VESZPRÉM MEGYEI ÉLETRAJZI LEXIKON
Keresés \| Betűrendes mutató \| Rövidítésjegyzék	Lexikonok kezdőoldala

BARTÓK Béla

( Nagyszentmiklós [Románia], 1881. március 25. - New York, 1945. szeptember 26. )

zeneszerző zongoraművész, népzenekutató

A közép-európai népzene gyűjtője, a Zeneakadémia tanára, a 20. század egyik legjelentősebb zeneszerzője. Művészete és tudományos teljesítménye nemcsak a magyar és az európai zenetörténet, hanem az egyetemes kultúra szempontjából is korszakalkotó jelentőségű. Stílusának kialakulásában meghatározó szerepe volt a német klasszicizmusnak és romantikának, különösképpen Brahms művészetének. Kodály Zoltán támogatásával behatóan foglalkozott a magyar népzenével, illetve összehasonlító kutatások végett, a szomszéd népek népzenéjét is górcső alá vette. A parasztzene megismerésének hatására kompozíciós stílusa a népzene stílusjegyeire támaszkodott. 1940-ben a háború borzalmai elől hosszabb időre az Egyesült Államokba utazott és a Harvard Egyetemen tartott előadásokat a magyar zene kérdéseiről. Posztumusz Kossuth-díjjal 1948-ban jutalmazták. Életrajzát fia, ifj. Bartók Béla írta meg. 1937. február 22-én a pápai Arany Griff szállóban koncertezett, ezt az épület falán emléktábla tudatja. A város lakói erősödő szeretettel ápolják az egyetlen látogatás számukra fontos és szép emlékét. Pápán a ligeti szoborparkban kőből készült mellszobra (Marton László alkotása) látható.
I.: RÚL II. köt. – ÚMÉL I. köt. – ÚMIL 1. köt. – ZnL I. köt.