VESZPRÉM MEGYEI ÉLETRAJZI LEXIKON
Keresés \| Betűrendes mutató \| Rövidítésjegyzék	Lexikonok kezdőoldala

DÉRI Márta

( Nagyvárad, 1918. június 6. - Budapest, 2000. július 5. )

vegyész, egyetemi tanár

A műszaki tudományok kandidátusa (1953), doktora (1963). 1939-ben a budapesti tudományegyetemen vegyész diplomát, 1940-ben egyetemi doktori, 1951-ben a budapesti műegyetemen műszaki doktori címet szerzett. 1939–1941-ben gyakornok, tanársegéd a Pázmány Péter Tudományegyetem Kémiai Tanszékén. 1941 és 1950 között a Nagybátony-Újlaki Egyesült Iparművek–Kőbányai Porcelángyár kerámiaüzemének mérnöke, majd vezetője. 1950-től 1952-ig adjunktus, az 1952–1962-es években egyetemi docens a BME kémiai technológia tanszékén. 1961-től 1963-ig egyetemi docens, 1963 és 1982 között tanszékvezető egyetemi tanár a VVE szilikátkémia tanszékén. 1983-tól nyugdíjas egyetemi tanár, 1995-től professor emeritus a VE-en. A hazai szilikátipari szakemberképzés meghatározó személyisége volt, mérnökgenerációk nőttek fel a keze alatt. Számos tisztséget töltött be tudományos és kulturális egyesületekben, az MTA különböző bizottságaiban. Az Építőanyag folyóirat szerkesztőbizottságának volt tagja. Az 1965–1969-es években oktatási rektor-helyettes a VVE-en. Tudományos munkássága elsősorban a kerámiákra, azon belül a műszaki kerámiákra terjedt ki. Megoldotta az Európában újdonságnak számító, nagyméretű nagyfrekvenciás szigetelők gyártását, ami a háború után lehetővé tette a lakihegyi adótorony újjáépítését. Úttörő jelentőségű munkát végzett a szilikátok termikus stabilitásának vizsgálata terén. Tudományos eredményeit közvetlenül hasznosította az egyetemi képzésben. Kiemelkedő eredményeket ért el a híradás-technikai kerámiák, ferroelektromos anyagok kutatásában. Élete során számos szakmai díjban, kitüntetésben volt része. A Magyar Tudományos Akadémiától az Eötvös József Koszorú kitüntetést kapta. Több kézikönyv, mint pl. a Szilikátipari kézikönyv társszerzője és szerkesztője. Száznál több közleménye jelent meg szakmai folyóiratokban és egyéb kiadványokban, valamint több mint 200 előadás szerzője. Több szabadalom társfeltalálója. Budapesten, a Kerepesi úti temetőben temették.
M.: Összefüggések titán-oxidtartalmú polikristályos félvezetők és dielektrikumok szerkezete és villamos tulajdonságai között. (Doktori értekezés.) Bp., 1962. – Legjelentősebb, angolul is kiadott munkája: Seignette-elektromos kerámiai anyagok. (Monográfia.) Bp., 1963. – Ferroelectric Ceramic. Bp., 1966. – Szilikátkémiai technológia. (Tsz.) Vp., 1976.
I.: KOVÁCS Kristóf: 100 éve született ~. – PALÁGYI Sylvia: Az érettségiző ~ és iskolája… = VpSz., 2018. 2. sz. – = VpSz., 2018. 2. sz. – RÚL V. köt. – ÚMÉL II. köt. – Varga. – VpMKÉL.