VESZPRÉM MEGYEI ÉLETRAJZI LEXIKON
Keresés \| Betűrendes mutató \| Rövidítésjegyzék	Lexikonok kezdőoldala

EIGEL István

( Újpest, 1922. november 23. - Budapest, 2000. július 25. )

festőművész, iparművész, író

Édesapja Eigel Ferenc tímármester. Felesége Tassy Klára festőművész. Tanulmányait 1941–1946 között a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte, Rudnay Gyula és Bernáth Aurél irányításával. 1947-től tanított rajzot különböző szak- és középiskolákban, majd két művészeti főiskolán. 1982-ben egyetemi tanárként ment nyugdíjba. Budapesten élt, Balatonfüreden nyaralója volt. 1949 után rendszeresen szerepelt hazai és külföldi tárlatokon: 1957 Bp., Fényes Adolf Terem, 1965 Bp., Ernst Múzeum, 1960 Velencei Biennálé, 1974 Menton (Franciaország), 1977 Tápiószele, 1981 Bp., Műcsarnok, 1986 Székesfehérvár, 1995 Bp., Vigadó Galéria, 1997 Balatonfüred Art-East Galéria. Egyéni kiállításain gyakran feleségével együtt szerepelt. Festészete modern hangvételű, kihasználva a műtárgy adta lehetőségek széles skáláját. A táblakép-festészeten kívül munkálkodott a murális műfajokban is. Készített sgrafittókat, mozaikokat, üvegablakokat, intarziákat. A Duna Tv-nek képzőművészeti sorozatot szerkesztett. A Magyar Művészeti Akadémia tagja, a Pedagógus Képzőművészeti Stúdió alapító tagja, a Berzsenyi Társaság alelnöke volt. Könyveket illusztrált, könyvcímlapokat tervezett. Írással is foglalkozott. Díjak, kitüntetések: 1958–1961 Derkovits ösztöndíj. 1967, 1972 Munkácsy-díj. 1976 Érdemes Művész. 1976, 1977 Nívódíj. 1983 Operaház gobelin-pályázata. 1994 Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztje.
M.: A túlsó partról. A Madárház. (Kisregény.) Bp., 1993. – Amerikai napló. Bp., 1994. – Amíg ez lehetséges. Bp., 1994.
I.: KATONA L.: ~ és Tassy Klára festőművészek kiállítása. = Ernst Múzeum Katalógus, 1966. – VADAS J.: Az azonosságok vonzzák egymást. = ÉS., 1981. ápr. 4. – SZAKONYI K.: Emberarcok ~ rajzairól. = Kt., 1989. 2. sz. – GYURKOVICS T.: 50 kérdés ~hoz. Várpalota, é.n. – Tassy riport-ré. (Duna Tv 1997. nov. 21.) – KMML 1. köt. – D. NAGY Imre: Elhunyt ~. = ÚH., 2000. 5. sz. – BfÉL. – MvL I. köt. – RÚL VI.; XIX. köt.