VESZPRÉM MEGYEI ÉLETRAJZI LEXIKON

Keresés |  Betűrendes mutató | Rövidítésjegyzék  

Lexikonok kezdőoldala

BOR György
( Budapest, 1924. augusztus 24. - Wädenswil [Svájc], 2002. február 26. )

vegyészmérnök, egyetemi tanár

A kémiai tudományok kandidátusa (1966). Szülei: Bor Dezső könyvtári tisztviselő, a Fővárosi Zenekar alapítója, Tima-Horváth Margit könyvtári tisztviselő. 1942-ben a Budapesti Ref. (Lónyay) Gimnáziumban érettségizett. 1947-ben a budapesti József Nádor Műszaki Egyetemen vegyészmérnöki oklevelet, 1961-ben a VVE-en műszaki egyetemi doktori címet szerzett. 1971-ben Libera docenza (egyetemi magántanár) olasz habilitáció, 1984-ben svájci (ETH) habilitáció. 1948–1949-ben vegyész az Országos Közegészségügyi Intézetnél, 1949–1950-ben vegyész az Országos Élelmezéstudományi Intézetnél. 1950 és 1957 között tanársegéd, adjunktus a VVE-en. 1957-től 1968-ig tudományos főmunkatárs: MÁFKI, Veszprém. 1968–1969-ben kutatóként dolgozott (honorary research associate) University College, London kémiai intézetében. 1969–1973-as években kutatócsoport vezető Universita di Padova, Olaszország. 1973-tól 1981-ig kutató Eidgenössische Technische Hohschule Zürich, Svájc. 1981 és 1991 között az Eidgenössische Technische Hohschule Zürich Nagynyomású Laboratóriuma tudományos vezetője. 1991-től nyugdíjas. 1992-ben hazatelepült Magyarországra, Nemesvámosra, de a téli hónapokat Svájcban töltötte. 1956 októberében adminisztratív teendőket vállalt a megyei Forradalmi Tanács megbízásából, ezért 1957-ben politikai határozat folytán el kellett hagynia a VVE-et. A MÁFKI-ban megszervezte a Spektrometriai csoportot. 1990-ben a VE rehabilitálta és címzetes egyetemi tanár címet adományozott számára. Hosszabb ideig tagja volt a Royal Society of Chemistry, Verein Deutscher Chemiker és a Schweizerische Chemische Gesellschaft tudományos társaságoknak. Tagja volt az Inorganica Chimica Acta és Journal of Crystallographic and Spectroscopic Research folyóirat „Advisory board”-jának. Számos nemzetközi konferencián és szimpóziumon tartott előadást (Prága 1961, Stockholm 1962, Budapest 1963, Bécs 1964, Tihany 1964, Koppenhága 1965, Velence 1968, 1969, 1970, Bristol 1969, Amherst 1973, Ettal 1974, Velence 1975, Cambridge 1976, Cortona 1978, Dijon 1972, Torino 1982, Bécs 1985). Kutatómunkájának területei: infravörös spektroszkópia, fémorganikus kémia. Több mint 150 tudományos dolgozat és két könyv szerzője, illetve társszerzője. Publikációinak nyelve túlnyomórészt angol, német és olasz.
  M.: A fém-karbonilok és származékaik kémiája. Bp., 1966. – Az infravörös spektroszkópia alapjai. (Tsz.) Bp., 1965. – Varga-Polinszky: Kémiai technológia. II. köt. (Szerk.) Bp., 1950. Ct.:több mint 150 tudományos dolgozat szerzője ill. társszerzője. Jelentősebbek: A nagylengyeli nyersolaj vanádiumtartama.= MKkL., 1954. – A jódtermelés lehetősége ásványvizeinkből. (Tsz.) = TtKl., 1958. – Cobalt-Rhodium Heptacarbonyl: A Coordinatively Unsaturated Dinuclear Metal Carbonyl. (Tsz.) = Organometallics, 1986. – Az élet és a környezet. Előadás az Európai Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferencia XXIX. nagyheti találkozóján, Frankenstein-Diemerstein, Németország, 1988. – Infrared Spectroscopic Studies on Metal Carbonyl Compound. 24. Observation of the Infrared Spectrum of an Acylrhodium Tetracarbonyl during the Hydroformylation of Olefins with Rhodium Containing Catalyst Precursors. (Tsz.) = Inorg. Chem., 1989. – Infrared spectroscopic studies of the reactions between Co2(CO)8, H2 and D2.= Inorg. Chim. Acta, 1992. – Trigonometric basis set functions: Their application to the C-H stretching and deformation motions of benzene and to orbital symmetry. = J. Chem. Education, 1999.
  I.: Az infravörös spektroszkópia alapjai.= Inorganica Chimica Acta különszáma. Bp., 1965. – RÚL III. köt. – VpMKÉL.