VESZPRÉM MEGYEI ÉLETRAJZI LEXIKON
Keresés \| Betűrendes mutató \| Rövidítésjegyzék	Lexikonok kezdőoldala

ESTERHÁZY Antal, galántai gróf

( Pápa, 1676. február 3. - Rodostó [Törökország], 1722. augusztus 8. )

kuruc tábornagy

Esterházy Ferenc és Thököly Katalin fia. Apja halála után, nyolc éves korában örökölte a pápai főkapitányságot. 1693-ban királyi tanácsos, 1697-ben kapitány a Kolonics Huszárezredben. A temesvári ütközetben sebesülten török fogságba esett, de a karlócai béke megkötése után kiszabadult. 1704-ben Komárom vármegye főispánjaként Rákóczi mellé állt, aki kinevezte generálisnak, 1706-tól tábornagynak és a kuruc seregek dunántúli főkapitányának. Nagyvázsonyban is volt főhadiszállása, ahonnan irányította a dunántúli hadműveleteket. Főleg a Dunántúlon és a Nyitra mentén harcolt, több lovasportyát vezetett Ausztriában. A megye több településén is megfordult, pl. Balatonfüreden, Tihanyban, Devecserben és Sümegen. 1685 és 1709 között Devecser földesura. A szatmári béke után először Lengyelországban majd Besszarábiában élt. 1717-ben a bujdosókból alakult sereggel felvonult az ország határán, de támadásra nem kerülhetett sor. Része volt a Mercurius Veridicus (1705. ápr.) c. lap indításában. A fejedelem után Rodostóba költözött. Hamvait 1906-ban Rákócziéval együtt hozták haza, és a kassai Szent Erzsébet-székesegyházban temették el.
I.: Esterházy Antal kurucz generális tábori könyve 1706–1709. (Kiad. THALY Kálmán.) Bp., 1901. – Gr. ~ levelei feleségéhez 1701–1706. (Kiad. SZABÓ István.) Bp., 1940. – BfÉL – ÚMÉL II. köt. – Tilhof.