VESZPRÉM MEGYEI ÉLETRAJZI LEXIKON
Keresés \| Betűrendes mutató \| Rövidítésjegyzék	Lexikonok kezdőoldala

HEYKAL Ede, id.

( Teynka[Csehország], 1844. március 25. - Pápa, 1929. április 26. )

kertész

Ifj. Heykal Ede édesapja. A Prágai Pomológiai Intézetben botanikai tanfolyamot végzett. Morvaországban töltötte segédéveit. Először Bécsben, az udvari kertészetben dolgozott, majd a Burggarten téli kertjének első kertésze. 1867-ben került Pápára, ahol 20 évig Esterházy Pál 200 holdas kertészetét vezette. Létesítője a pápai várkert neves díszkertjének. 1877-ben a kollégium egyik tanárával megalakították a Pápai Kertészeti Társulatot. 1887-ben Pápán saját kertészetet alapított. 1892 és 1913 között a Debreceni Ref. Kollégium főkertésze. Az Országos Magyar Kertészeti Egyesület alapító választmányi, a Bécsi Kertészeti Társaság, valamint más magyar és német egyesületek tagja. Hazai és bécsi kertészeti kiállításokon számos aranyérmet nyert. Szakirodalmi tevékenységet is folytatott, számos cikket publikált a Kert és a Kertészeti Lapok c. folyóiratokban. – Nyugdíjasként Pápán telepedett le és ott halt meg.
I.: Heykal J. E. = KtL., 1929. 33. sz. – RAPAICS Raymund: Magyar kertek. A kertművészet Magyarországon. Bp., 1940. – BALOGH András: Szaktörténet. 1–2. köt. (Tsz.) Bp., 1974. – MAÉ., 1. köt. Bp., 1987. – RÚL IX. köt. – ÚMÉL III. köt.

HEYKAL Ede, ifj.

( Pápa, 1877. február 26. - Budapest, 1957. augusztus 11. )

kertész

Id. Heykal Ede fia. Bécsben végezte kertészeti tanulmányait, majd 1911-től három éven át New Yorkban a dísznövénytermesztést tanulmányozta. Hazatérve több uradalom kertészetét, valamint a budapesti Szelnár-féle kertészetet, a debreceni füvészkertet, Schwarzenberg bécsi kertészetét vezette, 1925 és 1946 között Eger város kertésze. Az ő tevékenysége is közrejátszott abban, hogy Eger a kertváros jelzőt kapta. Jelentős munkát végzett a híres egri cseresznyetermesztés érdekében. Dísz- és gyümölcsfaiskolákat, törzs- és kísérleti gyümölcsöst létesített. Értékes szakirodalmi cikkei kertészeti lapokban jelentek meg. 1894-ben megkapta a Nagyváradi Kertészeti Kiállítás Nagy Ezüstérmét.
M.: Eger. Bp. 1935. – RÚL IX. köt. – ÚMÉL III. köt.