VESZPRÉM MEGYEI ÉLETRAJZI LEXIKON
Keresés \| Betűrendes mutató \| Rövidítésjegyzék	Lexikonok kezdőoldala

ENTZ Ferenc

( Pápa, 1774. ? ?. - Sümeg, 1806. január 6. )

orvos

(A neves és tudós Entz-leszármazottak őse.) Édesapja Pápán molnár volt. Bécsben végezte orvosi tanulmányait, majd Sümegre került, ahol Zala vármegye főorvosaként dolgozott. A pestisjárvány betegeit gyógyította, s a betegséget maga is megkapta, így fiatalon elhunyt. Sírja 1999-ig megtalálható volt a sümegi temetőben, ekkor a sírkövet kiemelték, és a temetőkápolna mellett helyezték el. A sírkő felirata: Harminckét esztendős/Élete fogytával/Zalában tisztsége/Csak másodikával/Ide temettetett/Sokak fájdalmával/Entz Ferenc orvos,szent/Békesség hamvával. Kimúlt 1806. Dei 6.-ik Januári.
I.: ZÉ., 1928. – ZmA., 4. évf.

ENTZ Ferenc

( Sümeg, 1805. december 6. - Promontor-Budafok, 1877. május 8. )

orvos, szőlész, kertész

Pesten és Bécsben folytatott orvosi tanulmányokat, amelyeket 1831-ben fejezett be. Bécs egyik külső kerületében kezdte az orvosi pályát, majd a Batthyány-család enyingi gazdaságában uradalmi orvos. Egy évig külföldi tanulmányúton járt, hazatérve Mezőkomáromban telepedett le és nemsokára Veszprém vármegye tisztiorvosává is megválasztották. A szabadságharcban honvéd főorvos, Világos után eltiltották az orvosi tevékenységtől. Családját kitelepítették Mezőkomáromból. Ezt követően szakított az orvosi gyakorlattal. Pesten vásárolt telket, ahol kertészkedett. Nagy érdeklődéssel foglalkozott a kertészet és szőlészet elméleti és gyakorlati kérdéseivel. Az e témában szerzett tapasztalatait szaklapokban és a 15 kötetből álló Kertészeti Füzetekben közölte. E munkája korának alapvető kertészeti és szőlészeti szakkönyve. Nagy érdeme a kertészeti műnyelv kialakítása, amelyre a mai kertészeti szaknyelv is épül. Előbb Mezőkomáromban, majd az orvosi gyakorlatot abbahagyva Pesten létesített kertészetet és faiskolát, 1853-ban létrehozta az első önálló kertészképző iskolát. Ebből fejlődött a Kertészeti Tanintézet, majd a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola. 1860-tól a Budai Szőlőiskola mellett a Vincellérképző igazgatója. Munkájában a hazai viszonyok mellett jól érvényesítette a külföldi tapasztalatokat. Úti beszámolói nyomtatásban is megjelentek. Megindította, és 1870-től szerkesztette a Borászati Füzetek c. szakközlönyt, amelyet 1874-től állami támogatással Borászati Lapok címmel adtak ki. Emlékére a Kertészeti és Szőlészet Főiskola 1963-ban érmet alapított. Emléktáblája van a Sümegen a Panteonban, valamint szülőháza falán, a Ramassetter utcában.
M.: Kertészeti Füzetek. 1–15. füz. Pest, 1854–1859. – Népszerű káté a szőlőmívelés és borkezelés okszerű módjáról. Pest, 1864. – Borászati utazás Franciaországban és a Rajna vidékén. Pest, 1864. – Újabb kori magyar gazda. Pozsony, 1868. – Szőlészet és borászat Erdélyben. (Tsz.) Vác, 1870. – Az újabban fölmerült borkérdések megoldásához. Bp., 1875.
I.: GALGÓCZY Károly: Emlékbeszéd ~ fölött. Bp., 1878. (Értekezések a természettudomány köréből, 8. köt.) – RAPAICS Rajmund: A magyar gyümölcs, Bp., 1940. – RAPAICS Rajmund: A magyar biológia története. Bp., 1953. – GEDAY Gusztáv: ~ kertészlázadó. Bp., 1961. – GEDAY Gusztáv: ~. Bp., 1980. (A múlt magyar tudósai 9.) – MAÉ., 1. köt. Bp., 1987. – Szinnyei. II. köt. – ÚMÉL II. köt.