VESZPRÉM MEGYEI ÉLETRAJZI LEXIKON

Keresés |  Betűrendes mutató | Rövidítésjegyzék  

Lexikonok kezdőoldala

HANKÓCZY Jenő, kohányi és hankóczy
( Zsejkepuszta, 1879. február 24. - Budapest, 1939. március 2. )

gabonakutató

1900-ban a mosonmagyaróvári akadémián szerzett oklevelet és 1904-től foglalkozott a búza és a liszt minőségi vizsgálatával. Először az Országos Növénytermelési Kísérleti Állomás adjunktusa, 1924-től az Országos Kémiai Intézet igazgatója, majd 1928-tól az általa szervezett Gabona- és Lisztkísérleti Állomás igazgatója. A liszt sikértartalmára vonatkozó vizsgálatai, annak módszerei és találmánya az egész világon elterjedtek. 1905-ben készítette azt a műszert (farinométer), amellyel a tészta, ill. a sikér nyújthatóságát lehet megállapítani. 1912-ben megalkotta a lisztvizsgáló és a minősítő műszert (farinograf). Kezdeményezésére indult meg az országos búzakataszter felvétele és a minőségi búzatermesztés elterjesztése. Csopakon a Felső temetőben nyugszik.
  M.: A magyar búzatermesztés átszervezése. Bp., 1931–1937. – A búza és a búzaliszt minősítésének és értékesítésének új irányelvei. Bp., 1937.
  I.: SURÁNYI János: Megemlékezés ~ről. = Köztelek, 1939. – LELLEY János: A búza nemesítése. (Tsz.) Bp., 1935. – PÉNZES István: ~. Bp., 1966. – Agrártörténeti életrajzok. Bp., 1985. – KILIÁN L.: Anno...A gabonakutatásának úttörője. = Az Üzlet, 1998. márc. 27. – ÚMÉL III. köt.



HANKÓCZY Jenő, 1943-ig Benacsek Jenő
( Veszprém, 1903. június 18. - Budapest, 1976. december 26. )

hajótervező, vezérigazgató

Apja: Benacsek Béla káptalani alapítványi főkönyvelő. Iskoláit Veszprémben kezdte, majd Budapesten, a Műegyetemen egy évet elvégzett. Pályafutását a Veszprémi Faipari Rt-nél kezdte, 1926-1928 között az IBUSZ Rt. füredi jachtépítő üzemének mérnöke. 1929–1931 között ismét Veszprémben volt, 1931-től újra a Balatoni Hajózási Rt. füredi hajóépítő üzemének mérnöke, 1939-től cégvezető, 1941 és 1945 között az üzemigazgató, 1945-tól 1948-ig vezérigazgató. Ebben az időben a Balatoni Szövetség választmányának is tagja volt. Tagja volt az Európai Vitorlásszövetség Technikai bizottságának és a Balatonfüredi Sport Club vezetőségének. Kezdeményezésére 1939-1941 között felépült az Eötvös-tanya helyén a BHRt balatonfüredi új hajóépítő üzeme, ahol nagyobb acélhajók is épülhettek. A füredi hajógyár fejlődése érdekében javasolta a siófoki hajózózsilip kiépítését, melynek átadása 1947. szeptemberben megtörtént. 1948-ban alaptalan gyanúsítással letartóztatták. 1948–1953 között a KGM Hajóipari Igazgatóság Fejlesztési Osztályán kapott megbízást egy tervezőkből álló részleg megszervezésére. 1953-1956-ban Vácott a későbbi Dunai Hajógyárban főkonstruktőr, főtechnológusként alumínium csónakok, vitorlások, vízibuszok és a Dunai Flottillának motorcsónakok kifejlesztésében vett részt. 1957-től 1963-ig, nyugdíjba vonulásáig az Óbudai Hajógyár főtechnológusaként dolgozott. Emlékét a balatonfüredi hajóállomáson márványtábla őrzi. Hamvait a Farkasréti temetőből 2012-ben a balatonfüredi Köztemetőbe helyezték át.
  M.: A balatoni hajózásról. = Magyar Hajózás, 1947. 1. sz.
  I.: BfÉL.