VESZPRÉM MEGYEI ÉLETRAJZI LEXIKON
Keresés \| Betűrendes mutató \| Rövidítésjegyzék	Lexikonok kezdőoldala

ERDÉLYI Zoltán, szentpéteri

( Kecskemét, 1872. április 5. - Budapest, 1915. február 6. )

író, újságíró

Iskoláit Szegeden végezte, 1899-ben a budapesti egyetem jogi karára iratkozott be. Pályáját hírlapíróként kezdte, több lapnak volt munkatársa, 1898-tól két évig Veszprémben a Veszprémvármegye c. hetilapot szerkesztette. 1901-től minisztériumi tisztviselő. A nép-nemzeti irányt követte, némileg városiasabb hangú, de konzervatív szemléletű írásaiban. A 19. század utolsó évtizedeiben három verseskötete jelent meg. A Vesztett boldogság (1897.) és a Bazsalikom. c. elbeszéléséért az MTA kitüntette. Álneve: Don Morgó.
M.: Május. (v.) Bp., 1892. – Tündérlagzi. (Mese.) Bp., 1894. – Epizódok. (v.) Bp., 1896. – Vesztett boldogság. (Verses rege.) Bp., 1898. – Dózsa György, vagy a parasztlázadás 1514-ben. Bp., 1899. – Margitsziget és más kisebb költői elbeszélések. Bp., 1901. – Hunyadi János és kora. Bp., 1903. – Bazsalikom. (Költői elb.) Bp., 1909. – A hazaáruló. (szm.) Bp., 1913.
I.: IMRE László: A magyar verses regény. Bp., 1990. – Harmath–Katsányi. – MÉL. – RÚL VI. köt. – Szinnyei. II. köt. – ÚMÉL II. köt. – ÚMIL 1. köt. – Varga.

ERDÉLYI Zoltán

( Ősi, 1931. július 6. - Pécs, 2006. október 19. )

építészmérnök, tervező építész

Apja: Erdélyi János kisbirtokos. 1951-ben a székesfehérvári József Attila Gimnáziumban érettségizett. A budapesti műegyetemen 1958-ban építészmérnöki, 1972-ben szakmérnöki diplomát szerzett. 1956-tól építésztervező Kaposváron, a Somogy megyei Építőipari Vállalatnál. 1959-től műteremvezető, főmérnök, igazgató a Dél-Dunántúli Tervező Vállalatnál (Pécsiterv), 1991-től tervező, ügyvezető igazgató a Bau Universal Magyar–Német Tervező, Vállalkozó Kft.-nél Pécsett. Címzetes főiskolai tanár a Janus Pannónius Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki Főiskolai Karán. 1966 és 1986 között a MÉSZ Dél-dunántúli csoportjának titkára, majd elnöke. A MÉSZ két éves Mesteriskolájának vezető építészmestere: III. ciklus 1974–1976, V. ciklus 1978–1980, VI. ciklus 1980–1982. 1975-től 1980-ig az MTA Dél-Dunántúli Intézetének Szekcióelnöke. 1968-ban Ybl Miklós-díjat kapott.
M.: közintézmények, oktatási, kulturális, igazgatási létesítmények, ipari objektumok tervezése. Kiemelten: pécsváradi iskola, szekszárdi gimnázium és kollégium, kaposvári Megyeháza, művelődési és kereskedelmi központok, nagykanizsai Ifjúsági- Művelődési Ház, mohácsi Bútorgyár, nagykanizsai Sörgyár, Rét utcai irodaházak, pécsi OTP Bank, törökbálinti irodaház, budaörsi Építőipari Szakképzési Központ, pécsi Krematórium és autóalkatrész üzletházak. Országos tervpályázatokon díjat nyert alkotások: Kaposváron igazgatási-művelődési központ, Desedai üdülőközpont I. díj; nagykanizsai városközpont I. díj; pécsi művelődési központ II. díj. Exporttervezés, Németország: lakóépület-együttesek, irodaházak; Schöller gyár. Ct.:Meditáció az építészetről = Mesteriskolai kiadvány, 1982. ─ Építészet és építészek = Építész Közlöny, 1999/V.
I.: TÓTH Zoltán: Dél-dunántúli építészeti kiállítás. = Jk., 1969. 11. sz. – SZOJKA Pál: A PÉCSITERV. A Dél-Dunántúli Tervező Vállalat története. Pécs, 1985. – FEJES Mária: Építés, építészet Magyarországon, 1980–1985. Bp., 1988. – Évek, művek, alkotók. Ybl díjasok és műveik. 1953–1994. Bp., 1995. – Kortárs pécsi építészet, 1980–1998. (Kiállítási katalógus.) – VpMKÉL