották. A Tanácsköztársaság bukása után Csehországba emigrált, ahol rövid időre bebörtönözték. Kiszabadulását követően 1933-ig külföldön élt. Az ellenforradalmi rendszert támadó, a Bécsi Magyar Újságban megjelent cikkei miatt hazatérése után bíróság elé állították, egy évre elítélték, majd kegyelmet kapott. Több teológiai, vallástörténeti és szépirodalmi mű szerzője.
M.: Költemények. Vp., 1882. – Hervadt levelek. (elb.) Bp., 1885. – Szivárvány. (Tárcák.) Bp., 1894. – Vigasztalások könyve. Elmélkedések és hangulatok. Bp., 1896. – Művészeti reform. Bp., 1898. – Rákóczi Ferencné. (Történeti elb.) Bp., 1905. – Virágmesék felnőttek számára. Bécs–Lipcse, 1931. – Börtönvirágok. (Napló.) Bp., 1935. – Modern miszticizmus. Bp., 1938.
I.: FODOR József: ~. = Világ, 1946. 413. sz. – Gaál. – Harmath–Katsányi. – Pfeiffer. – RÚL IX. köt. – Szinnyei. IV. köt. – Tilhof. – ÚMÉL III. köt. – ÚMIL 2. köt.